A feltámadt Jézus örömhíre: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.
Ez az örömhír egybecseng azzal, amit Jézus annakidején Nikodémusnak mondott: Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem üdvözüljön általa a világ. Igen, Mennyei Atyánk bűneink ellenére is szeret és megbocsát nekünk. Nekünk hinnünk kell a megbocsátás örömhírének, el kell foganunk megbocsátó szeretetét. Ennek tényleges lehetősége számunkra a bűnbocsánat szentsége, a szentgyónás, Irgalmas Istenünk szeretetének ajándéka. Sajnos sokan nem értékelik igazán és nem járnak gyónni, még azok közül sem, akik egyébként hisznek Jézus Krisztusban. A legtöbben gyermekkorukban megtanulták már, hogy húsvét táján mindenkinek el kell végeznie szentgyónását, és ezen kívül is jó, ha évközben is meggyónunk, legalább két-három havonta. Áldozni pedig mindenki mehet, aki szereti Jézust és felkészült a szentáldozásra. Akinek nincs súlyos, halálos bűne, az gyónás nélkül is áldozhat, hiszen minden szentmise elején épp ezért valljuk magunkat bűnösnek, ezért tartunk bűnbánatot, hogy méltóképp vehessünk részt a szentmisén, azaz áldozni is mehessünk.
Vajon mi lehet az oka, hogy a gyónók száma megfogyatkozott? Erre több válasz is kínálkozik.
Az egyik gond a lelkiismeretről alkotott téves elképzelések és ennek következménye, a bűntudat hiánya. A lelkiismeret az az Istentől kapott, velünk született képesség, ami arra késztet, hogy a jót meg tegyük, a rosszat pedig elkerüljük, ha pedig mégis hibáztunk, akkor nyugtalanításával arra késztet, hogy megbánjuk és jóvátegyük bűneinket. A velünk született lelkiismeret azt is megmondja, hogy melyek a legalapvetőbb erkölcsi követelmények: ne ölj, ne lopj, ne hazudj, tiszteld apádat és anyádat, légy hű házastársadhoz… Ám a lelkiismeretünket nevelni, fejleszteni kell. Egyre jobban meg kell ismernünk azokat az erkölcsi törvényeket, amelyeket Isten beléoltott emberi természetünkbe és amelyeket kinyilatkoztatásában is tanít nekünk. Ebben az értelemben a lelkiismeret az az iránytű, amely egy-egy konkrét cselekedetről megmondja, hogy megfelel-e az erkölcsi követelményeknek. Sajnos sokan nem akarják tudomásul venni ezeket az erkölcsi követelményeket és úgy vélik, az a jó ami nekem jó, és az a rossz, a bűn, ami nekem rossz. Én azonban nyílván nem akarok rosszat magamnak, tehát nem vagyok bűnös. Mindig mások azok, akik miatt gondjaink vannak, mindig másokat tartunk bűnösnek. Sokan ezért tévesen úgy gondolják, hogy nekik nincs is szükségük bűnbánatra, szentgyónásra.
A másik gondot az okozza, ha valaki a lelki fejlődésben elakadt a gyermekkori szinten. Nyilvánvaló, hogy egy kisgyereknek egészen másfajta bűnei szoktak lenni, mint egy felnövő fiatalnak, vagy mint egy felnőtt embernek. Éppen ezért nagy baj lenne, ha valaki felnőtt korában is a gyerekkorában megismert lelkitükröt használná, mert akkor biztos nem fogja felismerni bűneit, hiszen azok nem szerepelnek a gyermek lelkitükörben. Csak egy-két példa: gyermek lelkitükörben nem szerepel az, hogy figyelmetlen voltam házastársammal szemben, hogy elhanyagoltam gyermekeim vallásos nevelését, hogy oktalanul elkényeztettem gyermekeimet… Aztán hányan panaszkodnak idős korukban, hogy gyermekeikkel milyen gondjaik vannak…
Végül az is gondot jelent, ha valaki csak gépiesen végzi el szentgyónását, és valójában nem keresi a megoldást élete problémáira, csupán elsorolja megszokott bűneit. Aki ugyanis nem érzi, hogy a gyónás segítette gondjainak leküzdésében, az valószínűleg nem fogja értelmét látni annak, hogy máskor is elvégezze szentgyónását. Fontos lenne ezért, hogy ne csak akkor menjünk gyónni, amikor az ünnepek idején amúgy is sok gyónó van, hanem máskor, amikor jut idő arra is, hogy a szentgyónásban megbeszéljük esetleges problémáinkat.
A gyónás helyes szemléletéhez hozzásegít egy evangéliumi jelenet megfontolása. Amikor Jézus a vízen járva, megszólítja apostolait, Péter azt mondta: Uram, ha te vagy, mondd azt, hogy a vízen hozzád menjek. És Jézus szavára Péter elindul. Amikor azonban körülnéz, a vihar láttán megijed, és süllyedni, megszólal: Ments meg Uram, mert elveszek. És Jézus kinyújtja kezét, és kiemeli a vízből. Ennek fényében mondhatjuk azt, hogy ma Jézus a szentgyónásban nyújtja felénk emberileg is megfogható kezét, hogy a bűn elleni küzdelemben kiemeljen minket, és megszabadítson, nehogy elsüllyedjünk a bűnben, a minket körülvevő bűn mocsarában.
Ma az isteni irgalmasság vasárnapja van. Fedezzük fel újra azt a nagy ajándékot, amelyet Jézus a bűnbocsánat szentségével adott nekünk, és éljünk felajánlott kegyelmével!

Dr. Rédly Elemér
városplébános