CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Beépülve, kitörölhetetlenül

Az idén Tihanyba látogatók - amennyiben veszik a fáradságot és - túllépve a kívül-belül pompázatosan felújított barokk templomon valamint a magyar romanika nagy alkotásán, az altemplomon - meglátogatják a kőtárat, ott Udvardi Erzsébet festőművész szeptember 1-ig nyitvatartó, mással összetéveszthetetlen kiállításában gyönyörködhetnek.

Nyugodtan állítható, hogy a többnyire nagyon jól "bevilágított" képek és a kőtár sacralis darabjai jól kiegészítik egymást; mindketten beszédesek, mindketten "ugyanazt mondják", alig egy évezred választja csak őket el egymástól. Noha a kiállítással kapcsolatban megjelent cikkek és a megnyitó - Dr. Korzenszky Richárd beszéde - egyaránt arról szóltak, hogy a kiállítás legszemélyesebb jellegét a mozgás, a valahonnan valahová tartó igyekvés adja, szabadjon egy picit általánosabban szólva, ugyanakkor a kiállított darabokban az alkotó szubjektum megjelenésére célozva most azt hangsúlyozni, hogy mindezen képek, s azoknak szellemi háttere is, szerves részei az egyébként legteljesebben a mában élő művésznő létének.

Valóban egy életútról szólnak a képek és szárnyasoltárok, de a szubjektum szavával, ahogyan az evangélium történései, imádságai vagy a tökéletességet megközelítve követő szentek élete alázatosan, de tudatosan befogadva alkotássá transzformálódik, képpé alakul a művész életében és környezetében.
Azt hiszem, hogy ebben az esetben a környezetnek, konkrétabban a balatoni fényeknek és ragyogásnak, a fény-árnyék ellentétének nagyon nagy szerepe van abban, hogy mindaz, amit látunk, ilyenné lett. A szentek itt, a Balaton körül élnek, az angyalszárnyak itt suhognak Tomaj körül böjtidőben és húsvétkor, allelújázva és a Magnificatot mondva. Tamás itt bizonyosodik meg a valóságról, s a Madonna arcát a balatoni fények világítják meg vagy helyezik éppen árnyékba. Már a belépőre is a felkelő nap veti a fényét, hogy ezzel a sugárral kísérje végig a pinceszerű kiállítóhelyiségek zugain át mindenfelé, amerre csak a glóriák ragyognak.

Többnyire összegyűjtött, máshol, mások tulajdonában levő műveket láthat itt a látogató, melyeket a közelmúltban nem tekinthetett meg.

Hogy hová vezet a kiállítás? Mindenkit személyre szabottan, keskeny utakon, de egy irányba. Aki a kezét engedi megfogni, azt a vizualizált evangélium csodálatos világába helyezi, s az egyéniség saját hangján példát mutatva mondja: "bennem ezzé alakult a történet, kísérj el az utamon!"
- DI -



2002. augusztus 18., vasárnap 12:24


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület