Kettős kereszt a város legősibb helyén

    Szent Mihály-napján millenniumi kettős keresztet avattak Sopronban a Szent Mihály templom kertjében.
    Az avató ünnepségen dr. Rédly Elemér városplébános ünnepi szentmisét celebrált
    Dr. Gimesi Szabolcs polgármester köszöntőjét dr. Szájer József országgyűlési képviselője ünnepi beszéde követte. A millenniumi kettős keresztet, amelyet a Kisalföldi Erdőgazdaság Rt. készített el és ajánlott fel a városnak, a soproni önkormányzat és a városplébánia állítatta.

A továbbiakban közreadjuk dr. Szájer József avatóbeszédét:
    Vannak a Földön szép számmal varázslatos helyek, olyanok, amelyek egy-egy ország, nemzet, vagy kisebb közösség számára különös értékkel bírnak. Különös értékű helyeket szép számmal találhatunk itt Sopronban is. A történelem során nem egyszer került ez a város fontos szerepbe, nem egyszer váltak főszereplővé utcái, házai, lakói, s nem egyszer hoztak világforgató döntéseket e falakon belül. De a zajos ünnepek után a hétköznapok is megtalálták a maguk helyeit. Azokat a részleteket, ahová emlékezni járnak a soproniak. Úgy gondolom soproni számára e hely, ahol most vagyunk, fontos hely. A Szent Mihály dombja, a város legrégebbi része, a kutatások azt bizonyítják, hogy ide e templom köré alakult egykoron az első kis település, amelynek lakóit tekinthetjük egykori őseinknek. Jól választottak, hiszen a domb egyszersmint a legmagasabb pont is, olyan hely ahonnan belátni messzire. Védelmi és hadászati szempontból tehát szintén kitűnő a választás, és hogy szívünknek kedves-e, azt manapság eldönthetjük akkor, amikor hagyjuk tekintetünket kötbejárni a templom lépcső tetejéről és gyönyörködünk a tornyos, fényes városban, szülőföldünkben.
    Talán az sem véletlen, hogy a hajdani avar kori templom szomszédságában épültek a soproni gazdák takaros házai, ide telepedtek a szőlőművelők, a poncichterek és ők adták a Gazda utca környékének a Wieden nevet. A régi soproniak ma is Wiedenre mennek, ha szüretkor erre akad dolguk.
    Szüretkor, mondjuk, ilyenkor Mihály-napján, amikor az őszt megkezdik a gazdák, ki-ki a maga módján. Ezen a vidéken a szőlőhegyre vezet az út, a hagyományok határozzák meg melyik gazda mikor, s hogyan kezdi a maga szüretét. Mint ahogyan a jó bor titka is apáról fiúra száll. Hamarosan a mustot kortyolják majd a buschenschrankokban, aztán kiforr az új bor is. Rég túl leszünk már Szent Mihály haván. Ám ezt a mai napot szenteljük az ünnepnek! Az egyház ma Szent Mihály arkangyalra emlékezik, az ősi oltalmazóra, aki a holtak szószólója. A hagyomány szerint ő hivatott arra, hogy az utolsó ítélet angyalaként mérlegelje a holtak jó és rossz cselekedeteit. Fontos szerepet tölt be a keresztény mondakörben. Nem véletlen az sem, hogy a középkori Magyarországon nagy volt a kultusza, sorra ajánlották a községek templomaikat és temetőiket az ő oltalmába.
      Sopron legrégebbi templomának évszázadok óta a mai nap az egyik legnagyobb ünnepe, a nap amikor a hívek búcsút nyerni zarándokolnak templomukba. Ünnepre gyűlik ilyenkor a Wieden népe.
    Ünnepben többször is volt részünk az elmúlt hónapokban. Szédítő történelmi távlatokat járt be a magyarok emlékezete, akkor, amikor az államiságunk ezer esztendejéről emlékeztünk, akkor, amikor kereszténységünket ünnepeltük, amikor történelmünk viharain túl a magyar nép fennmaradásának diadaláról szóltunk. Csitult már az ünnep zaja, véget érnek a megemlékezések, hamarosan hétköznapok következnek, évek, évtizedek, amelyeknek eredményeit majd utódaink ünnepelhetik. A jelen tünékeny napjaiban jeleket hagyunk, ünnepeink emlékeit, hogy megmaradhasson mostani örömünk és büszkeségünk a jövendő magyarságnak, a későbbi korok soproni polgárainak. Jól eső érzéssel tölthet el bennünket az, hogy az elmúlt hónapokban szerte az országban úgy ünnepeltünk, hogy az ünnep nyomán új létesítmények, parkok, utak, történelmi emlékhelyek valósultak meg. Hogy a millennium tiszteletére megújult és gazdagodott az ország.
    Talán Önök is emlékeznek az elmúlt év decemberére, Sopron ünnepére, amikor az 1921-es népszavazás évfordulóján köszöntötte a város a millenniumi emlékzászlóval együtt a legkiemelkedőbb polgárait. Addig és azóta is számos esemény zajlott a millennium jegyében, s a hamarosan véget érő esztendő talán egyik legfontosabb eseményére pont ezen a varázslatos, misztikus napon kerül sor.
    A város védőszentjének napján különös emlékhellyel gazdagodik Sopron. Olyan jelkép avatását ünnepeljük, amely egyrészt összeforr a templom által képviselt keresztény szellemiséggel, a város legendás hűsége okán a magyarsággal és a kettős keresztben megjelenített magyar keresztény államisággal. A kettős kereszt állami jelvényeink közül a legrégebbi, egykoron a magyar királyság hagyományos jelvénye volt, ma az ezer éves államiságunkat jelképezi. A város legősibb helyén megjelenő kereszt egyszersmind a történelmi koroknak is emléket állít, azoknak az egykor élt soproniaknak, akik ilyenkor Szent Mihály napján ünneplőben eljöttek a dombra, lelkükben megtisztulva, a közösség örömében osztozva láttak neki az őszi munkáknak.
    Emlékezünk rájuk is és emlékeztetünk arra az akaratra, amely úgy rendezte, hogy ezen a helyen magyarként és soproniként állhatunk. Hogy ünnepelhetjük ünnepeinket, hogy nyugalmassá tehetjük hétköznapjainkat és eredményessé munkálkodásunkat.
    Sokfélét jelenthet ez az emlékkereszt, talán az sem baj, ha mindenkinek mást. Azt gondolom, hogy másképp tekint rá, az aki halottait keresi fel a temetőben, máshogy, aki imádkozni jön a templomba, és máshogy az is, aki csak a templom lépcsőjének tetejéről szeretne majd egy pillantást vetni a csillogó sok tornyú, gyönyörű helynek, amit Sopronnak hívunk.
    Kívánom, lelje meg itt mindenki a neki szóló üzenetet!

Fotó: Pluzsik Tamás