A kiállítás főcíme, melyet 25-én d.u. Dr. Gimesi Szabolcs polgármester úr és Ivanics Ferenc, a Megyei Közgyűlés elnöke nyitott meg a soproni Lábasházban, nem is lehetett más, csak a cikkem címének első szava. Hiszen csak a kiállított tárgyakat lehet megtekinteni, a tárgyakat, melyek a 725 éves város történetét sűrítve prezentálják.

Jelen sorok írója mégis nagyon örült, amikor polgármester úr megnyitójában a tárgyak mögött vagy éppen előtt láthatatlanul is jelenlevő alkotó soproni polgárról beszélt, mint a város sorsának valódi alakítójáról, image-ként és valós hús-vér emberként létezett-létezik.

Úgy érzem, hogy a kevés tárgy kiválogatása Tóth Imre történész, muzeológus, a kiállítás rendezője részéről jól sikerült. Mind összetételében, talán a kormegoszlásban, és a már említett személyes utalásként is jól asszociálható hozzájuk a város egész története, melynek új- és legújabbkori szakaszáról már korábban is több gyűjtemény volt ugyanitt látható.

A nagyterem és a kisterem látnivalóira már a megnyitón számos soproni kiváncsi volt. Sopron polgárai érthető, érdeklődéssel teli büszkeséggel, sajátjukként ismerték fel a tárgyakat, melyek jól ismert helyekről, a Levéltárból, a Bencés Templomból, az Soproni Evangélikus Gyűjteményből és a Soproni Katolikus Egyházművészeti Gyűjteményből és a Központi Bányászati Múzeumból kerültek ideiglenesen a Lábasházba.

Egészen biztosan nem felesleges a 725 év tudatos áttekintése a december 14-ig tartó időszak megemlékezéseiben, helyi ünnepeiben. Talán ismét jobban használatba kerül minden soproni polgár - vezető és egyszerű vezetett - részéről annak a régi szónak a tartalma - szolgálat és áldozat -, mely 725 évvel ezelőttől, az indulástól mindmáig a várossá válás és az igazi fejlődés feltétele volt.
- DI -