Apropo, bor...

A közelmúltban zajlott VII. Magyar Borok Útja Rallye itinerjében idén Sopron is szerepelt. Néhány alkalmi pilótával és navigátorral a Hotel Sopron Vinnosseumában tartott pihenő és borkóstoló alkalmával kiderült, hogy a "Sok kilométer, sok játék, sok bor" mottó mindenkinél mást jelent a gyakorlatban.

Trokán Péter színművész több palack Rosét cipel.
- Nagyon sok szállal kötődöm a borhoz, mondja a színész, akit idén újra láthat a soproni közönség. Édesapám kocsmáros volt, és mindig az volt a vágya, hogy szőlője legyen. Az ő emlékére vettem egy szőlőst, azt művelgetem. Szerintem jó minőségű a borom: fűszeres Tramini illatosabb a soproninál, mert a Balatonfelvidéken terem.
Nagy örömömre szolgált, hogy eljöttek a soproni borosgazdák a rendezvényre, mutat a palackokra.

- Még nem tudom, hogy milyenek a soproni borok - mondta Bánó András szerkesztő-újságíró, akit minden jel szerint a társaság Sopronba érkezését követő harmadik órában is még kissé korán kérdeztem a bor minősége felől; ez bizonyítja, hogy a rallye és a társaság valóban fontos része az eseménynek.

Úgy tűnik, teljesen valós az a továbbiakban sokat és sokak által hangoztatott állítás is, hogy a versenyzők olyan tájakra jutnak el, ahol azelőtt soha nem jártak, legalább is Bánó Andrásék példája ezt igazolja. A verseny második napján navigátorostól, pilótástól és térképestől együtt eltévedtek, olyannyira, hogy egyszer csak a Tiszával találták szembe magukat.
    Ráleltek egy kompra, ezért átkeltek a folyón.
- Ha nem veszek részt a rallyen, akkor az életemből kimarad ez az élmény, hogy milyen komppal átkelni a Tiszán - meséli lelkesen az újságíró.
    A tavaly utolsók lettünk és ezt egy nagyon szép serleggel jutalmazták. Most, miután hivatalosan is bejelentettük, hogy megpályázzuk az utolsó helyet, hirtelen nagy harc indult el az utolsó helyezésért, ami legalább annyira éles, mint az első helyért folytatott. A versenytársak ráadásul minden trükköt bevetnek, hogy utolsók legyenek; például délutánig el sem indulnak…

Éppen borkóstolóra indult Berényi János, aki bár versenyzőként is szívesen részt vett volna a rallyen, egyéb elfoglaltságai miatt ezúttal meg kellett elégednie azzal, hogy a Hotel Sopronban kvázi házigazdaként fogadja társaságot.

- A rallye és a borfogyasztás érdekes párosítás- gondolkodik el a GYSEV Rt. elnöke. Vasutasként azt kellene mondanom, hogy a sok szép bort adó borvidéket vasúton kellene megközelíteni, de a gyorsaság szempontjából mindenképpen a kocsi előnyös. Egyébként meg jó ötletnek tartom a rendezvényt, jövőre talán sikerül elindulnom a mezőnyben. Aztán témát váltva Berényi János kifejti, hogy a borok közül inkább fehér száraz borokat kedveli, amikor Sopronban van, akkor a sopronit, Villányban a villányit, Egerben az egrit, Tokajban a tokajit…
- Úgy találom, hogy hál'Istennek a magyar bor nagyon jó - fordítja komolyra a szót.

Ezzel a véleménnyel Viniczai Sándor szakújságíró is egyetért, amint azzal is, hogy a borok útján szervezett rallye egy remek ötlet, annak ellenére, hogy – mint mondja – "antagonisztikus a versenyzők helyzete". Ez utóbbi állítást természetesen meg is magyarázza:

- Egyrészt szeretnék minél többet megtudni a magyar borról, tehát minél többet kóstolni, másrészt pedig ott ülök a volán mellett és folyamatosan koncentrálnom kell, vagyis a napközbeni fogyasztás kizárt. A verseny zajlik, a feszített programhoz alkalmazkodni kell, a feladatokat meg kell oldanunk, tehát nem lehet csak úgy eltűnni egy borospincében.
    Sopronban a borvidék nagyon jó keresztmetszetét kaptuk. Évek óta figyelemmel kísérem a soproni borászat fejlődését. A korábban markáns savakkal, durvább ízvilággal rendelkező borok mára már lefinomodtak, sokszínűvé váltak. A soproni Kékfrankos mellé fölzárkóztak a fehér borok is, valamint a kékszőlőből is nagyon szép borokat készítenek a soproniak.
    A rendezvény fontos, mert olyan potentátok vesznek részt azon részt, akik jelenlétükkel, a borral kapcsolatos gondolataikkal felhívják a figyelmet a borra.

Kuncze Gábor is úgy véli, hogy a magyar borok útján szervezett rallye ötlete reklámértéke miatt jó.
- Minden egyes évben azt erősítik meg bennem a rendezvényen tapasztaltak, hogy a borkultúránk folyamatosan fejlődik - mondja a politikus, aki az első boros rallyenak "még csak" fővédnöke volt, amikor pedig már ráért, a részvételt is vállalta. Bánó Andráshoz és többekhez hasonlóan megemlíti, hogy erőssége a rendezvénynek az, hogy olyan helyekre is eljuttatja résztvevőit, ahova egyébként nem utaznának el.
    Pedig, fűzi hozzá Kuncze Gábor manapság a divatos külföldi utak, nyaralások helyett talán a szülőföld szépségeit sem kellene mellőzni, hiszen gyönyörű vidékeink vannak. Igazi élmény a történelmi borvidékekkel, pincészetekkel, borászokkal való ismerkedés.
- A borban az a jó, hogy napszakhoz, ételhez hangulathoz más-más bort iszik az ember - véli a politikus, aki egyébként – a Tokaji Aszú kivételével – a száraz borokat kedveli.
    Mindezekkel Kunczéné Fellegi Katalin teljesen egyetért, mint ahogyan a legtöbb feleséghez hasonlóan azzal is, hogy amint olyan helyre érkezik a mezőny, ahol borkóstolás következik, attól kezdve ő a sofőr.

- Sopronban nosztalgiáink vannak. Itt voltunk nászúton és utána is nagyon sokszor jöttünk vissza az évfordulón Sopronba. Ilyenkor mindig lementünk a Cézár pincébe, ott mindig ugyanazt az ételt rendeltük, és hozzá soproni Kékfrankost ittunk.
    A soproni borokat kóstolva azt tapasztalom, hogy sok a pozitív változás, egyrészt színesedik a választék, másrészt a Kékfrankos is egyre több új vonást mutat: egyre jobb, egyre versenyképesebb; megjelentek a korábban nem létező fehérborok, meg a Rosé - mondja szakértelemmel a politikus.

Bács Ferenc színművész, aki három éve már a soproniaknak játszik, komolyan elgondolkozik azon, hogy a vezetés meg a borkóstolás "egy pályán mozog-e". Végtére is kiderül, ő nem a rallye résztvevőjeként van jelent, sőt egyelőre úgy tűnik, hogy e tekintetben győzködni sem nagyon érdemes.

Hegedűs Zoltán a Tokaj kereskedőház Rt. vezérigazgatója (rendezvénysorozat egyik fő szponzora) szerint, – aki egyébként szintén vezetett és versenyzett – szép a soproni borválaszték.
- A gyerekeim a soproni és a tokaji boron "nőttek fel" - mondja, mert kiskoruk óta Sopronba jártunk pihenni, így alkalmunk volt a soproni borokkal is megismerkedni.
    A boros rallye alapvető célja, hogy minél szélesebb körnek bemutassa a magyar borokat, a történelmi borvidékeket, azokat, akik a legmodernebb borászati technológia felhasználásával a világpiacon jól eladható termékeket állítanak elő. Ebben a csapatban 80 autóval indultak azok, akik a magyar bor mellé állottak. Ők meggyőződtek arról, hogy valóban kiváló eredményeket ért el a magyar borászat. Bízzunk abban, hogy ezzel használnak a bor presztízsének.

Pió Márta filmes stáb tagjaként kísérte hat éven keresztül a rallyet, mígnem kedvet kapott arra, hogy aktív versenyzőként is induljon, sőt főszerkesztőjét is elcsábította.
- Más versenyezni, mint az eseményeket csak kísérni. A feladat összetettebb. Egyet megtanultam a hat év alatt. A verseny nem arról szól, hogy mindenáron nyerni kell, hanem arról, hogy felfedezzük és megismerjük a gyönyörű vidékeket, egymást, élményekkel gazdagodjunk. Losonczi Líviával úgy indultunk, hogy a szőke nők versenyét megnyerjük, de az induláskor már csalódtunk, mert kiderült van még szőke nő konkurensünk. Ennek ellenére mi értesítettük őket egy trafipaxról, tehát már egy fairplay díjra jók vagyunk.

- Úgy látom a magyar borosgazdák magabiztosak, pontosan tudják, hogy mi vár rájuk és minden erejükkel készülnek az uniós csatlakozás utáni versenyhelyzetre - értékeli tapasztalatait Losonczi Lívia a MTV Európa Magazin főszerkesztője.
    Elsősorban mentalitásban, másodsorban marketingben van óriási különbség a Magyarország és az EU között. Nyugaton sokkal jobban értenek a boraik eladásához. Nyugaton is kapható magyar bor, de a legtöbb áruházban nincs jól látható helyen. A nyugat- európai boroknak azért jó a hírnevük, mert hosszú távon mindig ugyanazt a minőséget produkálják, erre kellene a magyar borászoknak is jobban figyelni. Mindenki a saját termékeit hirdeti, nekünk, magyaroknak is a magyar árut kellene hirdetnünk és vennünk, még akkor is, ha többe kerül a külföldinél.
    A finnek példáját említi a televíziós szerkesztő, akik a finn mezőgazdasági árut annak ellenére részesítik előnyben, hogy drágább az importáltnál. Büszkéknek kellene lennünk arra, hogy tudunk jó minőséget előállítani.
    Az Európai Unióban minden ország igyekszik megőrizni kulturális identitását; ez utóbbi része az adott ország konyhaművészete, étkezési szokásai. Magyarországon ezzel ellentétben pedig, nem a hazai sajátosságainkat kínáljuk a külföldieknek. A gasztronómia az egyik olyan terület, amelyen megőrizhetnénk identitásukat.

És hogy a soproni házigazdákról se feledkezzünk meg: Pratser Ferenc hoteligazgató és Molnár Tibor hegyközségi elnök

- Ahogyan az országban az egész borkultúra fejlődik a bor-rallye is egyre kedveltebbé válik Körülbelül 1600 kilométert tesz meg a mezőny és egyre több borász látja szívesen a társaságot, többen vannak olyanok, akik nem egyszerűen a szórakozás miatt jönnek el, hanem tényleg felvállalják a magyar bor marketingjét - mondja Száraz Lajos, aki Radek Józseffel a Pannonhalmi Történelmi Borvidéket propagálja. Létezik a borvidékek közötti konkurencia is. Mindenki azt szeretné, hogy minden borvidékre eljusson, a borvidékeknek is jó, ha arra vezet a rallye útvonala. - A tavalyi bor-rallyen a csongrádi, nem túl ismert borvidéket is érintettük, és szokatlan módon Szegeden szállt meg a rallye, holott Szeged nem kifejezetten a boráról híres. A soproni borokkal meg könnyű helyzetben vagyok - vallja be Száraz Lajos, mert Sopronban voltam katona; sok jó soproni bort ittam. A soproni borok marketingjét a szomszéd szemével nézve, tanulságos és talán megszívlelendő megállapításokat is tett az egyetlen megyei résztvevő: a soproni borok marketingjében nem válik egyértelművé, hogy a bor – az elterjedt szemlélettel ellentétben – egy nem alpesi vidékről származik; az újszerű borok címkéinek üzenete sincs mindig a tartalommal összhangban vélte Száraz Lajos.

té