Búcsú dr. Csapody Istvántól

Sopronban a tegnap kísérték utolsó útjára a 72. éves korában elhunyt dr. Csapody István Széchenyi-díjas botanikust, erdőmérnököt. 
A tudóstól Dr. Kárpáti László, a Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatója búcsúzott a soproni Szent Mihály temetőben:

    A természetvédők, volt munkatársaid nevében búcsúzom Tőled! Azok nevében, akik még ma is, többnyire a meg nem értés légkörében küzdenek teremtett világunk kincseinek megmaradásáért. A földtani képződmények, az erdők, a fák, a virágok, az állatok, a rétek, a nádasok és puszták világában élők nevében szólok, akikkel Te sorsközösséget vállaltál, s amilyen Te magad is voltál.

    1976-ban évfolyamtársaid felkérésére lettél hivatásos természetvédő. 14 éven át, 1990-ben történt nyugállományba vonulásodig, s még azon túl is 5 évig meghatározta életedet a napi munka és küzdelem hazánk természeti értékeinek fennmaradásáért.

    Nem volt előzmény nélkül való e pályára lépésed. Sopron városában, botanikus és erdész körökben pedig országosan is tudott volt természetvédelmi elkötelezettséged. Ifjúkorodtól kezdve több cikket írtál, és sok előadást tartottál a Nyugat-Dunántúl természeti értékeiről, valamint azok megőrzésének feladatairól.

    Hivatásos természetvédőként óriási aktivitással láttál hozzá korábbi terveid megvalósításához. Reggeltől késő estig dolgoztál, végezted a hivatali munkát, s immár a gazda szemével jártad gyönyörű, védendő tájainkat.

    Munkád eredményeképpen jöttek létre az Észak- és Nyugat-Dunántúl természetvédelmét máig meghatározó védett területek; a Sághegyi-, a Hansági-, a Fertő tavi-, a Sopron-hegységbeli, a Kőszegi, az Őrségi, a Szentgyörgyvölgyi-, a Szigetközi-, a Pannonhalmi-, a Gerecsei- és a Vértesi Tájvédelmi Körzetek, s emellett tucatnyi helyi és országos jelentőségű védett terület.

    A védetté nyilvánítások szakmai indoklásának többségét Te készítetted, de nem elégedtél meg a védettséget jelző táblák kihelyezésével, hanem az állandó ellenőrzést, az aktív természetvédelmi munkát, a sérült élőhelyek rekonstruálását szorgalmaztad.

    Segítő kollegáiddal hivatalotok kezdetben a Honvéd utcában, később a Kőfaragó téren volt, míg az Országos Természetvédelmi Hivatal Soproni Felügyelőségeként be nem költöztetek a Károlymagaslati úti, szépen felújított öreg villába, a Kakasos-házba. Alig kezdtétek meg itteni működéseteket, alig készültél el az Észak- és Nyugat-Dunántúl természeti értékeit bemutató kiállítással, megérkezett az utasítás, el kell költöznötök Győrbe, összevontak Benneteket más hivatalokkal, megszűnt a Soproni Felügyelőség…

    Te maradtál. 1978-tól tovább dolgoztál a győri kollegákkal is, s a Kakasos házat a 80-as években szerveződő természetvédelmi és polgári mozgalmak otthonává tetted.

    Részt vettél az öntésmajori Hanság Élővilága kiállítás létrehozásában, botanikai és természetvédelmi szakanyagok készítésében, és tanítottál mindenkit a növények ismeretére, aki a terepen veled volt, legyen az magas rangú politikus, hivatali főnök, természetvédelmi őr, diák vagy pásztorember. Könyvtárnyi tudás, történet, hagyomány és esemény volt a fejedben, amit szókimondó tisztességgel közöltél velünk.

    Az ausztriai szakmai kapcsolatokat Te már akkor kiépítetted, amikor ezt még a hatalmasságok nem nézték jó szemmel, s amikor már szüksége volt rá az országnak, magától értetődően segítettél bárkit. Jórészt a Te kapcsolataidra épült az a munka is, amely során, a Magyar-Osztrák Természetvédelmi Bizottság keretében elkészült a Fertő-Hanság-Neusiedlersee-Seewinkel Nemzeti Parkok tervezete. Több tanulmány készítésében részt vettél a közös nemzeti park létrehozása érdekében, s amikor megalakult, nyugdíjas éveidet áldoztad fel azért, hogy működőképes legyen.

    Ott dolgoztál velünk a Kakasos-házban, ahol a rendszerváltozás után újra a nyugat-dunántúli természetvédelem központja működhetett, részt vettél a természetvédelmi törvény előkészítésében. Ott kattogott öreg írógéped szakadatlanul kis, emeleti szobádban, együtt örültél velünk sikereinknek, s biztattál bennünket, ha megoldhatatlannak véltük feladatainkat.

    A sarródi Kócsagvárba már nem jöttél velünk, de még évekig segítetted munkánkat dolgozataiddal, tanácsaiddal, amit köszönünk Neked.
    Köszönjük a tudást, amit adtál, a szemléletet, amit belénk oltottál, s az igaz magyar emberséget, amit elénk példaként állítottál.
    Pista Bátyánk! Búcsúzunk Tőled! Isten Veled! Nyugodj békében!