CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Danse macabre


Diszkó és képregény középkori módra

A danse macabre haláltáncot jelent, de jelenti mindazon sorozatokat, melyeket neves művészek alkottak ezen témában.


Körtánc ábrázolása, esetleg a síkban kiterítve, vagy részletekben egy temető kápolnájának vagy csontházának (ossarium) falán körbefutóan, amelyben felváltva holtak v. maga a Halál és elevenek, különböző rendű-rangú személyek táncolnak: mindegyiknek a párja egy-egy csontváz. Pl. a párizsi "Aux Saints Innocents"-kolostor temetőjének (1425) és a bázeli domonkos kolostor temetőjének falát (1440); mindkettő elpusztult, csak rajzokról és metszetekről ismert.


Megmaradt viszont egy haláltánc-ábrázolás a berlini Mária-templom előcsarnokában (1482). Az ifjabb H. Holbein fametszeteiről már hiányzik a körtánc, és egyáltalán a tánc motívuma (1522-1526; a sorozat 1538-ban jelent meg Lyonban). Az embereket valósághűen ábrázolja foglalatosságaik közben, a halál életük teljében ragadja el őket.
Legelső ismert ábrázolásai a 15. sz. első feléből származnak Franciaországból (danse macabre-sorozatok [dász makábre . . . ] és Németországból (Toten-tanz). Gyakran kísérő szöveg is járul a jelenethez: a táncolók és a halál párbeszéde.


A haláltánc téma eredete máig sincs tisztázva. Lehetséges, hogy a haláltánc három élő, három holt legendájából fejlődött tovább, vagy azokból a színjátékokból, amelyek a bűnbánati prédikációkat kísérték, esetleg abból a 12. sz. óta virágzó irodalmi műfajból, amelyben a halál és az ember vitatkozik, de mindig a halálé az utolsó szó.
Végül az is elképzelhető, hogy a tánc motívuma a néphitben gyökerezik, amely szerint éjfélkor a holtak táncot járnak a sírok fölött. Mindez talán sohasem lesz eldönthető, annyi azonban biztos, hogy a 15-16. sz.-ból fennmaradt számos haláltánc-ábrázolás igen hatásos módon szemlélteti azt a gondolatot, hogy a halál előtt mindenki egyenlő.


Aki Ausztriában jár, az Metnitzben (Friesachtól nyugatra) ne kerülje el az ossariumot, aminek falain - kettő kivételével, ahol csak a vázlatok láthatók - megmaradt egy haláltánc-sorozat.
Aki pedig még külön "ínyencségre" is vágyik, az megnézheti a Haláltánc-múzeumot, sőt nyaranta gyönyörködhet a tánc megvalósított, színpadi változatában, mely a falfestmények szomszédságában, szabadtéren, nem kevés pénzért megtekinthető. Plakátok hirdetik a környéken. Úgy látszik, sikeres a darab...
- DI -



2001. augusztus 15., szerda 18:48


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület