|
XVI. Soproni Őszi Tárlat
Negyvenhat - hivatásos művész és öntevékeny - alkotó műveit láthatja
a soproni művészetkedvelő közönség a november 10-én nyílt XVI. Soproni
Őszi Tárlaton.
A kiállítást Ivanics Ferenc a Győr-Moson-Sopron
Megyei Közgyűlés elnöke a szokottnál is nagyobb érdeklődés közepette nyitotta
meg.
Az őszi tárlatok soproni jelzője évtizedek hagyományait
követve egyidejűleg jelenti a Soproni illetőséget és Sopronhoz valamilyen
szállal való kötődést. Így az itt élők mellett jelen vannak az itt születetteket,
és azok is, akik valaha itt éltek, tanultak, alkottak.
Szakmai zsűri munkája áll a több mint másfélszáz beérkezett
mű kiválasztása és a tárlatrendezés mögött. Rátkai György grafikusművésznek,
Szentgyörgyi József Munkácsy-díjas festőművésznek, Kiss György
Munkácsy-díjas szobrászművésznek, Pogány Gábor művészettörténésznek
igen számos és különböző technikájú, szemléletű, felfogású, színvonalú
és műfajt képviselő alkotást kellett zsűriznie és tárlattá rendeznie.
Jelen vannak egyrészt a régi nagyok - Steiner Antal,
Horváth József, Mende Gusztáv, Mühl Aladár, Roisz Vilmos, Szarka Árpád
- mai utódai, azok, akik hűen követik a soproni hagyományokat és jelen
vannak azok, akik a hagyományosnak mondható soproni iskolától eltérő alkotói
megfogalmazásokkal jelentkeztek.
Ez előbbiekre ma is érvényes a polihisztor Csatkai
Endre a soproni képzőművészet 100 éves történetét összefoglaló közel negyven
éve tett megállapítása:
"Van-e különleges soproni képzőművészet? - kérdezi Csatkai Endre. Aki
több éven át figyelte a tárlatokat, csak igent mondhat erre." - válaszol
ő maga a kérdésre. "Az a szeretet, amellyel minden soproni övezi városát,
rányomja bélyegét a képzőművészetre is: a városnak alig van zuga, amelyet
fel nem kutattak volna festőink és nem örökítettek volna meg, de mindig
újat és újat találnak bennük, semmiféle száraz tárgyilagosság el nem nyomja
az áradó szeretetet, és éppen így honol ez a szeretet vezérelte ecset a
soproni életet megörökítő képeken is. A maga évszázados hagyományaiból
fejlődött művészet ez, elszakíthatatlan a város kultúrájától és éppen ezért
útjai a messze jövő felé mutatnak."
Ez utóbbiakról - a soproni iskolától elérőkről -
szólva, pedig, a művek tanúsága szerint, az előző évekhez viszonyítva egyik
legnagyobb érzékelhető elmozdulás éppen abba az irányba történt, amelyben
a helyhez, környékhez való kötöttség már nem egyeduralkodó sem témákban,
sem stílusokban.
Kell Sopronnak ez, a kortársak
kitekintő fogékonyságával és frissességével való gondolkodás - véli a soproni
folyamatokat mindig is érzékenyen figyelő Sulyok Gabriella
grafikusművész, aki az előző évekhez képest a legnagyobb változást éppen
abban látja, hogy a harmadik évezred elején igen pozitív megítélésű látásmódbeli
és természetesen, stílusbeli változás jellemzi az őszi tárlatok anyagát.
Hiteles művekben mutatkoznak meg az alkotók, olyan alkotásokban, amelyek
a soproni hangulatba a mát emelik be, amelyek a kisvárosi lét és a korra
figyelés egyidejűségét örvözik mesteri módon. Ma már nem lehet a világtól
elvonultan alkotni - bár az őszi tárlaton erre is van példa - mindenhova
behatol, mindent áthat a ma, az a általános hangulat, ami az egész világra
jellemző.
Aztán meg szót érdemelnek a fiatalok. A nagyon veszélyes
dologba vágók, az éppen időszerű, mondhatni, szinte a TV-híradóból vett
élményanyagot feldolgozók, a - soproni viszonylatban - hagyományostól eltérő
eszközöket használók - akikben azonban megvan az önmagukkal szembeni művészi
szigorúság és a világgal szembeni érzékenység.
A nagy számú mű és alkotó, a gondos zsűrizés ellenére
is előforduló néhány amatőr-munka kivételével, a kiállítás színvonala egységes
képet mutat.
XVI. Soproni Őszi Tárlat. Rangos esemény, amelynek megnevezésében
egyformán hangsúlyos minden elem. A soproni jelző mellett az őszi értelmezése
is többsíkú. Ugyanúgy utal a tárlat megrendezésének időpontjára, mint ahogyan
az ilyenkor ősz derekán - a betakarítás és szüret idején - időszerű számbavételre.
Összehívja a város a művészeit, hogy lássa, hogy láttassa, ki mit hoz ezúttal.
Ezért is csodálkozik el a látogató azon, hogy némely alkotó esetében többször
és régről látott és ismert munkákkal találkozik újra. (A kiírás egyébként
a régebbi munkákkal való jelentkezést is lehetővé teszi. Most meg ne szóljunk
az átnevezett képekről, azokról, amelyek más címmel - az éppen akkor aktuálissal,
írhatnám, hogy "nyerővel" - korábban más tárlaton is szerepeltek. Természetesen
ez tekinthető művészi eszközként használt alkotói magatartásnak, a kérdés
az, hogy mennyire szolgálja a művészetet magát.)
Aztán meg az ősz megjelenik az alkotásokon őszi
tájképeken, színekben-fényekben és a hagyományokon túllépve vizuális eszközökkel
kifejezett gondolatokban, hangulatokban.
A különböző képzőművészeti csoportulásokat tekintve
a Soproni Képzőművészeti Társaság és a Képes Céh alkotói mellett az ismert
és elismert hazai, soproni kötődésű alkotók szintén mind jelen vannak.
Nekünk soproniaknak meg különösen izgalmas a múltat
idéző, különleges hagyományokhoz ragaszkodó alkotók, vagy az egészen újat
hozók, de mindig a hiteles élményekből táplálkozók, nívós munkáit látni.
Annál is inkább, hogy - kisvárosban élvén - a soproni alkotók nagy részét
ismerve velük, nap mint nap összefutunk magánemberként, barátként, vagy
jó ismerősként. Talán ezért vagyunk különösen érzékenyebbek az egyidejűleg
könnyebben és nehezebben is érthető, vagy elfogadható alkotásaik iránt.
A soproni hangulat mibenlétének egyik megfejthető titka az alkotót és szemlélődő
befogadó személyes viszonya, ha szabad úgy fogalmazni kisvárosi intimitása.
S hogy ez magában rejti a provincializmus veszélyét? Nem hiszem. Provinciálissá
az alkotást elsősorban az alkotói szemlélet teszi.
A jelen- és múltbéli kiállításokhoz "tapadó", személyes
kapcsolatokban és társaságok között munkáló - sokszor emberi kicsinyességből
eredő - különböző érdekek és vélemények ellenére a közönség meg természetesen
akkor elégedett, ha jó munkákat láthat, jó hangulatú - a műalkotásokhoz
és a művészethez méltó - tárlaton. Ezért jó látni, hogy a XVI. Soproni
Őszi Tárlaton, amely első sorban végül is a közönséget kell, hogy szolgálja,
szép számmal található az olyan kvalitású és olyan időszerű felfogású munka,
amely jelenlegi európai a képzőművészeti tárlatokon is mind megállná a
helyét.
A tudós Csatkai Endre gondolatai pedig ma is igazak,
hiszen mi más hordozhatná a jövőt, mint a szép, a nemes, a jó - vagyis
a művészet, amely az egyedüli a jelent továbbörökíthető maradandót jeleníti
meg.
A XVI. Soproni Őszi Tárlaton kiállító művészek:
Balogh Eszter, Borsodi Zsuzsa, Dakó Judit, Dessewffy-Horváth Marietta,
Dorosmai Erzsébet, Edőcs Márta, Sz. Egyed Emma, Fejér Zoltán, Gáspárdy
Tibor, Gerencsér Tamás, Giczy János, Grabner József, Gyimóthy Orsolya,
Gyimóthy Zsuzsa, Gyulai Líviusz, G. Henner Sebastian, D. Hoffer Erzsébet,
Horváth Endre, Kótai József, Kutas László, Magyar Mónika, Magyarné Derszib
Eti, Mende Zsolt, Molnár Róbert, Sz. Nagy Sándor, Pálhegyi Árpád, Preiner
Zoltán, Rajczi János, Richly Zsolt, Simon Ferenc, Soltra E. Tamás, Sulyok
Gabriella, Szabó Ábel, Szabó Béla, Szabó Edit, Szalai Ferenc, Széll György,
Szőcs Géza, Szűcs Szabó Sándor, Tóth Zoltán, Török Bernadett, Tranta Julianna,
Éva Triller Wiegisser, Újvári Gábor.
A kiállítás december 16-ig, naponta 10-18 óráig tekinthető meg a Festőteremben
(Sopron, Petőfi tér 8.).
té
Fotó. Németh B. és Tóth É.
2001. november 27., kedd 20:59
|
