A betegek világnapja ritka kivétel, telitalálat ünnepelni szerető világunkban.

Egyrészről figyelemfelkeltés, melyet sokan szükségesnek tartanak. Nyilván azok gondolnak erre, akik valamilyen formában már megtapasztalták a fogyasztói társadalom alapelvének "kicsúfolását", a tényt, hogy valami "mer" nem egészséges, tökéletes, mindent-fogyasztó és örök életű lenni. Hogy betegek vagyunk, szenvedünk, és a nem is távoli jövőben, de semiképpen nem szándékaink szerint, meghalunk.
A nap és ami ennél sokkalta fontosabb, az állapot megélésére csak kivételes empátiával, beleérzőképességgel rendelkező egészségesek (mondják, hogy nincsenek egészségesek, csak rosszul megvizsgált betegek), vagy azok képesek, akik maguk is ebben a cipőben járnak-jártak.
Az elvek tárgyalása sokakat nem érdekel, pedig néhány szellemi érv szükséges ahhoz, hogy egyáltalán lehessen betegnek lenni, érdemes legyen szenvedni. Mindenekelőtt annak gondolata, hogy a másik félben - a rokonoktól az ápolón keresztül az orvosig - együttérző, értünk tenni akaró társra találunk, és nem a kiszolgáltatottság esetlegessége érvényesül találkozásunkban.
Alapvető emberi kapcsolat minőség tehát az, amit felvet az ünnep, melynek ugyanúgy kell(ene) megvalósulni minden más találkozásban, mint ahogyan - kiélezett formában - betegségünk ideje alatt tapasztaljuk. Nyilván itt a legfeltűnőbb, legérzékenyebben ez érint mindnyájunkat. Érzékenyen tapasztaljuk anyagi feltételekben, gyógyszerekben, de érint elanyagiasodott kapcsolatunk egyéb dimenzióiban is.
Van azonban egy másik aspektusa is a betegségnek és a szenvedésnek, mely voltaképpen titok előttünk, s csak néha lebben fel előle és csak kis időre a fátyol. Mit fátyol, vasbeton támfal, melyet hamis ideológiából, a sérthetetlenség mítoszának gránitköveiből építünk magunk köré.
Nemcsak egymásra utaltságunk tényét vagyunk ugyanis hajlandók elfeledni, de létünk esetlegességét, bizonyos esetekben befolyásolhatatlanságát, a szenvedés titkának megfejtését is azon témák közé soroljuk, melyeket szinte akarattal söprünk a "szőnyeg", tudatos létünk megélt viszonylatai alá.
Már filozófiai kérdéskört, a lét értelmezésének témakörét feszegeti ugyanis mindannak értelmezése, mely még a legnagyobb jóindulat és a legmodernebb tudomány teljes alkalmazása mellett is jelentkező terhet ró gondolkodásunkra. A betegek ünnepén pedig erre is kell gondolnunk, hogy az elkerülhetetlen megjelenését életünkben be merjük-e sorolni a világnap, ha úgy tetszik, az ünnep fogalomkörébe. Milyen meggondolás alapján tudjuk mások, sajátjaink vagy éppen a magunk világnapot érintő állapotait és végső kimenetelét értelmezni, belehelyezni a világ egészébe. Hogyan tudjuk a kiszolgáltatottságot szeretettel, igényeink non plus ultrájával felcserélni itt, az anyagi világ egymásrahatásában és létünk egészét tekintve.
- DI -