Sopron építészete a 20. században

    Alig egy éve búcsúztunk a 20. századtól és íme: Sopron máris a korszakot összegező színvonalas kiállítással jelentkezik. A Soproni Múzeum január 6-án, vasárnap a Lábasházban megrendezett új kiállításának megnyitójára invitálta az érdeklődő soproniakat. A kiállítás létrejöttét dr. Kubinszky Mihály Ybl Miklós-díjas építésznek köszönhettük, aki a 20. század soproni építészetét mutatja be a levéltárban felkutatott tervek, térképek és fényképek segítségével.
A kiállításról írtunk már, ezúttal dr. Winkler Gábor egyetemi tanár által tartott bevezető előadását adjuk közre.

dr. Winkler Gábor, dr. Kubinszky Mihály és Nemes András a megnyitón

    Kubinszky Mihály építész, a műszaki tudomány doktora, a Nyugat-magyarországi Egyetem emeritus professzora hetvenöt éve él Sopronban: kiemelkedő tudományos és építész munkássága nagyobbrészt városához kapcsolódik. Figyelmét a vasúti épületek története mellett nagyon korán, már az 1950-es évek végén felkeltették a 20. század első évtizedeinek építészeti alkotásai. Különösen érdekelte a szecesszió és a korai modern építészet kialakulásának története. Ebben az időben az építészek és művészettörténészek nagyobb része még igen kedvezőtlenül ítélte meg a “feltűnő, hangos és rikító – méreteikből és arányaikból kivetkőztetett – silány gipszdíszítményekkel nagyzoló” historizáló és szecessziós épületeket.

    A fiatal soproni építész védelmébe vette e korszakot és már az 1960-as évek elején több fontos cikkben hívta fel kortársainak figyelmét a század első felének építészeti értékeire és sürgette azok védelmét. Az elmúlt években az Országos Tudományos Kutatási Alap – OTKA – támogatásával módot talált arra, hogy szülővárosának 20. század építészetét alaposabban kikutassa és a gazdag anyagot a soproni közönségnek bemutassa. A Lábasházban látható kiállítás így tudományos munkájának további fontos állomása.

    A rendelkezésre álló kiállítási tereket építészhez méltó következetességgel rendezte be. Elképzelését Tóth Imre történész és a Soproni Múzeum munkatársai segítettek megvalósítani. A kiállítás nagyobbik termének egyik része az urbanisztikával foglalkozik, a tablók és eredeti tervek másik csoportja a száz év alatt épült jelentősebb házakat mutatja be, építészeti stílusuk illetve rendeltetésük szerint csoportosítva.

    A kiállítás minden bizonnyal gondolkodásra készteti a nézelődőt: vajon fejlődött-e Sopron a 20. században és jöttek-e létre a korábbi századokhoz hasonló, igazi értékek? A bemutatott anyag egyik nagy érdeme, hogy elénk tárja a korszak eredményeit és meggyőzően bizonyítja: Sopron fejlődött, gazdagodott az elmúlt században is.

    És az épületek? A mai napig kétféle felfogás – a történeti építészet hagyományait folytató “historizálás” és a merészen újító “modern” – váltogatja egymást. Mindkét irányzat értékeket tudott felmutatni – győznek meg minket a bemutatott képek. Medgyaszay István szecessziós színház-átalakításának (1909) és a Széchenyi téri postapalotának – Orth Ambrus és Somló Emil alkotása 1911-1913-ból – régen “megbocsátották” már a soproniak. A kiállított képek bizonyítják, hogy ezek az épületek a korszak hazai építészetének úttörő alkotásai voltak.

    Az 1960-as években ismét “engedélyezett” modern stílus és az “állami tervező irodák” alkotásai inkább teret adtak a sematizmusnak. Szerencsére a nagyobb lakótelepek megfelelő helyen épültek, így jobban és szervesebben illeszkednek a várostestbe, mint más városainkban. Sopronnak ebből a szempontból is szerencséje volt.

        A “modern utáni modern” – a “posztmodern” – fiatal, tehetséges építészei új színt és lendületet hoztak a város építészeti képébe (“Vasaló-ház”, Gödör-ház”, “Rosengarten”) és bizonyára hasonló lesz a helyzet az elkövetkező években, amikor a legfiatalabbak – közöttük reményeink szerint a Nyugat-Magyarországi Egyetemen frissen végzett építészei – a korai modern építészet gyökereihez visszatérve, napjaink stílusában – alkotnak majd újabb szép házakat.

    A kiállításon külön tabló foglalkozik a műemlékvédelem kiemelkedő alkotásaival. Sopron e téren is “iskolát teremtett”: a városrekonstrukcióban résztvevő építészeknek köszönhetjük, hogy a város 1975-ben elnyert a hamburgi F.V.S. Alapítvány Műemlékvédelmi Európa-díjának aranyérmét.

    Természetesen minden fontos épület nem kaphatott helyet a tablókon – a fényképek egy része így kiállítatlanul a fotómappákban maradt. Bevezető szavaiban Kubinszky professzor elmondta, hogy a kiállítás egész anyagát – Sopron fejlődésének becses dokumentumait – a Soproni Múzeumnak ajándékozza. Jó ez azért is, mert a 20. század szép számban rejteget még felfedezésre váró titkokat: ugyanakkor a mélyebb összefüggések is feltárásra és értékelésre várnak. E feladat már a következő generációk fiatal történészeire vár. A kiállítás és az összegyűjtött gazdag anyag egykor munkájuk kiindulópont lehet.”

    A kiállítás február 25-ig kedd kivételével naponta 10 és 16 óra között várja látogatóit az Orsolya téri Lábasházban.

Winkler Gábor