CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

A város új ékessége: a Benedek Elek szobor

    A "csillagszülő XIX. század" egyik fényes csillaga volt Benedek Elek, azok közül egy, akinek fényét – tanítását, örökségét, szolgálatát – sokakéval együtt a mai reflektorfényeink olykor elhalványítják; kioltani – hála Istennek – nem tudják, hiszen az örökérvényűt nem is tudhatják. Jó hogy vannak alkalmak és helyek, ahol – és emberek, akik – rámutatnak néha csillagainkra. Benedek Elek –1859 szeptember 30-án Kisbaconban látta meg a napvilágot, s akit az Úr 1929. augusztus 17-én szólított magához – egyik dédunokája a kisbaconi Benedek Elek vendégház 1969. évi avatóját a székely nemzet újjászületésének tartva írja: "Minden nemzet önbecsülése ott kezdődik, hogy ismeri történelmét s fenntartja saját nyelvezetét, kultúrájával hozzájárul az őt körülvevő népek kultúrájához, s színesíti, gyarapítja azt. Ha fölismeri, joga csak akkor van, ha kötelességét teljesíti." A mai soproni szoboravató is újjászületés: Benedek Elek gondolatainak, egyenességének, tenni akarásának, a közért való munkálkodásának, hazaszeretetének, hűségének, hitének újjászületése.
 
 

Dr. Gimesi Szabolcs: Benedek Elek hűsége a soproni hűség szellemiségéhez illő 

    1991-ben vette fel a soproni óvóképző Benedek Elek nevét, és azóta ünneplik meg évente szeptember 30-a környékén a névadó születésének évfordulóját - mondta az egybegyűlteknek a mai szoboravató ünnepségen Szála Erzsébet a Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kara főigazgatója Benedek Elek mellszobrának mai avatóünnepségén.  A Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kara önálló intézményként való működésének korszakában is mindig a kultúra és hagyományok értékeit ápolta, ezt adta mindig is útravalóul és feladatul az intézményből kirajzó pedagógusoknak.
    Szövényi Zsolt az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője emlékeztetett arra, hogy a a hagyományokat őrző, az anyanyelvi kultúrát ápoló szellemiség meghatározó jelenlétében természetes volt az óvóképző tíz évvel ezelőtti névválasztása. Az akkor indított anyanyelvi program pedig szellemi rokonságot mutatott Benedek Elek irodalmi, gyermekirodalmi munkásságával.
 
 

Szövényi Zsolt:  Ma is érvényes Benedek Elek műveinek  üzenete

    A névfelvételnek egy másfajta üzenete is volt: az óvóképzők elsők között ismerték fel az anyanyelvi kultúra terjesztésében betöltött hivatásukat és a határon túli anyanyelvi képzés fejlesztésében rájuk háruló felelősséget. Megnyitották kapuikat az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki hallgatók előtt és kihelyezett tagozatokban indítottak képzést Dunaszerdahelyen, Révkomáromban, Csíkszeredán, Kassán, Beregszászon, hogy megalapozzák a határokon kívüli magyar területeken az anyanyelvi pedagógusképzést.
- Sopron újabb, a magyar irodalmi élet nagy alakját ábrázoló köztéri szoborral gazdagodott, amely nem csak műalkotásként jelent értéket, de szellemiségében is illik a Hűség Városához - mondta dr. Gimesi Szabolcs Sopron polgármestere.
Soltra E. Tamás alkotásának leleplezését Benedek Katalin szoboravató gondolatai követték:

- Vannak alkotások, amelyek körül mintegy varázsütésre sajátos légkör alakul ki. Ezek valamilyen módon a korszak művészi termékeinek közegétől elkülönülnek; nem rendelik magukat alá beillesztési és rangsorolási kísérleteknek. Önállóságukat ezért sugárzó erővel éreztetik. Soltra E. Tamás Benedek Eleket idéző szobra ilyen műalkotás.
    Sokaknak eszébe ötlött akár már a szoborállítás szándékának hallatán, hogy bizony hálás, szép és megtisztelő feladat plasztikába álmodni Elek apót, akit elsősorban, mint legjelentősebb meseköltőnket, ismerjük. Ködbevesző, gyerekkori emlékek, a mesék ideje, elalvás előtti felolvasások suttogó, ringató szavai zsongnak fülünkbe. De tudunk-e eleget Benedek Elekről? Soltra E. Tamás érzékeny művészlencséjén át tágul, nyílik a mi világunk is, hogy majd kiteljesedve jelenjék meg benne a kisbaconi székely Benedek-nemzetség e hasonlíthatatlan nagysága.
    A mellszobor ugyanis egy egész életpálya sűrítménye és példázata. Általa találkozunk a nemzete sorsán aggódó, azt jobbítani igyekező parlamenti képviselővel, újságíróval, a kevés szavú, mélázó, csalódott emberrel, ugyanakkor a szókimondó Benedekkel és szelíd nagyapóval, nagy magyarjainkról, mondavilágunkról szóló olvasmányok szerzőjével, lapalapítóval és főszerkesztővel, az erdővidék és Tündérország megéneklőjével. De megszólít Benedek Elek, a szembejövő ember, aki Trianon után elindul kelet felé, visszaindul Erdélybe, akkor, amikor Nyugaton vár a reménykeltő élet. Behódolni nem akar, ellenkezőleg: írói tekintélyével, tehetségével kiáll a romániai magyar irodalom népszerűsítése mellett, a szellemi haladás érdekében. Hiszen könnyű szeretni a nemzetet, amikor ennek semmi akadálya; könnyű védeni az anyanyelvet, amikor azt tőlünk elvenni senki nem akarja, de nehéz, amikor el akarják venni. A Benedek család értékrendjében, ősökében és a leszármazottakéban egyaránt kiemelt helyet foglal el a tettre kész, őszinte hazafiúi érzés. Ennek adózva, országcsonkításunk után a meginduló országzászló-állítási mozgalom keretében a család nevével hímzett lobogót adományozott Kisbaconnak, mely túlélte a vészterhes évtizedeket.
    Eltökéltség, finom lelki rezdülések - mindez ötvöződik a szobron – az író sugárzó egyénisége rejlik a tekintetében, a formás, széles alkotói homlokban. Mozdulatlanul, időtlen létezésben él és hat. A portrészobor gesztusok mellőzésével képes elvezetni a lélek legbensőbb tájaira, így keltve életre bennünk szunnyadó alaktalan képzeteket. Ám Soltra E. Tamás műve illeszkedő proporciójával realista alkotás, kitér a jellemző arcvonásokra – kiugró járomcsont, mélyen ülő szemgödör – s a korabeli ruházat részleteivel, különösen a festői nyakkendő traktálásával belopja a századforduló hangulatát, ízlését.
    De ez a szobor pusztán csak bronz lenne, anyag, ha nem itatná át lelkiség, ha a művész a kívülállás kényelmes felülemelkedettségével közelített volna modelljéhez. Ami született, az alkotójának összegző-értékelő szembesülése Benedek Elekkel, műalkotásban elbeszélve. Elhisszük, hogy a megmintázott író, a szellemi nagyság valóságos ember. Soltra E. Tamás művészi felfogása, mintázókészsége, plasztikai igényessége szerencsésen találkozott a témával. Azonban önmagában ez a szerencsés egymásra találás nem lenne elegendő. Tehetség kell hozzá, s az a teremtő, termékeny pillanat, amelyben mindezek összegződnek.

    A portré egyebet is elárul: beszél alkotójának a klasszikus hagyomány iránti tiszteletéről, a művészi szépség igézetéről, arról, hogy a valóságábrázolás nem idejétmúlt; elődeinek öröksége számára kimeríthetetlen forrásanyag, ugyanakkor a huszadik századi izmusok tanításainak és tanulságainak is birtokosa, mondandójához megfelelő ismereteket, elemeket választ e kincsestárból. Soltra E. Tamás jól tudja, hogy az utókor nem irányzatokat, sokkal inkább műveket igazol, melyek akkor élnek tovább, ha nem szorulnak magyarázatra, de megérthetjük, érezzük lényegüket. Így keltenek szemlélőjükben katarzist, és a személyes élmény frissességével járulnak hozzá szellemi gazdagodásunkhoz. Az emocionálisan nagy hatású klasszikának köszönhetően szinte megelevenedik előttünk e tiszta erkölcsű ember, akiről Dsida Jenő ihletett sorokkal emlékezett: “Haja fehér, de szíve még fehérebb / ha rút gorombán bántja is az élet / Ő mindig szeret, mindig könyörül.” Benedek Elek halhatatlan és mindig időszerű. Időszerű nemcsak íróként, de etikus, emberi magatartásával, mellyel egy felvállalt küldetés szellemi és lelki szolgálata beteljesült.
    Írói és morális örökségével kivezető utat mutatott a mai gazdaság-kor tömegkultúrájából, eltorzult egyéni és közösségi létezésből, és segíthet visszatalálni a legfontosabbhoz, önmagunk megismeréséhez. A főiskola új ékessége, a most már felavatott szobor mindazt a sok értéket tartalmazza, amihez bárki hozzáférhet, hiszen Benedek Elek mindannyiunké. Fogadják szeretettel és megbecsüléssel.

    A szoboravatót emlékülés követte. Lengyel László Benedek Elek és családja, Láng Gusztáv Erdélyiség-magyarság, Benedek Elek írói pályája, Zilahy Józsefné Benedek Elek a XX. századi irodalomtörténészek tükrében, Gödéné Török Ildikó Az újságíró Benedek Elek címmel tartott előadást. A rendezvény alatt kiállításon mutatták be Benedek Elek műveit.
 

Lengyel László: Benedek Elek, a mesélő nagyapa egyidejűleg volt a világban és otthon
Láng Gusztáv: Irodalmi munkássága még feltárásra vár
Zilahy Józsefné: Tenni az országért valamit "bár egy téglát a helyére, ez a feladat. Minden más, csak magánügy." 
Gödéné Török Ildikó: "...Ha van pálya, hol a szegény ember aránylag boldognak érezheti magát..."

    Benedek Elek mellszobra, amely a Nemzeti Kulturális örökség Minisztériuma támogatásával készült, emlékeztessen ezután minden arrajárót a viharokat álló, a jól és igazul megélt életet végigvivő – Apáczaihoz, Mikes Kelemenhez, Kőrösi Csoma Sándorhoz hasonló – "örökkéélőre".



2002. október 03., csütörtök 00:32


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület