|
“Énekem immár elkezdem, dalokon a lelkem megnyugszik.”
Berecz András a Kurucdombi Fiókkönyvtárban
Berecz András népdalénekes és mesemondó az Ünnepi
Könyvhéten ismét a Kurucdombi Fiókkönyvtár vendége volt, ezúttal a generációk
együttműködését szolgáló, a Szociális és Családügyi Minisztérium által
támogatott közösségépítő programsorozat keretében.
A gyerekeket szólította meg először, mesével, dallal,
találós kérdésekkel: “Egy fa kidől, messze hangzik - nől az erdő, ki hallja?”
“Szél a marhát ha feldönti, a kecskét az égen keresd!” “Barátot bor közt,
bort sajt után, lovat istállóban, leányt bálban ne válassz!”
Dalai, meséi nemcsak a gyerekek figyelmét kötötték
le. “Kőkeretben liliom” című CD-je is az érdeklődés középpontjába került,
szívesen beszélt róla előadása után.
A Magyar Millennium évében született CD-n a két csokorba gyűjtött
dalok, mesék túlélésünk, megmaradásunk, felemelkedésünk egy-egy pillanatát
és elágazó útjait rögzítik.
- A CD-n a két legfontosabb mesémet mondtam el, amiről úgy érzem, a
mai embernek át tudom adni. Az egyik - a “Mese az Igazságról” arról szól,
hogy az igazság minden körülmények között igazság, azt nem lehet elkendőzni,
az a hazugsággal nem tud vegyülni. Ebben a mesében az Igazság és a Hamisság
együtt utazik, és lecsonkolják egymást. Nem könnyű ennek a tanulságaival
élni. A másik mese, ami ezt kiegészíti, az irgalom “Mese a furulyáról”
címmel. Az irgalomról szóló mesében szőlőt igyekeznek megőrizni a gazda
gyermekei, mind a hárman. Ostort suhogtatnak, korbácsot ropogtatnak, de
a seregélyek, mikor jobbról ütnek, balról eszik a szőlőt, mikor balról
csattintanak, jobbról pusztítják, így hát nem érik el a céljukat. Hanem
Krisztus mikor arra jár, a legjobbiknak, a harmadik gyermeknek furulyát
ad. Az mikor megszólal, a seregélyek nem tudják enni a szőlőt. Egyszál
furulyával meg tudja őrizni, amit korbáccsal se tudott. Ez az, amit az
ember sohasem fog megérteni: melyik az a furulyadallam, amelyikre megjavul
az emberiség, melyik az, amire pusztítani már soha többet nem fog tudni.
Igazság és irgalom együtt már közösséget tud rendezni...
...emberi élet így már fennmaradhat. Hogy milyen arányban kell igazságot
gyakorolnunk, és milyenben irgalmat, nagyon nehéz megmondani, mert irgalomért
leghangosabban a bűnös szokott kiabálni. De mégis mind a kettőt meg kell
fontolnunk. Én úgy érzem, erről a két legfontosabb közösségrendező elemről
a mese nagyon szépen tud szólni. Ezeket tettem bele. Persze dalokkal szorítottam
abroncsba. Mire ebből angol fordítás lett, a postát meggazdagítottuk: jó
barátom, Sue Foy folyton hívott telefonon, ezen mit értek, azon mit értek.
A szöveget sok oldalról meg kellett forgatni, nem volt könnyű feladat.
- Fotók is vannak hozzá, saját termésem. Igyekeztem egymásba csukódó
képeket mint képpárokat egymás mellé helyezni, amik együtt továbbgondolhatók.
Egyik Árpád-kori templom összecsukódik Pál Pista bácsi türelemüvegével.
Amikor kifogy az üvegből a gyógyszer, akkor hajnaltól estig csipesszel
összerakja a korpuszt: Krisztus a kereszten. Tíz falu nagy templomot épített,
egy ember pedig egy kicsi belső templomot. A kettő együtt ér valamit: tíz
falu hiába épített egyet, semmit nem ér, ha ezt a belső templomot nem építi
meg magában az ember. Más helyütt gyógyító dobbal csángó asszony van lefényképezve.
Ezt a dobot újesztendőben használták, hogy a betegség elfusson a falu határáról.
Ez összecsukódik azzal a fényképpel, amelyen egy kizöldült kútágas látható.
A dolgok ott folytatódnak tovább, ahol az ember nem számít rá.
Rokonok söre
Az Ünnepi Könyvhétre való tekintettel új oldaláról
is bemutatkozott az előadóművész: “Rokonok söre” című kötete műfordításait
ő készítette, válogatta és szerkesztette, az előszót, a bevezetőt, valamint
a jegyzeteket is ő írta. Legkedvesebb csuvas népdalai elhangzása után így
vallott szemet-szívet gyönyörködtetető könyvéről.
- Elsősorban népdalénekes és mesemondó vagyok. Így alakult az életem.
Hogy valaha is műfordítással is foglalkozni fogok, éppúgy nem hittem volna
el - akár tenyeremből, akár talpamból jósolják meg -, mint ahogy azt sem,
hogy a mesterségem mesemondás lesz, ebből valaha kenyérkereset lesz. A
jövőre sohasem tekintek úgy, mint aki kiszámítani igyekszik azt, hanem
mivel szabad életet élek - a szónak abban az értelmében, hogy feladatot
csak magamnak szabok -, nem lepődök meg semmin. A műfordítás is úgy jött,
hogy telefonon kérték Pécsről, hogy sördalt énekeljek. És mivel magyar
sördal nem nagyon van - tudható, hogy miért, a sörivására nem büszke a
magyarság, még a rege azt is tartja, hogy Aradnál az osztrákok sörrel koccintottak
-, egy ilyen furcsa kérés terelt engem ebbe az irányba. Megtudtam, hogy
a csuvasoknál a sörivás nem tréfadolog. Sördalokat énekelnek mellé, ami
tulajdonképpen rokondicsérő költészet. A világirodalom igazi gyöngyszemei
ezek, amely a kis népek költészetét is számontartja.
- A rokondicsérő költészetben nemcsak az érdekes, hogy mi ilyent már nem
tudunk, hogy a mi dalainkban a “rokon” szó bizony olyan helyeken fordul
elő, hogy “idegenyek vagytok, rokonok, rokonok, idegenyek vagytok, kórházi
ágyamon vagy börtöni ágyamon meg se látogattok”, ez a típus. Nemcsak ezért
fontos, hanem azért, mert nekem egyik legfontosabb kérdést teszik fel ezekben
a dalokban: mi a szó, mi az emberi szó. Rokonok között hogy ejtsem ki a
legszebb, legfontosabb szavakat. És ezekben a dalokban párhuzamos képekkel
például azt mondja a csuvasdal, hogy az érzés, aminek még nem adtál szót,
ami a nyelved alatt ott van, az rokonok között olyan, mint a mezőről hazaszaladó
fehér lónak sörényébe kavarodó mezei szellő. Hát aki ilyen eleven hasonlatokat
tud, az legalábbis figyelemreméltó. Ha az ember belehatol ebbe a költészetbe,
úgy tűnik, mintha a király kincses kádjában találná magát, vagy a menyasszony
ládáját hajtaná föl, benne van egy nép hozománya. A csuvas nép estétől
reggelig, mikor mulatságba kerül, a rokonait dicséri. Más ilyenkor egy-egy
malacnótát vesz elő. Ez a nép akkor érzi jól magát, ha a rokonait dicséri.
És erre szüksége is van. Ezek a sördalok évszázadokon át nagyon nehéz történelemben
a fogódzói voltak, és ma is azok.
Gennadij Ajgi csuvas költő mondta, hogy a létüket
köszönhetik ezeknek a daloknak. Ezen a ponton érdekes nekem a sörköltészet.
Ez az, amivel igyekszem a sörös haknivilágba ártatlan arccal behatolni.
Itt igazi költészetet kapnak olyan emberek, akik ha azt a szót hallanák,
népművelő, hanyatt-homlok elfutnának. Pedig a jó szóra is szomjasak! Ott
ülnek a sörsátrakban, és jobbik esetben kedélyes bécsi muzsikát, viccet
prágait vagy gólszámolgató münchenit kapnak, de olyat, amihez nekünk közünk
van, olyant nem. Márpedig ezeknek a sördaloknak egy része magyar szerkezetű
dallam. Ezek olyan dallamok, hogy ahogy egymás után elénekelem őket, és
azt kérdezik: hogy lehet ennyi népdal egymás mellett, amit nem ismernek.
Ha Kodály a csuvas dallamokat gyermekeknek tette le egy 140 dalból álló
kottafüzetbe, hát akkor már 50 éves örökségünk, hogy ezzel foglalkoznunk
kell. Azért adta gyermekeknek, hogy a magyar embernek az idegrendszerébe
menjen be, és ne csak mint műélvező hallgassa, azt mondta, hogy a magunk
megismerését mélyítjük a csuvas népköltészettel. Sőt, azt mondta, a világzene
felé előbb vezet csuvas földön át a mi utunk, mintha egyenesen nyugatra
mennénk.
Az ember lelke is a nótától felkavarodik, és utána megnyugszik.
- A csuvas költészethez úgy jutottam el, hogy Vikár László és Bereczki
Gábor kötetét megvettem nagyon régen, és annak a zenei felvételeit, az
eredeti hangzó anyagot a Zenetudományi Intézettől megkaptam. Megtanultam
300-340 csuvas dalt, le van írva kiejtés szerint a szövege, fülembe ment
a vers ritmusa, a metrum, és akkor néztem a nyers szöveget, és beleraktam
abba a formába. Olyan volt ez, mint egy gipszforma, és beleöntöttem a fölhevített
rezet. Van köztük olyan, amiről azt gondolnánk, görög versforma:
Egymás mellett párban leng az a két nyír,
reszkető levelei szélben zúgnak.
Szép rózsám, egyenek csak most, akik esznek,
ide gyere, most duruzsoljunk, míg falatoznak.
Hát ebbe persze örömöm leltem.
Van olyan, ami mintha Balassi lenne, pedig csuvas népdal. Ráadásul magyar
dallam.
Téged szívem úgy szeretlek, mint a bolti mézestésztát.
Hozzám hajló szép szerelmed rossz vadalma savanyúság.
Az egyik csuvas dal párhuzamos képpel elmondja, mi a dal. Azt mondja:
Ballagó lovamon léptettem,
patanyomon út pora elnyugszik,
énekem immár elkezdem,
dalokon a lelkem megnyugszik.
- Tehát az ember lelke az út, a dal a ló, az énekes a lovas, s ahogyan
a ló lépte után felkavarodik az út pora, de utána elnyugszik, úgy az ember
lelke is a nótától felkavarodik, és utána megnyugszik. Ilyen pontos, a
dalolás minden lényeges pontját leleplező képet még nem találtam.
- Egyik tervem a “Bú hozza, kedv hordozza” című könyvem második és
harmadik részét is megírni, pedig még a másodikkal se vagyok kész. 220
észt dalom van, ami a dalolásról szól. Náluk ez külön műfaj: dal a dalolásról.
Ha már ars poétikus költészetnél tartunk: mesék a meséről. Egyet el is
mondtam itt. Voltam Tallinban nemzetközi mesemondó versenyen. Csodálatos
élmény volt, írtam is egy mesét ennek hatására. Az a nagy kérdés bennük,
hogy érdemes-e ma még beszélni, eljut-e a szó értelme ahhoz, akihez el
kellene jusson.
Csuvas földre nem volt könnyű eljutnom.
- Sokáig írtam pályázatokat. A tollforgatók azt mondták: ez igen sörös
ügy, a sörösöknek meg ez igen irodalmi volt. A soproni sörgyárnak is írtam,
másokat is próbáltam meggyőzni: ez költészet, ez néprajztudomány, ez gasztronómia,
ez keletkutatás, de nem kellett senkinek. Lemondtam már az egészről, amikor
valaki mondta, a Duna Tévénél próbálkozzak. Bementem, Sára Sándortól engedélyt
kértem. Tetszett neki az ügy. Azonnal adott egy kamerást, Dénes Zoltánt,
pénzt, hárman kimentünk, Debrecenből Agyagási Klárával, aki Csuvas Klára
névre hallgat különben, csuvas nyelvkutatásairól híres. Lakodalmakon voltunk,
gyönyörű helyekre jutottunk el, pogány mezei áldozatot láttunk, olyan szertartásmestertől,
akinek minden felmenőjét kiirtották. Ruháját is a szüleitől örökölte, az
imákat, ezeket felvettük. Öt órás éneket, zenét gyűjtöttem, kitűnő emberekkel
találkoztam.
Ha az ember megérti az üzenetét, már rosszul nem járhat
- A könyv? Boldog vagyok, hogy jó munkatársakat adott az Isten. Jeszenszky
Gyula számítógépre vitte, amit leírtam, a Papirusz Rt. a legszebb papírt
adta hozzá, svéd természeti anyagot, ott egy kedves jó barátom, Galánffy
Ede hajtotta ki. A borítója vászon. Bicskei Zoltán, a grafikus kilencféle
sörtálalást ábrázol: amit a néprajzi gyűjteményekből eléraktam fényképekből,
úgy tette le a fejezetcímekhez, hogy az emberi élet sorsfordulói legyenek
benne. A leánysör-ünnep fejezetéhez szépen kifaragott sörmerőkanalat rajzolt
le, olyan, mint egy fölékesített gyönyörű leányka. Tura söre - Tura a főistenük
-, ahhoz olyan söredényt rajzolt meg, amire felülről látunk rá, mint amikor
az Úristen lehajol az égből és azt mondja: kedvesek vagytok, hogy ezt a
szép habos sört nekem idetettétek! A rokonok sörét oldalról, ahogy föl
vannak akasztva rá a sörmerő csanakok, és a tetejükbe kifaragott lovak,
mint egy-egy totemoszlop, és ott vannak, mint egy-egy családfő, az összetartozás
jeleként. A keserű sörnél repedezett szélű, kiszáradt fakupát, mint egy
kiszáradt kutat tett le. Olyan, mint egy feneketlen kút, ami soha be nem
telik, örök keserűségre van kárhoztatva. Az ilyen emberekkel valóban jó
volt. Úgy éreztem, keresik is a könyv üzenetét, belülről megértve voltak
társaim.
- Magam is fotóztam. Amikor bemutattam a Képzőművészeti Egyetem szobrász
tanszékén, tanárok, diákok félretették a munkájukat, és mindenki kifaragta
a maga sörmerő csanakját. Kifaragták a 12 literes óriás sörcsöbröt, amit
a csuvasok rucának hívnak. Ráakasztottuk a sörmerő csanakokat, és létrejött
a “Szomjoltó szobor”, ezt már kiállítottuk több helyen az országban. Azóta
is mikor ünneplünk, mindig abból isszuk a sört. Egy ilyen sörivó készség
mellett a pohár maga az árvaság. Ezt csak közösen lehet használni. Ha az
ember megérti az üzenetét, már rosszul nem járhat.
A CD forgalmazója a Fonó - Budai Zeneház - a XI- kerületben, a Sztregova
utca 1-3-ban. A könyv a Teleki László Alapítvány gondozásában jelent meg,
a Teleki Téka könyvesboltban lehet megvásárolni a Baross u. 1. szám alatt
a Kálvin térnél.
Hálistennek szépen fogy.
Kelemenné Torma Erzsébet
2002. jĂşnius 15., szombat 12:08
|
