|
Az Úr érkezése
Irodalmi est a vers ünnepére készülve
A Soproni Református Egyetemi Főiskolai Gyülekezet
és a Soproni Kálvin Kör Az Úr érkezése címmel a magyar vers
ünnepére készülve, irodalmi estre hívta Sopron versszerető közönségét
a soproni református templomba. A rendezvényt a MOBILITÁS Nyugat-dunántúli Ifjúsági Tanácsa támogatta.
A vers református gyülekezetbeli ünneplésén református
költők sorakoztak a műsorban.
Költők és költemények idézése előtt zengett és szívig
hatolt a Károli Gáspár fordította Bibliából vett veretes igék üzenete.
Zsoltárok, Jeremiás könyvének, Máté és János evangéliumának részletei Károli
Gáspár fordításában, megszólaltatták azt a magyar nyelvet, amelyből a magyar
költészet évszázadokon keresztül, a mai napig táplálkozott és merített.
Szenczi Molnár Albert, a zsoltárfordító – a legnagyobb
költők között is egyike a legnagyobbaknak – hitelesen előadott zsoltárai
mellett – 14. Zsoltár, 35. Zsoltár, 42. Zsoltár, 119. Zsoltár 139 Zsoltár
– a magyar református költészet teljességét felölelni nem tudó és nem is
szándékozó műsorban Balassi Bálint, Arany János és Ady
Endre versei hangzottak el.
A dr. Zilahy Józsefné egyetemi docens által összeállított
és Szabó Miklós tanár rendezte műsorban tizenhat fiatal közvetítette
a magyar irodalom és versköltészet nagyjainak kálvini szellemiségben fogant
gondolatait: Arany János nyugodt bölcsességét, Balassi és Ady Istent- és
bűnbocsánatot kereső kérdéseit, kéréseit.
Az előadók önmaguk dolgozták fel a művek örök aktualitású
üzeneteit, tették hallhatóvá az egyedüllétben is újraolvasható Verset,
a hit – Istennel és az embernek önmagával szembenéző, Istent- és küldetést-kereső –
állandó – tagadásokban, kétségekben és igenlésekben megharcolni kényszerülő – vívódásait , örökérvényű és -értékű művek megszólaltatásával.
Ünnepe volt az alkalom a versnek, amely megszólalt
a művészet, költészet egyik legméltóbb közegében, a szép számmal megjelenteknek;
ezért többszörösen örömteli alkalma volt ez a vers ünneplésének.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Hová
menjek a Te lelked elől és a te orcád elől hová fussak? Ha a hajnal szárnyaira
kelnék és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne
engem és a te jobb kezed fogna engem.
139 Zsoltár
(Károli Gáspár fordítása)
|
té
2002. április 09., kedd 01:33
|
