Mária Dorottya Evangélikus Szabadegyetem: A csend teológiája

    Dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora a Mária Dorottya Evangélikus Szabadegyetem meghívottjaként a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) dísztermében A csend teológiája címmel tartott előadást, amelynek néhány gondolatát az előadást követő beszélgetésben elevenítettük fel.

- Mit jelöl, tulajdonképpen a "csend teológiája" fogalom?
- A csend teológiája a protestáns egyházak egyfajta belső lelki megújulási törekvéseiben jelentkezik. A teológia elsősorban a szó által és a szó körül mozog, az istentiszteletek liturgiáját szintén mozgás jellemzi. A gyakorlati teológia, talán legújabb kori kutatásainak egyik fontos kérdése az, hogy milyennek kell lennie a jelen protestantizmusát jellemző kegyességnek.

- Az előadásban az istentiszteleti élet megújulásáról is szó esett.
- Vannak lehetőségek arra, hogy a személyes hitbeli életben, egyfajta külső és belső csendhez el tudjunk jutni. Az előadásban arról beszéltem, hogy egyrészt a körülöttünk lévő zajban, lármában, tülekedésben hogyan érhető el maga a csend, az, ami még nem a bibliai, a teológiai csend kategóriája, másrészt pedig arról szóltam, hogy mekkora küzdelmet folytatunk és kell folytatnunk azért, hogy azt a csendet létrehozzuk, amelyben Isten szava megszólalhat. Számos bibliai és egyháztörténeti példa – remeték, szerzetesek, misztikusok – állítható párhuzamba a csend megtalálásáért folytatott örök küzdelemmel.

- Nekünk arra kell választ keresnünk, hogy ma mit kell, és mit tudunk tenni.
- Nagyon fontosnak érzem, hogy a mai fiatalok, a tizenévesek, akár a saját világukban, az ő élethelyzetüknek megfelelő csend-gyakorlatokat élhessenek át. Ehhez próbáltam meg az előadásban kedvet teremteni; megvilágítani a gyakorlati oldalát annak, ahogyan egy személyes imádság megszülethet, vagy ahogyan valaki eljuthat, addig, hogy le tudja csendesíteni maga körül a világot, saját magát és lehetővé tegye ezáltal, hogy Isten üzenete őt elérje. Nyilvánvalóan előtérbe került néhány olyan kérdés is, ami a csendnek az emberek egymáshoz való viszonyában való szükségességét hangsúlyozta. Azt hiszem, hogy ma a keresztyének küldetése a másik ember életében megteremteni – ez a magyarországi gondjainkra is vonatkozik – a csendet, amelyben a társ megszólalhat, és meghallani az ő szavát.

- Az előadáson arról is szó esett, hogy a – napközben a sajnos sokszor bezárt – templomokban csend van ugyan, de a csend-teremtésre elsősorban a kinti világban van szükség.
- Egyfajta mobilitásra van szüksége az egyháznak. Ez azért érdekes, mert alapjában véve éppen a csend az, amely nem-mobilis tartalmat hordoz magában. Míg a 60-as, 70-es évek teológiai fejlődésében a templomainktól elindult nyitott istentisztelet gondolata segítette azt vonzóvá alakítani, addig ma úgy látjuk, hogy, szükség van arra, hogy az istentisztelet mozgóvá váljon, ott szólaljon meg, ott legyen jelen, ahol az emberek élnek, jönnek-mennek.

- Ebben a feladatukban ki tudnak lépni a történelmi egyházak a sokszor emlegetett bezártságukból?
- Nekem mindig élmény az, ha bárhol a világban betérhetek egy kápolnába és ott egy pár emberrel együtt néhány perces istentiszteleten megérint a csend, Isten szava. Nagyon sok hasonló szituáció – amelyben átélhető az, ahogyan egyre közelebb kerülhetünk a csendhez – teremthető, akár egy bevásárlóközpontban, vagy bárhol ahol emberek nagyobb létszámban megfordulnak.
Egyértelmű, hogy a fiatal generációt elérő történelmi egyházak egyik legmozgalmasabb időszaka a nyár: konferenciákra, táborokba lehet menni; erre korábban nem volt példa. Ezeket az alkalmakat, ezt a gyakorlatot a felnőttek számára is követhetővé kell tenni.
Bátrabbá kell tenni a hangvételt is azért, hogy éppen a csendre való felhívásban váljunk hallhatóvá, olyan akár önmagukban zajos eszközök által, amelyek a mai világban figyelmeztetni tudnak és segítenek elérni az embereket, a bármilyen, helyzetben, közegben lévőket. Mozgásra van szükség ahhoz, hogy a csend és a csendben megszólaló Ige elérhetővé váljon minél többek számára; érthető, hogy ez nem a templomok falain belül valósul meg.

- Közérthetőség, modernség és bibliai értékrend, hogyan viszonyulnak egymáshoz?
- Ebben a missziós munkában nem könnyebbé válik az elmondott, továbbadott üzenet; nagyon világosan kell látnunk azt, hogy a módszereknek és az eszközöknek egyértelműen alárendelt szerepet kell játszaniuk és minden esetben a tartalmi üzenetnek kell a középpontban lennie. Gyakran előfordul, hogy a módszer meghirdet valamit, és nincs mögötte tartalom. A tartalom az elsődleges: a mai világban élők kérdéseire meg kell adnunk a szentíráshű választ és szentíráshű felelet.
A hittankönyvek példáját említve, gyakran vita tárgya a hittankönyvek modernsége. Én úgy látom, hogy a formájukban modern, de tartalmukban, konzekvens hittankönyvek jók, még akkor is, ha, adott esetben, tömörítik a mondanivalót, ez utóbbi akár szükséges is lehet, hiszen annyira fölgyorsult életet él a mai ifjúság, hogy gyakorlatilag az ő elérhetőségükben nem gondolhatunk hosszú folyamatra.
Viszont a kérdésekre adott válaszokat a legmodernebb eszközzel is csak úgy fogalmazhatjuk meg, hogyha számunkra a másik ember üdvössége, a hozzá jutó evangélium a döntő kérdés. Ezt viszont föl kell vállalnunk.

- Köszönöm a beszélgetést.

té
 
   

Kapcsolódó cikk:

http://www.cyberpress.hu/article_plain.php?id=4509