CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 26., péntek, Ervin napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Nézem a tévét
Guernsey és Jersey

Nézem a tévét. Földrajzi ismeretterjesztő műsor: most pótolom, amit lustaságból, érdektelenségből (minek tanuljam, ha reményem sincs arra, hogy lássam!) elmulasztottam.
Nem tudtam például, hogy van Nagy Britanniának két szigete a csatornán túl, Franciaország egyik nyugati öblében. Egyikről csak jó időben, másikról csaknem rossz és jó időben is a gall ötszög partjait lehet látni. Az ún. Csatornaszigetek közé tartoznak Guernsey és Jersey .
Két sziget, melyeknek sajátos lakossága és sajátos szellemisége van. Lakossága, mint egy falué, csaknem teljesen ismerősökből, sőt rokonokból áll. Festői szépsége sokakat vonz ide, hogy nyugdíjas napjaikat itt éljék le. Való s igaz, hogy fiatalokat kevésbé lehet látni.
Látni viszont megőrzött német bunkereket, vasbeton erődítményeket, földbe mart folyosókat, melyeket az angol területet először itt elfoglaló csapatok vájtak és készítettek. A lakosok ezt is asszimilálták, mint történelmet. Szép temetője van, tagolt partvonala, melyről az Atlanti óceán hullámait látni.
Nincsenek viszont rajta pártok, és így is nagyon jól érzik magukat; nincs hangos szó, nincs veszekedés a hatalomért. Innen talán egy Európába szakadt Édennek is gondolhatnánk.
Persze megmozdul bennem a kisördög! Azon gondolkodom, közülünk hányan férnénk meg így, békében egymás mellett azokon a szigeteteken?



Maratlanul?

Ki tagadhatná, hogy a hatalom birtoklása, de sokszor csak közelsége sokakat tesz mássá, sokszor eredeti voltukban felismerhetetlenné? Mióta már "tudománnyá" lett a politika - annak minden kétes, véleményformáló eszközével együtt -, azóta tudtuk meg azt is, hogy valakinek a befeketítéséhez nem mindig kellenek a tények, elég a rágalom többé-kevésbé konkrét magjait elszórni körülötte, s máris felcsapnak a lángok.
Mióta a beszédeket is mások adják a szónokok szájába, már abban sem lehetünk biztosak, hogy mennyiben sajátjuk a gondolat, mennyire másnak az agyszüleménye a mondat, mely a beszédekbe belekerül.
A nagy kavarban pedig mindig adódnak helyzetek, melyek kifigurázhatók, melyek egy humoros, kritikus műsor alapját képezhetik. Nem baj, hogy vannak, akik ezt kihasználják, hogy akad műsor, mely ezeknek a kipellengérezéséből él.
A fent említett szempontok szerint azonban két apró, de növekvő kétség fészkel újabban bennem, amikor az egyre fáradtabbnak tűnő műsort nézem. Az egyik, hogy kit is ér tulajdonképpen a kritika: őt, a politikust vagy minket-engem, akik megválasztottuk akár kormányzónak, akár ellenzéknek. A másik kétség pedig az, hogy nem tudom, milyen mélyen maródnak be a fogak (ez ma már jóformán csak személyfüggő), és hogyan fog kinézni az az ország, melynek minden állampolgárából már hiányzik valami, mert már mindenkibe belemartak.
Hogyan választ majd az a nép, akinek csak negatívumok jutottak vezetőiből, akiknél - úgy látszik - bármilyen kétes erkölcsű (és ezzel még kérkedő), de ugyanakkor erősen kritikus blöffölője "jobb" lehet, ha már a kamera másik oldalra jut.
- DI -



2002. február 17., vasárnap 16:28


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület