"Az ember etikus lény." Ezzel a címmel hirdette meg a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének Soproni Csoportja február 23-án 16 órára a Jezsuita terembe Farkas István OSchP-nak, a Kecskeméti Piarista Gimnázium tanárának előadását.
A terem megtelt érdeklődőkkel, akik közül sokan az Orsolyita Iskola és Gimnázium tanárai voltak. Ők már hallották Farkas István atya előadásait szakmáról és kereszténységről: tudták, hogy mit várhatnak az országszerte jól ismert előadótól.
Ha bárki is valamiféle "engedményt", "modern nyitást" várt volna az előadótól, annak csalódnia kellett. A matematikatanár kérlelhetetlen szigorúsággal, pedagógiai következetességgel, ugyanakkor sok helyütt humoros "betétekkel fűszerezett" előadása a keresztény-katolikus etika és erkölcstan - amennyire lehetséges ez - jó másfél órás összefoglalójának bizonyult.
Bevezetőként végigvezette a hallgatóságot az ember történeti meghatározásain, melyeket, mint annyi minden mást a filozófiai gondolkodás történetéből vett szemelvényekkel világított meg.
Az embernek, mint etikus lénynek létfeltétele a keresztény gondolkodás szerint az Istentől kapott szabadság. Mirandolától kölcsönözte az előadó a gondolatot, miszerint az ember középre helyezett lény, aki felemelkedhet, de le is süllyedhet. Az állatvilággal ellentétben fejlődésének és cselekvéseinek nem az ösztönök szabnak határt, hanem a nevelésen és önnevelésen át válhat szabaddá. Miután az előadó szembeállította a szabadságot és a szabadosságot, valamint rávilágított az etikában az emberi felelősség szempontjára is, rámutatott Krisztusra a kereszten, mint a legszabadabb emberre. Az embert, a felfele néző (antropos) lényt az Isten által rendelt célnak mindennél fontosabbnak tartása teszi ugyanis nemessé vagyis etikussá. (Többször is Szent Ágostontól citált az előadó, akkor is, amikor ide vonatkoztatva idézte: Krisztust nem a szegek tartották a kereszten, hanem a szeretet.)

Előadásának második részében Farkas István az európaiság tartalmát elemezve mutatott rá annak történeti és szellemi tartalmára: a görög filozófiára, a római jogra és a kereszténységre. Államiságunk tartalmát is ez határozza meg mindamellett, hogy az abszolút értékeket tartjuk követendőnek és az értékek hierarchiájában valljuk az abszolút létezését, melyek a szép, az igaz, a jó és a szent. Amikor az europaer jogállamiság az abszolút értékeket helyezi előre, akkor például a szabadságot az igazság mögé teszi, s állampolgárainak mindig annyi szabadságot engedélyez, amivel nem élnek vissza - mennyire aktuális és sok tekintetben még követésre váró elvek ezek jogalkotásunkban egy olyan környezetben, ahol sokan nem a törvény szellemét, de kiskapuit keresik-keressük!

Az előadás harmadik, egyben befejező részben a piarista tanár hét olyan tulajdonságot, ha úgy tetszik erényt sorolt fel, melyek az etikus magatartás tartalmai.
Elsőként említette az egyéni értékmutató és közösségteremtő alázatot, ezt követte a szabadság megélésének módja, a hűség (az egyéni és társadalmi életben). Ide tartozik még az ember "ingyenes előlege", a bizalom és a tudatos választáson alapuló engedelmesség.
Mindenki számára titok a szenvedés értelme. Ha azonban ennek nem tudunk pozitív értelmet tulajdonítani, sok alapvető kérdésre nem lehet válaszunk. Nem nélkülözhető tartalom a tapintatot és tartást sem nélkülöző őszinteség. Befejezésként, hetedik tulajdonságként fejtette ki az előadó a megbocsátást, mely a Miatyánk kérései között, feltételes módjában már megkapta az isteni szándékot, minden megbocsátás kölcsönösségét.

- DI -