CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Különtarifa csak soproniaknak

A leglehetetlenebb és legkiszolgáltatottabb helyzet a budapesti tömegközlekedésben két kisgyerekkel a metró mozgólépcsőjén közlekedni.
Az egyiknek a kezét fogom, a másikat a nehéz utazótáskával a vállon ölben tartom, és közben még kapaszkodnom is kell.
Próbálok segítséget kérni. Pszichopatának néznek.
Elég hamar kiderül, létezik még ennél is kiszolgáltatottabb helyzet.
Cseberből vederbe: a gyerekekkel taxiba ülök.

Hiába a magabiztosság és az előkelőség. Az úticél bemondása után gyakorlottan és kíméletlenül jön a kérdés:
- Na, és honnan vannak?
- Sopronból! - üvölti hátul a két kölyök.
- Az szép és nyugis hely, ott voltam nászúton - így a vezető. Ismerik Budapestet?
- Igen, igen, persze, hogyne.
- Akkor, most mondom, hogy jobbra és balra mit látnak - így ő.
Életbevágóan fontos, hogy pontosak legyünk. Életem legdrágább városnézésébe is beletörődve nyomatékosítom előbbi kívánságomat.
- Hölgyem, - így, kissé sértődötten a taxis - a lehető legrövidebb és leggyorsabb úton megyünk, csak közben elmagyarázom, hogy mit látnak. Sopron iránti tiszteletből.
Ez már más. Akkor majd mi is meghozzuk a magunk áldozatát, gondolom, és közben nem bírom leolvasni még nagyságrendileg sem a taxiórát.

Eiffel-, Ybl-, Kossuth-, majd Klauzálról tartott rövid kis értekezése után állunk a dugóban.
- Szóval, nyugodt kis város Sopron - tér vissza az idegenvezető-taxis az eredeti témához. Az 1-es buszon - szakmai ártalom - meg is kérdeztem a sofőrt, hogy miért megy olyan lassan. És tudja, mit válaszolt?
Nyilván nem tudhatom.
- Azt mondta, hogy mégis, minek siessen? Hát, tetszett Sopron.

- Fizessen annyit, amennyit a Lőverekig fizetne a lakóhelyétől - mondja az úticélnál.
Egyértelmű.
Rosszul jár, magyarázom, egyébként meg a lakásom és a gyerekügyelet közötti tarifát ismerem. Kifizetem azt, és közben kedvesen megígérem, hogy ezt megírom.
- Csak nem újságíró? - ül ki a rémület a taxis arcára. Másodperc töredéke alatt azt is megbánta, hogy egyáltalán megállt. Furcsa a kiszolgáltatottságot máson viszontlátni.
- Igen is, meg nem is; inkább a jobbik fajtája - próbálom megnyugtatni.
- Na, és mégis mit ír meg? - kérdezi.
- Azt, hogy miközben a budapesti körutakon hetvenessel is közlekedhetnek a buszok, addig Sopronban a Lőverekben szépen, komótosan haladnak. Egyik megálló a másikat olyan távolságra követi, amilyen a budapesti járatoknak a gyorsuláshoz sem elég.
Meg azt is, hogy van egy taxis, aki a soproniakat a valós ár töredékéért szállítja a főváros bármely két pontja között, mert annyira megszerette Sopront.

A nevét nem tudom, rendszámot nem írok. Pedig igazán megtehetném, ha már úgy állítottam be magam előtte, hogy az újságírók jobbik feléhez tartozom.



2001. jĂşnius 05., kedd 22:28


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület