|
Sopron építészete a 20. században
A fenti címmel nyílt meg 2002. január 6-án 11 órakor a Lábasházban Prof. em. Dr.Kubinszky Mihály Ybl-díjas építész anyagából a Tóth Imre történész által rendezett kiállítás.
Bevezetőt mondott Prof. Dr. Winkler Gábor Ybl-díjas építész, tanszékvezető egyetemi tanár, a műszaki tudomány kandidátusa, a MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottság elnöke.
Szinte hihetetlen számunkra, de íme, eljött az ideje történetileg, konkrétabban építészettörténetileg is számot vetni a 20. századdal. Óriási vállalkozás, s erre - még Sopron viszonylatában is - csak egy rendkívül felkészült, a századot csaknem elejétől végigélő, hiteles személy vállalkozhat.
Mindannyiunk szerencséje, hogy Dr.Kubinszky Mihály személyében a várost szerető, és azon a szó szoros értelmében is szépíteni akaró építészt tisztelhetünk, aki folyamatos, naprakész tudásával a garancia arra, hogy megfelelő keresztmetszetet adhat erről a rendkívül változatos, részeredményeiben sokat vitatható, s hatásaiban ma is megtapasztalható építészeti periódusról. "Nem tehettem másképp"- mondta prof.em. Dr. Kubinszky Mihály, amikor a kiállítás létrehozásáról beszélt. "Születésemtől kezdve Sopronban és ugyanott lakom." Igen, a hűséges város hűséges polgára így viszonozza a kölcsönös ragaszkodást, így elkötelezett a város múltja és jövője iránt.
Prof. Dr. Winkler Gábor megnyitójában hangsúlyozta, hogy Sopron mindig megmaradt szerves egységében, a már meglevőhöz mindig hozzáépítettek és lehetőleg nem bontottak a város tervezői.
Maga a kiállítás didaktikailag mindenki számára könnyen követhetően 3 fő szempont köré csoportosul látnivalóival: az első a nagy teremben középütt Wälder József és Winkler Oszkár több mint egy évszázados ill. 1961-es városrendezési tervei. Második a nagyterem két oldalán az épületek festményen, fotókon, tervrajzokon: az egyik oldalon kor és stílus szerint, a másik oldalon funkció szerinti bontásban. Harmadik szempontként a kis teremben személyek, a század 8 jelentős építésze látható, akik sokat tettek a mai városkép kialakulásáért.
Ahogyan a történelem során soha nem tisztelték "századfordulós hűséggel" az építészeti stílusok váltásukban a történetírást, úgy a 20. századnak a kezdete sem egy az egyben irányzatváltás, sokkal inkább átmenet.
Az 1900-as évek kezdete a város történetében (a századot végigkísérő) historizmus és szecesszió korát jelenti, melyet ma már sokkal jobban megbecsülünk értékteremtő mivoltában, mint pl. a múlt század közepén megjelent építészeti írások. Ezt követi a neohistorizmus, majd a korai modern, a modern (közbevetőleg az utcanyitások, a foghíjbeépítések, a szocreál, az államilag "vezényelt" építések), s a századvég is bizony már "átlóg" a posztmodern építészet helyi megjelenésével az újabb század-, immár ezredfordulón. S ami a két dátum között van, kezdetében vagy éppen befejezésében, az a század sajátja. Az előzmények és "utórezgések" nélkül viszont az egész nem érthető.
Éppen ezek az időbeli körülmények azok, melyek a genealógiához hasonlóan éppúgy eredetét kereső építészettörténész és gyakorló építész számára az európai gyökeret megmutatják. Az adott környezetbe újabb alkotásokat behelyező aktív építészt ezek a történeti-környezeti feltételek kell, hogy vezessék, hogy a település egységét, történeti összefüggéseit nem kihagyva, megőrízze.
A látogató pedig asszimilálja az építész hiteles szemléletét, ezzel mindinkább magáévá téve a szeretett várost, hűen megmaradva az elődök erényeinél, de elkerülve azok hibáit. Mert még a teljesen naív, és csak a század második felét tudatosan megélő polgár számára is nyilvánvaló, hogy történtek hibák (elsősorban az állami beavatkozás és a kivitelezőre ruházott megvalósíthatóság időszakában), s ezért - lakók és "csak" szemlélők - sokan és sokáig szenvedtek. Mert az építészet ilyen, közvetlenül a bőrünkön érezhető művészet, mely árthat is, nemcsak használhat. S ha csak ez tudatosul a kiállítás látogatójában, már elérte célját a tárlat, nem volt hiábavaló a munka.
Örömmel és meggyőződéssel ajánljuk az építészettörténeti összefoglalót minden városát szerető polgár figyelmébe.
A kiállítás február 25-ig tekinthető meg, kedd kivételével, naponta 10-16 óra között.
- DI -
2002. január 06., vasárnap 13:51
|
