|
Tea for two & two for tea
Porcelánkiállítás a Lábasházban
A porcelánt legalább kétszer fedezték fel. A "fehér arany" regénye 1400 éve, a Sui dinasztia idején kezdődött Kínában, ahol egy pásztor találta úgy, hogy ha egy bizonyos fehér agyagon tüzet rak, akkor a lába nyoma az eredetileg puha masszában megkeményedik.
Ebből született meg a kínai porcelán, mely titkát - mely szerint kvarcból, földpátból és kaolinból előállítható - féltékenyen megőrizte a fizikai-szellemi fallal körülvett ország több, mint 1000 évig. Gyártásának virágkora a XIV.sz., a Ming dinasztia ideje. Nevét az olasz próbálkozásokból kapta, ahol kagyló (aporcella) őrölt porából próbálták előállítani, de szerencsével csak J.F. Böttger alkimista járt 1709-ben. Igaz, hogy aranyat és nem porcelánt szeretett volna létrehozni, de ugyebár nem lehet minden tökéletes, és a végeredmény a fontos!
Az 1500 fokon előállítható anyag nagy karriert futott be: a Kínából származó darabokat hosszú és veszélyes, elsősorban tengeri úton szállították Európába. Így aztán nem sokan engedhették meg maguknak a drága tárgy-különlegességek birtoklását. Máz nélküli és mázas formáját különböztetik meg. Kétszer égetik és gyakran festik. A mázas porcelán három alfaja a lágy, a kínai és a kemény porcelán, melyeknek egyben tulajdonságát és tartósságát is jelzi a megjelölés.
A Meissenben manufaktúrában dolgozni kezdő alkimistához csatlakoztak a később gombamódra szaporodó műhelyek, létrehozva a porcelán ezer és egy fajtáját.
A 175 éves Herendi Porcelángyár Herendi Porcelánművészeti Múzeum Alapítványa és a Soproni Múzeum a Lábasházban rendezett kiállítást, melyet szeptember 30-án 11 órakor Kőhegyi Orsolya nyitott meg. A kiállítás címe: "Porcelánba égett emlékek".
Azt egy pillanatig nem állíthatom, hogy emlékeim szerint gyermekkorom a porcelán bűvöletében telt volna el. Láttam ugyan mindig embereket, akik a porcelántárgyak megnézését alul kezdték, és ennek (az ott talált jegynek) megfelelően estek hasra vagy éppen fordították el fejüket a tárgytól. A porcelánnal egyidejű ugyanis a porcelánsznobizmus megszületése. Ennek tárgyi non plusz ultrája a kézzel festett Viktória minta, a vágy a királyi készlet (életrész) birtoklására, mely átlagos halandó pénztárcájától és idejétől mindig is távol állt, és csak jobbfajta tántik délutáni teájakor voltak felfedezhetők a hiányos, de "echte" készletek.
Nem nehéz megjósolni, hogy a társadalmi kivagyiság, és ezzel együtt a sznobizmus legújabb korbeli divatjának feltámadása magával hozza az antik, az ál-antik utángyártott és a ma készített különleges, kézi festésű darabok begyűjtését. A szépen formált és nagy gonddal festett darabok tényleg szemet gyönyörködtetőek. A bennem található előítéleteket pedig csak a hétköznap használható, mindenki által hozzáférhető, ízlésformáló, klasszikus vagy modern formák tudják-tudnák kiengesztelni.
Ezek a porcelánok, melyek - mégegyszer mondom - gyönyörűek, a vitrinben is felkeltik azt a "terítési frászt" a cikk szerzőjében, amit minden ünnepi teríték megbillenésekor átélt, s marad benne a Petőfi féle érzés a Kárpátokat illetően.
- DI -
2001. szeptember 30., vasárnap 12:25
|
