Erdélyi fejedelmek arcképcsarnoka az Erdélyi Házban

Egyedülálló
az erdélyi fejedelmek Erdélyi Házban látható arcképcsarnoka. Technikában, méretben, koncepcióban és stílusban egységes művek sorakoznak a két kiállító teremben. Közel másfél évszázadot járhat körbe, néhány perc alatt, az ki rászánja idejét.
Takács Borbála magyar királyokat ábrázoló üvegképeit látva született meg Úry Előd elnök fejében az ötlet: jó lenne az Erdélyi Házban az összes erdélyi fejedelmet bemutatni. Augusztusban kezdett a munkához Szabó Béla festőművész és februárra el is készült a sorozat.
Jobb lett volna millennium évében nyitni ezt a tárlatot, véli az Erdélyi Kör elnöke, talán igaza van…

Csetri Elek történész és Szabó Béla festőművész

Váltakozó viszonyok, sikerek és sikertelenségek
ellenére a történelem távlatában immár együtt látjuk őket, annak ellenére, hogy ők maguk nem "voltak mindig együtt". Mert ott volt például II. Rákóczi György - az egyetlen mindenek közül, akit tudatosan és módszeresen készítettek fel a fejedelemségre -, és aki Apáczai Csere Jánost - az independens egyházi irányzatot támogatót - a kolozsvári alsóbb fokú iskolába helyeztette. Ez utóbbit tanítványai pedig követték. Ismerős? És ott volt - a külhonban államszervezői és hadvezéri tekintélyt szerzett - Báthori István. Szemére vetheti-e alaki azt az évi tizenötezer forintot, amit a szultán kincstárába adóként vándoroltatott? És Székely Mózes harctéren kifolyt vére, dicsőséget, avagy romlást szerzett nemzetének? Emberi kicsinyes vonások, kortársak vagy utókor által felfedett és jól palástolt bűnök államférfiúi, hadvezéri erényekkel párosulva.

Egy nemzet vagyunk
és összmagyarságban gondolkodunk – Csetri Elek tudós történészként és erdélyiként más perspektívából szemléli a tárlatot. A Kolozsvárról érkezett professzor a történelemtudomány ecsetvonásaival rajzolja meg az – erdélyi fejedelemség korszakának nevezett - kort. Erdély a nemzetközi viszonyok súlya alatt alakult ki, Magyarország nehéz időszakában pedig továbbvitte a magyar tradíciót. A román történelemhamisítás iskolai tankönyvekben ma is fellelhető és következetesen tanított ellentmondásai között, az egyik éppen a fejedelemség korát érinti: az intézményeiben, fejedelmeiben és mindenekelőtt lakosságának összetételében magyar fejedelemségeket románnak minősíti; akikkel meg nem tud mit kezdeni, azokat egyszerűen kihagyja. Erdélyben a magyar nyelvet a latin, mellett második közigazgatási nyelvként használták. Csetri Elek szerint Erdély nem kizárólag magyar ország, mint ahogyan a románok kizárólag románnak mondják.
 

Erdély valamennyiünké,
akik ott élünk- mondja Csetri Elek professzor.
Amire a leginkább büszkék lehetnek az erdélyiek, azok pedig az akkori viszonyok között megvalósított demokratikus hagyományok. Mutatis mutandis. A vallásszabadság és a Bethlen Gábor nevéhez fűződő, jobbágy-gyerekek tanuláshoz való joga. Apáczai megint. Hosszú volt az idő, amely az anyaországot Erdélytől elválasztotta; és magasak a kerítések és széles a felboronált sáv és mélyek az árkok. De az erdélyiek soha nem felejtették el, hogy Magyarország a “felettük álló magyar testvér”, mint ahogyan a reformkorban mondták Magyarország a nagyobb magyar haza, a kisebbik magyar haza pedig Erdély.
Nem lehetünk pesszimisták – mondja keleti végekről a nyugati jólétbe vendégségbe érkezett történész. Magyarország meg tud maradni és fel tud emelkedni. Követni kell a bethlen-gábori elvet : úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk.

És a kiállítás,
(utoljára, de nem utolsó sorban, mondatja a közhellyé korcsosult jóérzés) a fejedelem-portrék, olajban. Az alkotó eddig kevesek által ismert grafikusi vénáját dicsérik. Terek, tájak, fények, konstruktív, absztrakt alkotások után portrék. Korabeli metszetek, festmények alapján és a történelmi adatok, tények ismeretében fejedelmek jelleme, egyénisége, szelleme kíséri végig a látogatót a két termen. Arányosság, mértékletesség és méltóság. Szabó Béla megint bizonyított. Energiája, munkabírása bámulatra méltó, akárcsak művészete.
A megnyitón közreműködtek Dévai Nagy Kamilla és a Krónikásének Zeneiskola növendékei.
Úry Előd az egész kigondolója pedig segítette mindig és mindenben az alkotót - "végigasszisztálta" a huszonegy portré elkészültét - anyagokat kutatott fel, történészekkel konzultált, csupán azt sajnálja ma már, hogy nem a millenniumi év kapcsán jutott eszébe az arcképcsarnok…

Amikor Magyarország jövője
erősen kétséges volt, az érték, ott Erdélyben megmaradt, aztán újra kibontakozhatott, és újra erőt adhatott. Kényes kérdések járják most Magyarországot. Az ország határainak megváltoztatásán senki sem munkálkodik, a nemzet egységesítésén, bizony van még mit tenni – mondja a politikus a megnyitón
Egységes országban – erős magyar, székely, szász közösségekben - gondolkodó államférfiakról, - horribile dictu – a tárlat éppen politikusokról szól...
Jó lett volna mégis a millennium évében megrendezni ezt a tárlatot – véli az elnök és én úgy hiszem igaza van.

Bethlen Gábor saját kezű feljegyzése

-té-