|
Fény és víz
Vasárnap, március 17-én nyílt meg d.u. 3-kor Dr. Korzenszky Richárd OSB tihanyi perjel fotókiállítása a fenti címmel a Soproni Katolikus Konvent Bán János Katolikus Közösségi Házában. Az alábbiakban a megnyitó szövegét közöljük, és a kiállítás megnyitójának néhány képét láthatják Pluzsik Tamás jóvoltából.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves barátaim!
Remélem nem olcsó szójátékként fogadják e tudatosan szubjektív tárlatmegnyitó alapgondolatát, s ugyanolyan komolyan veszik át, mint ahogyan azt én - az ünnep biztos megélésében - nyújtom önök felé. E képeket és gondolatokat az örökkévalóság pillanatait előélő szerzetes ajánlja fel Önöknek és nekem, akik a pillanatok örökkévalóságát kapjuk az önajándékozó nyitottságon keresztül.
Nem az első és nem a második sorozata ez az alkotó képzeletnek, melyben itt, a Soproni Katolikus Konvent Bán János Katolikus Közösségi Házában Andrássy Péter és kedves felesége, Mariann jóvoltából gyönyörködhetünk. Szerencsére érvényes a képek egészére is a minden művészi kiállás kockázata: az alkotó ritkán látható tiszta portréja rajzolódik ki, bensőjének legrejtettebb viszonylatait jelenítik meg a falon sorakozó természetfotók. Ha úgy tetszik: a fény és a víz látványa leképezésének művészetében, de már a válogatásban is az alkotó önarcképét, emberi létének vázlatát kapjuk egyben.
Ez a tény a magyarázata egyben annak is, hogy a miért nem hat ránk sokszor a puszta technikai tökéletesség, a fotómasinák csodálatos, de izolált technikai teljesítménye, míg esetleg egy botladozó képi kiáltás tartósan megragad a bensőnkben, talán kiirthatatlanul. Most ezt a csendes, de határozott felszólítást, ezt a kivételes alkalmat kínálom önöknek a valóság pillanatainak birtoklására.
E képekben Dr. Korzenszky Richárd bencés szerzetes, tanár, tihanyi perjel mond el valami fontosat mindannyiunknak arról, amit ő közösségben és egyszemélyben már megtapasztalt, s melyet jelentősnek tart annyira, hogy a tulajdonlás bőségében most megossza velünk. Nem is kell jellegzetes hangját hallanunk, a mondat alakításával együttfutó szóformálásait követnünk ahhoz, hogy mégis az ismert hanghordozás, az eszmélő, meg-megálló elmélkedés ismétlődő szavai visszhangozzanak bennünk. A képek - íme talán a titok része! - ugyanis legalább annyira eszmélők, rácsodálkozók, mint amennyire esztétikusak.
Richárd atya fotóiban ugyanolyan felhívó, egyéni a hang, mint az egyénnek vagy közösségnek szánt hangos-hangtalan gondolatokban, imákban. Eszközhasználata éppen csak fénnyel, síkba vetített formával és színnel egészül ki, de az irány, a mondandó ugyanaz; nem is lehet más.
Ahogyan a képek szorosan kötődnek a kiállítás címéhez - mint szertehajló csokor, mint a tűzijáték kibomló csóvája -, egy és azonos pontból indulnak, hogy ugyanannak a valóságnak sok-sok teremtő árnyalatát asszimilálják, annak sokirányúságát, befogadó, s ezáltal gazdagító erejét demonstrálják.
Két asszociációt ajánlok a képek közötti sétához érdekes és talán tanulságos valóságalapú gondolatpárosításnak.
Az egyik: a fotográfiák többjére is illik a megállapítás: a teljes tisztaságba, az éles tökéletességbe Korzenszky atya sokszor belekomponál egy-egy eltérő részletet, mely ahelyett, hogy az egyensúlyt megbontaná, a mozgásterünket otthonosítja a képben, közelebb hozza tökéletlenségünkhöz a teremtés mindenben megbontott, bennünk mégis egységbe tömörülő látott részét.
A másik: amíg a magyar tenger fölé emelkedő halom a két toronnyal megszenteli a körülölelő vizet és az azt körbejáró fényt, úgy visszafelé, a jelen látványának percepciójában visszahat az áldás - Isten itt sem marad adósa az embernek.
Egy oldalról a mértéktartó merítés látható a teljes, de a másodperc törtrészéből álló képiségből, az intellektualitásból és legbenső feldolgozottságból, másrészről, materiálisan pedig még a fényképezőgép támaszkodó statívjának helye is ott húzódik szinte érzékelhető eszközként az alkotó eszköztárában, hogy megóvjon a deizmus gondolatától, s egyben akaratlagosan hívja a szemlélőt a Római levél gondolataiban való elmélyedésre. Tartalmazza a képi megformálás minden tudatos momentumát (a mondanivaló megfogalmazását, képi eszközök keresését, majd használatát) az érthetőség, mint eszköz elérésére.
Korzenszky Richárd biztos kézzel válogat a szóban végképp nehezen megfogalmazható, igazán csak az érzékek, esetleg csak a szellem útjain ható komponálási egységek között. Szerencsémre nem tisztem és feladatom, hogy ezek sorát, arányát meghatározzam, de ezen eszközök aranymetszésbeli eloszlása, alázatos használata nyilvánvalóan a siker egyik forrása.
Eszköz-lét, evangéliumi szemlélet. Ma, amikor sokan és sokszor beszélnek erről a feladatról, valóban aktuális, hogy a városi vagy a természettől képletesen is messze élő embernek - akinek vagy nem adatik meg a természet a maga ilyen mindennapos varázslatában, vagy "antennája" nincs a pillanat adekvát megragadására - része lehessen ugyanabban a napi kis csodában, ami a szerzőnek, íme, megadatott. Közvetítés, evangelizálás, mely a szépség megfoghatatlan konkrétumában, a bizalom és a meggyőződés örök kétkedő, de rendszeres, folyamatában békét találó hitében adja át a látottakat. "Én ezt megtapasztaltam, ismerd meg te is!"
Messziről indul ez a természetszeretet és -tisztelet. A gyermekkorból, a nevelés és önnevelés, a gyermeki nyitottság alapvető élményéből, az alkotó- és közlésvágyból, melyet időben és térben az emberi kifejezési eszközök soknyelvű használata, a rácsodálkozás örök-fiatal ártatlansága az eszközkereső meghívottság tudatával együtt hajt, hogy a célt, a tolmácsolt Végső Okot ily módon is megközelíthesse és mások számára is hozzáférhetővé tegye.
Út is tehát ez a sorozat, melynek kapujára a vernissage nagyon szerényen csak rámutathat, de azt mindenkinek saját magának kell kinyitnia. Aktivizál ez a képi anyag, a passzív szemlélő előtt ugyanis szemérmes hallgatásba burkolózik, csak külső tökéletességét és pillanatnyiságát mutatja. Bár szép ez önmagában is, de csak a kérdező, elmélkedő, az őszinte kereső előtt nyílik meg teljességében, aki titkáról faggatja.
E képek együttese a realista optimizmus forrása és tolmácsolója különösen húsvét havában, amikor a természeti környezet együtt lélegezve a liturgikus év történéseivel, illatában, fényében és változásában éppen úgy segít a figyelmes szemlélőnek a mysterium fidei (a hit titka) megtalálásában, mint bármi más, amit Rá mutató eszközként felhasználunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bíztatom önöket. Nyissák ki a kaput, tegyék meg félelem nélkül azt a bizonyos lépést az alkotó eredeti szándéka szerint! Íme, a kiállítás, Korzenszky Richárd világa, minden Teilhard de Chardin-i "évre-járó", minden kereső előtt már nyitott!
A kiállítás április 14-ig tekinthető meg húsvét kivételével szombat-vasárnap 10-16 óráig.
- DI -
Fotó: Pluzsik Tamás
2002. március 17., vasárnap 20:53
|
