CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Bravissimo, Fidelissima!

A Szent István-templomban tartotta ez évi, legújabb koncertjét a Fidelissima vegyeskar. A július 2-án este 8 órakor rendezett hangverseny a "Romantikus est" alcímet kapta. Orgonán Róth Márton és Szekendi Tamás működött közre. Nem túlzok, ha óvatosan azt állítom kicsit antedatálva a véleményt: ez Sopronban az év (kórus)koncertje volt.


Műsoron kor szerint "valódi" és "beválogatott", az érzelmek őszinte és árnyalt zenei megfogalmazása szerint annak nevezett szerzők kerültek
Knut Nystedt: Laudate Dominum
Kersch X. Ferenc: Missa in honorem Sancti Stephani
Liszt Ferenc: Mihi autem adhaerere (férfikar)
César Franck: Dextera Domini
Francis Poulenc: Quatre petit prieres de Saint Francois D'Assise (férfikar)
Orbán György: Ave Maria
Orbán György: Ave verum
Kodály Zoltán: A 114., genfi zsoltár
Mindjárt, bevezetőként szeretném megállapítani, hogy az érzelmeknek nem a romantikával képzeletben hamisan annyira összekapcsolt túlzó, szinte karikírozó, érzelmesség szintű, hanem őszinte tolmácsolása kivételesen jól sikerült: művek, szerzők és előadók ritka szerencsés találkozása volt ez a mai este a Szent István-templomban. Ugyancsak (ritka) alapvetésnek szánom, hogy a kórus szövegmondása csaknem tökéletes: egy kivétellel elkerülték az olcsó olaszos latin szövegmondás kísértését is.


Csak tovább növelte az est értékét a karnagy, Arany János nagyon szellemes, és a sok zsoltár- és liturgikus szöveget értő bevezetése. Ez a szöveggel való együttélés, értő tolmácsolás "ragadt át" az énekkarra a próbák során, vált az előadás fő vezérfonalává, mely mindenben csak az est javára szolgált. A Fidelissima "beért". Szólamai egységesen szólnak, ritka nagy dinamikai terjedelemben él ez az egységesség, és ők élnek is (és nem élnek vissza) vele. Együttélnek karnagy és énekkar: a megfigyelőnek csupán arra kell figyelnie, hogy ebben a folyamatban mennyire valósulnak meg Arany János elképzelései, aki mindig "hűen", prompt vissza is jelzi a tagoknak a gondolat megvalósulását.


Nehéz lenne különválasztani egy ilyen terjedelmű írásnál az egyes műveket (pedig megérné!). Elemezni, hogy mi miért volt olyan szép, mint amilyen. Lehetne külön dicsérni a Nystedt mű tömör megszólaltatását. Az est "meglepetése" volt Kersch X. Ferenc: Missa in honorem Sancti Stephani c. műve, mely talán egyik csúcspontja is volt annak, de zenitje az énekkar teljesítményének is. A rendkívül egyszerűnek tűnő mű megszólaltatása talán az egyik legnehezebb feladat: megtölteni zenei tartalommal, sikeresen a részben unisono, részben kétszólamú, első ránézésre túl egyszerűnek (mások "méltatlannak" mondanák) tűnő művet. Kellemes meglepetés volt Liszt Ferenc: Mihi autem adhaerere c. műve a férfikar előadásában. (Itt jegyzem meg, hogy talán amin még lehetne csiszolni, s ez a férfiak "hangi bátorságán" múlik csak, az a másik férfikari, Poulenc mű.)


Nagyszerűen szólalt meg a Franck darab. A két Orbán mű előadása ugyancsak nem hagy maga után kivánnivalót - mintha az Ave verum kicsit gyengébb darab lenne? Az est koronájaként pedig méltán hangzott el Kodály örökbecsű műve. Mindkét, sőt mindhárom kísérő szép játékkal tette teljessé az est élményét. A közönség kitapsolta ráadás a Deep river spirituálé-feldolgozás volt, melyet ugyancsak rendkívül kulturáltan adott elő az énekkar - nyilván zeneileg ez nem ugyanolyan fajsúlyú, mint a műsor többi száma.


Sopronnak és vezetőinek van (lenne) miért ünnepelnie. Vajon mikor kerül ez a katarktikus élményt nyújtó énekkar a megérdemelt helyére a város erkölcsi és anyagi elismerésében? Azt hiszem, ha ez bekövetkezik, akkor időtől, aláírásoktól, közös valutától függetlenül valóban Európában leszünk. Európában, mely megbecsüli valódi gyökereit és megbecsüli a valódi teljesítményt nyújtókat.
- DI -



2002. jĂşlius 02., kedd 22:50


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület