...lepra. Igen, bármennyire is "maradinak" tűnik az emlékeztetés - sajnos -, mindenképpen aktuális. Már az is kérdéses a lepra világnapján, január 30-án, hogy a lepra Sopronnal kapcsolatos emlékei közül, például, minden feldolgozásra került-e már.
Kevesen, nagyon kevesen tudnak közvetlenül és tudatosan arról, hogy a világból a lepra még nem eradikálódott, vagyis nem sikerült a Földet lepra-mentessé tenni.
Ma is vannak lepra-táborok, elkülönített és keserves szenvedésre ítélt csoportjai a betegeknek, akik csak részben kapnak a hosszadalmas kezelésből, akik rászorulnának keresztviselésükben mindannyiunkra.
Néhányan kötnek kötszert, takarót, és elküldik-küldetik a megfelelő címre. S ha megérkezik, talán joggal gondolják a gettó lakóiból némelyek: "vannak még, akik gondolnak ránk".
A lepra alatt azonban, jelentős vonatkozás-kiterjesztésben, sok gyógyítatlan betegségét is értjük mai világunknak. A lepra - ilyen, átvitt módon - mindig valamilyen hosszan lappangó, tömeges méretű testi-lelki elhajlást jelentett beszédünkben, mely "ragad" egyik emberre a másikról, sokszor olyan méreteket öltve, hogy ma már bizony ember legyen a meggyőződésében, aki ki meri mondani, hogy a gettón belül vagy kívül vannak-e a Gauss-görbével, átlaggal, százalékokkal és standard deviációkkal manipuláló statisztikusok által megjelöltek.
A testi és szellemi lepra ugyanis csak lefolyásában azonos; megítélésében igencsak különbözik a társadalom. Amennyire szeretnénk visszahozni a közösségbe a testrészüket is már elvesztő, csonka embermaradványokat, akik saját hibájukon kívül, a szociális érintettség vagy érzékenység stigmáján túl sebeket viselnek vagy fognak viselni, úgy szeretnénk a közösség értékes tagjaivá visszafogadni a szellemi gettók fertőzöttjeit. Amíg azonban a lepra gyógyulásának már az Ószövetségben írásos bizonyítékait joggal keressük a baktériumfertőzöttek között, úgy a másik csoport kaput bezáróival jórészt tehetetlen a benevolens intaktak százalékosan kétségeket keltően kicsiny csoportja.
Jó, ha a lepra napján mindkét betegcsoport eszünkbe jut, annál inkább, mert amíg a "hóval" fedettek kötelesek voltak magukról ezt mindenkivel tudatni, addig a szellemi fedettség még szabadon jár és terjeszthető a gyanútlanok között.
S ami a legfeltűnőbb, a két csoport között "átjárás" van: csak a betegséget elfogadók és azt a maguk módján gyógyítók-enyhítők közül várhatjuk azokat, akik a szellemi lepramentes túlélő-szigeteket jelentik fertőzött világunkban.
- DI -