A szentegyházi Gyermekfilharmónia Sopronban

A Gyermekfilharmónia 140 tagú együttese a Hargita alatti Szentegyházasfaluról érkezett Sopronba.
A gyermekelőadásokra általában jellemző különleges, őszinte hangvételű, klasszikus szerzők műveiből, magyar népdalokból és más népek dalaiból összeállított előadását a soproni közönség vastapssal jutalmazta.
A meghívó szerint a tanulók a helyi Tanulók Háza zenekörein sajátították el a hangszerkezelés tudományát, egyikük sem zeneiskolás.

Haáz Sándor a Gyermekfilharmónia karvezetője

Szentegyházasfalun az akkor újjáalakult városi fúvószenekar utánpótlásának tanítását bízták a fiatal tanárra, aki az 1-4. osztályokban furulya csoportokat, az 5-8-ban kicsi, tizenöt fős rezesbandát hozott létre, és közben szorgalmasan foglalkozott a vonósokkal is. Ahhoz, hogy a zenészek begyakoroljanak, hosszú, késő estékig kellett dolgozniuk. Az igen kemény és szívós munka ellenére a tanár a legelejétől kezdve tapasztalta azt az igen nyitott érdeklődést és tenniakarást, amely a zeneoktatást, a zenekari- és énekkari munkát ebben a kis eldugott székely faluban fogadta.
- Én azóta is keresem a lélektanát ennek a jelenségnek - mondja a karnagy. Hisznek minden újnak az induláskor  - legyen az folyóirat, színjátszókör, tánccsoport, énekkar - van egy nagy durranás, ami viszont igazán érdekes, az kezdeti lelkesedés utáni állapot:  hogy mi lesz az ügyből egy év múlva, hol tart az öt év múlva, és tizenöt év múlva még létezik-e egyáltalán? Bármilyen mozgalom erejét abban lehet meghatározni, hogy hangja az időben milyen hosszú távon hangzik el.
A Gyermekfilharmónia iránti érdeklődés a tizenkilenc év után nemhogy csitulna, de mindinkább erősödik. Ezért kezdtem el ennek a törvényszerűségeit még a nyolcvanas években keresni.
Azt, hogy mi motiválja a gyermekeket és szülőket. A mindenkiben fellelhető szereplésvágy, vagy valami más is?

- Úgy kerültem Szentegyházára, hogy imádtam a marosvásárhelyi  Zeneiskola zúgását, a termekből kihallatszó zsongást, zongora-, klarinét-, oboahangot. Ezért a hegedűóráimat szépen több osztályba széthelyeztem, és megtörtént, hogy az udvaron sétálva, vagy a fatönkre leülve hallgattam az iskola hangját. Soha nem tudtam ezzel a zsongással betelni.
Az  1982-es évzárókor a vonós-fúvószenekart az iskolakórus mellé állítottam, és megpróbáltam azt, hogy hogyan szól. A látvány és a hangzás ugyanaz lehetett, amiben ma este is része volt a soproni közönségnek.
Akkor ezen én magam is meglepődtem, és a Gyermekfilharmónia tulajdonképpeni története ezzel a pillanattal kezdődött.

Az együttes rendszeres kiszállásainak, valamint a helyi újság (Szentegyházi Hírlap) megjelenésének anyagi hátterét az 1991-ben megalakult Gyermekfilharmónia Alapítvány és az általa üzemeltetett Múzeum Szálló biztosítja. A Múzeum Szálló a Hargitára látogatóknak télen-nyáron szállást és félpanziós ellátást biztosít, úgy, hogy a Gyermekfilharmónia tagjai azok, akik nagyrészt az együttes "turizmus üzletágát" üzemeltetik az adminisztrációtól, a főzésen a felszolgáláson, az énektanításon, a csoportokkal való foglalkozásokon át a takarításig.
A filharmóniatagok tábortüzet raknak, éneket tanítanak, ugyanakkor a Múzeum Szállótól vezetővel a Hargitára gyalogtúrákat, autóskirándulásokat, kézműves táborokat szerveznek, ahova ezúton is szeretettel hívnak mindenkit.

Mi adja a pedagógusnak az erőt és motivációt a kitartó munkához, kérdezném Haáz Sándort, akinek egész személyiségére jellemző az, ahogyan a kérdést "félreérti", amikor a zenepedagógusi munka általa legfontosabbnak tartott szempontjait felsorolja:
-  Minden zeneórát komolyan kell venni és meg kell tartani - mondja ellentmondást nem tűrő hangon.
Minden zeneórán mindig kell népdalt tanítani. Ezeket viszont meg kell nekik tanítani; kemény munkával.
Mi minden évben kiadunk egy dalos füzetet. Minden gyerekfilharmónia tagnak a népdalokat, ezeken kívül a muzsikusoknak még a zeneelméletet is tudniuk kell.
Nagyon komolyan és folyamatosan dolgozni kell - vonja le a végső következtetést a karnagy.

És miközben mi az előadást követően a Gyermek- és Ifjúsági Központ alagsorában beszélgetünk, a szálláshelyre való indulásra várva a szentegyházi gyermekek, fiatalok "unalmukban" népdalt énekelnek, néhányan pedig táncolnak.
Természetesen mi mást is tehetnének, ha már valamivel el kell tölteniük a köztes időt?

té