Poncichterek asztala

    A Lővér pince az egykori Schőnfriss és Kohn borkereskedelmi pince helyén jött létre 1995-ben. A cég jelenleg 100 hektár körüli szőlőterülettel rendelkezik, melyeken a hagyományos soproni fajtákon kívül sok francia és viágfajtával is foglalkoznak.
A bemutatásra kerülő bor a pince és – nyugodtan mondhatjuk – a borvidék büszkesége is, hiszen rajtuk kívül palackozott Királyleánykával megjelenő pincét nemigen találni a vidéken.
    Csillogó, halvány aranysárga szín, villanásokban zöldes reflexek jellemzik. Illatában már nem a kirobbanó frissesség jelentkezik, inkább kicsit az érettebb gyümölcsök felé hajlik, de kedves nyomokban még feltűnő virágos jellegét még most is érezni. Izében jönnek az igazi megle-petések, hiszen akinek módja volt egy évvel ezelőtt kóstolni a bort, az most szép változásoknak lehet tanúja. A kezdeti, vegetális ízjegyek most kezdenek igazán a gyümölcsösség felé fordulni. Elsősorban a körte és a graepfruit jegyei kö-szönnek vissza kerek, ám még mindíg határozott savakkal támogatva. Remek bor, bizonyítja, hogy fehérborban sem min-dig a legfrissebb a legjobb.
 

Az ideális borospohár
 
    Az ideális borospohár kehelyformájú, sima, minden csiszolástól mentes, felfelé szűkülő, így a bor felületéről felszálló aromák össz-pontosulnak a kóstoló orrához érve. A  pohárnak megfelelően hosszú szárral kell rendelkeznie, hogy kezünk melege távol ma radjon a kehelytől. Így az ujjlenyomatok is elkerülhetőek a pohár falán, s bár elterjedt szokás, mégsem illik a kelyhet marokra fogni.
    Mérete és formája hozzájárul a bor élvezetéhez. Egy kis pohárban nem tud kibontakozni a bor, azonban egy túl nagy kehelyből aromái hamar kilehelik lelküket.
    Alapvető szabályként a nagyobb poharat mindig a vörös, míg a kisebbet a fehérbor kínálására használjuk! Az előbbinek időre és helyre van szüksége, hogy szellőzzön. A fehéreket és rozékat hidegen szolgáljuk fel és fel melegedésüket megelőzve, inkább többször töltünk.
    Ugyancsak érdekes téma a pezsgőspohár. Hazánkban sajnos elterjedt, a lapos, széles szájú pezsgőspohár. Ez nem a legjobb alkalmatosság, hiszen így nagyon gyorsan távozik a széndioxid a pohárból. Itt az ideális, a hosszú, elegáns flőte forma, melyben a buborékok lassan szállnak fel, illatai, ízei pedig koncentrálódni tudnak.
    Vásárláskor törekedjünk az egyszerű csiszolatlan típusok kiválasztására.
 

Csirkemell sült körtével, grapefruit mártással

Hozzávalók: 600 g csirkemell, 2 szál bazsalikom, olívaolaj, fehérbors, só izlés szerint, 1db graepfruit, 1db citrom, 2dl Királyleányka, 20g vaj, 20g liszt, 0,5l tejszín, 2db körte, 200g főtt rízs.

A csirkemelleket befűszerezzük az összevágott bazsalikommal, majd ráöntünk két evőkanál olivaolajat és a kicsavart graepfruitlevet, majd hűtőben két napig pácoljuk. Sütés előtt sóval, fehérborssal ízesítjük és forró olajon elősütjük. Tűzálló edénybe tesszük, ráöntjük a páclevet, a fehérbort, pici vizet és letakarva 100-150 fokon sütőben készre pároljuk. A vajat a liszttel habzásig hevítjük, majd hozzáöntjük a párolólevet és még egy percig forraljuk. A végén hozzáadjuk a tejszínt és újabb egy percig forraljuk. Tálalásnál a felszeletelt hús mellé tesszük a főtt rízst, a sült körte szeleteket valamint a mártást is.

Szerkesztette: Rosenmayer András