CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. május 2., csütörtök, Zsigmond napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Lelkipásztor embert és hitet próbáló időkben

    2002. április 27-én veszünk végső búcsút a tatabánya-felsőgallai temetőben Balogh Gábor volt soproni református lelkipásztortól, aki 1954 és 1982 között töltötte be a lelkipásztori tisztséget egyházközségünkben. Sokan fel tudjuk még idézni emlékezetünkben kedves személyiségét, lágyan zengő hangját, melegen fénylő, szelíd tekintetét, sohasem bántó, legfeljebb önmaga fölött derülő tréfáit, kezének bátorító simogatását, igehirdetéseinek, imádságainak őszinteségét és személyességét.

    1914. szeptember 30-án született Pápán. A meleg, szerető családi körben felnövő gyermek a Pápai Református Kollégiumban kezdi meg gimnáziumi tanulmányait, és ugyanitt készül fel a lelkipásztori szolgálatra is. Pápán szentelik lelkésszé, és itt kezdi meg 1939-ben segédlelkészi tevékenységét, amelyet 1942 és 1950 között Tatabánya hívő bányászgyülekezetében folytat. 1945-ben köt házasságot Tatay Jolánnal. Boldog házasságukat Isten két leánygyermekkel áldotta meg. 1950-ben megválasztják Mosonszentjánosra lelkipásztornak, ahol négy éven át hirdeti a megmaradás igéit a szülőföldjükről egykoron elűzöttek között. 1954-ben a Soproni Református Egyházközség választja meg lelkipásztorául, ahol embert és hitet próbáló időkben szolgál hűségesen 1982-ig, nyugalomba vonulásáig. Szolgálatát a nehéz időkben való állhatatos helytállás jellemezte. Sok fájdalomnak volt megrendült tanúja, rettegő részese és fenyegetettje, élő hite azonban mindig reménységet sugárzott családjában és gyülekezetében egyaránt. Ez az élő hit adott számára erőt akkor is, amikor betegeskedő felesége mellett állt. Életének utolsó szakaszában súlyos betegen, ágyhoz kötötten viselte a megpróbáltatásokat. Gyermekei, unokái szeretető gondoskodása enyhítette szenvedéseit.

    Április 11-én szólította magához Megváltó Ura, akitől hitünk és reménységünk szerint megkapta az élet hervadhatatlan koronáját. “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája.” (2Tim 4,7-8.).
    Szolgálatát, szeretetét nem feledjük, emlékét megőrizzük.

Vladár Gábor



2002. április 26., péntek 19:44


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület