Jn 14.1- 12 Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.” Erre Tamás azt mondta: „Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?” „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.” Erre Fülöp kérte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.” „Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek..

Hová mész, Uram? A cím első két szava egy híres, már kevesebbet idézett és emlegetett regény.
Hová mész, Uram, hogy mi is kövessünk? A kérdésre Jézus nem azt válaszolja, hogy menj egyenesen, aztán a második kereszteződésnél fordulj jobbra, és ott a mennyország, noha, valljuk be, ez egy elég kényelmes megoldás lenne.
Mégcsak azt sem mondhatjuk, hogy szimbólumokkal válaszol, mert mindhárom szó több, mint szimbólum. Jézus azt mondja, hogy menj ott, ahol én mentem (menj át rajtam), kövesd az én igazságomat, azaz légy igaz, mint én és éld azt az életet, amit én éltem, vagyis legyen életed énbennem! Út, igazság és élet.
Most jön a "keresztkérdés", mert ez azért nem könnyű "útvonal". Mutass nekünk valami jelzőpóznát, hegyormot, kilátót, várromot, amit aztán úgy "toronyiránt becélozunk", és árkon bokron át, de legalább mindig konkrétan magunk előtt látva megpróbálunk elérni. Sok elcsigázott kirándulót frissített fel látvány: íme, már közel van! Már csak ez a domb, aztán célnál vagyunk!
Jézus azt válaszolja erre, hogy Ő az, akit keresünk, mert az Atya és Ő egyek. Higgyünk Benne, és akkor az Atyában is hiszünk, mert a mi csuda nagy gyakorlati érzékünk is azt kell, hogy diktálja a szellemnek, hogy ha tetteikben egyek, akkor valójában egyek.
Na, itt a bumeráng! Visszajött, hiába hajítottuk el. Valóban hiába?
Jézus látja az elkeseredést, amit szóban most már úgy fejezne ki a tanítvány: Uram, hiszen ez lehetetlen, nézd az erőtlenségem! Képtelen vagyok, egyszerű emberként, hogy kövesselek, hogy megtegyem, azt a sok csodát, amit tettél.
Itt tér át Jézus a vigasztaló hangnemre. Azt mondja, nem kell elkeseredni, mert az őt követők még nagyobb dolgokat tudnak véghezvinni, mint Ő. Most nézzünk végig az egyháztörténelmen! Hallgasssuk meg a nevezetes pápai mondást: 'Pénzem, kincsem van ugyan, de hiába mondanám, hogy "Kelj fel és járj!"'
Nap mint nap megérjük, hogy kéréseink nem teljesülnek, a hegyek nem mozdulnak. Viszont a kérdezővel együtt minden arra kijelölt tanítvány vállalta, és ma is sokan vállalják a véres vagy vértelen vértanúságot. "Szellemi végtermékekben", a művészet alkotásaiban könnyű nyomon követni a csodát, a modern kor szentjeiben is felfedezhetők a krisztusi mivolt egyes elemei, vannak gyógyulások, de a jézusi teljesség messze van.
Más út, igazság és élet azonban nincs, van viszont isteni irgalom és megbocsátás, másképpen talán élni sem volna érdemes!
- DI -