Április 27-29. között a Soproni Egyetemi Gyülekezet szervezésében került sor a II. Református Egyetemi Gyülekezetek Országos találkozójára Nyitvatermő és zárvatermő keresztyének címmel Magyarország egyik legszebb vidékén, Vas megye észak-nyugati csücskében, a Dunántúl legmagasabb hegycsúcsa az Írottkő (882m) lábánál fekvő Velemben.

60 fiatalnak külön meghívót küldtünk a tavalyi címlista alapján. A meghívásnak a diákok többnyire eleget is tettek, s nagy örömünkre 57 diák gyült össze a budapesti, debreceni, szegedi, sopron-győri egyetemi gyülekezetekből. A tavaly megfogalmazott célkitűzést szem előtt tartva (megosztani egymással tapasztalatainkat, kapcsolatokat teremteni másokkal, akik hasonló feladatokkal birkóznak, bepillantást nyerni egymás tevékenységébe, megismerni egymás módszereit, ötleteit, nehézségeit, közösen keresni megoldásokat...) minden erőnkkel arra törekedtünk, hogy teljes és tartalmas lelki és testi felfrissülést biztosítsunk az érdeklődő, s egyetemi missziós munkában aktívan résztvevő diákoknak, tanároknak. Komoly erőfeszítéseket tettünk azért, hogy minél kedvezőbb körülményeket biztosítsunk a résztvevők számára, ez jelenti többek között a részvétel anyagi feltételeinek biztosítását is. A diákoktól minimális összeget kértünk, ezzel lehetőséget teremtve a nem megfelelő anyagi és szociálisan hátrányos helyzetű társainknak is.

Csoportos bibliatanulmányozás során Lukács 10,38-42 alapján most is és ma is időszerű kérdések kerültek terítékre: Milyen a harmadik évezred előszobájában tébláboló keresztyén ember? Milyen legyen a harmadik évezred keresztyén embere? Nyitvatermő és (vagy) zárvatermő? Nyüzsgő Márta és (vagy) Jézus Krisztus lábaihoz ülő Mária? Mikor tegyünk? Mikor legyünk? Vajon mi lesz az egyház jövője, szerepe? Egyáltalán megmarad-e, szükség lesz-e rá, és ha igen, milyen formában? Kell-e új gondolat ahhoz, hogy betöltse hivatását?

S megállapítást nyert: valóban kell az egyháznak, nekünk az új gondolat, a megújulás, hogy “életképesek” legyünk a harmadik évezredben, annak kihívásai között, de ez semmiképpen nem egymás eltiprása által lehetséges. Ha csak a magunk kegyességének, szolgálati részének akarjuk megnyerni Jézust - csak azt tartva helyesnek, ha kell Isten igéjével is alátámasztva! - a másik ellenében, ne csodálkozzunk, hogy dicséret és köszönet helyett dorgálást kapunk tőle. Isten országában és a gyülekezetben egyaránt szükséges és értékes a buzgó ténykedés (cselekvően szolgáló Márta) és az igében való elmélyedés, az imádkozás (befelé tekintő Mária). A kettő kiegészíti egymást, és az Isten akarata az, hogy harmonikusan ki is egészítsék egymást. Ez a fő dolog! A jó rész, ha úgy tetszik!

Az esti áhítatok és a vasárnapi istentisztelet tovább segítették az igeértést, a jó rész választását.

Az igei alkalmakon kívül közösségfejlesztő játékok, tábortűz, táncház, gyalogtúra tették színesebbé és áldásossá az együtt eltöltött időt. Mindez hazánk szép tájainak bemutatásával, s egészséges életmóddal összekötve. A Szent-Vid hegy a későbronzkori ásatásokkal és templommal, az Írottkő kilátó, a velemi Népművészeti Műhelyrendszer, a falu határában fekvő műemlék vízimalom felejthetetlen élményt jelentett minden résztvevőnek.

Hogy ez mennyire igaz, hadd álljon itt néhány értékelő gondolat maguktól az érintettektől: “...nagyon jól éreztük magunkat, kitűnő szervezés volt, gyönyörű környezetben. Lelkileg is sokat épültem, amit mindenképpen szeretnék továbbadni... a kötetlenség, a jókedv mellett nem került háttérbe az igére való odafigyelés... az eddigi ilyen jellegű konferenciák közül ez volt a leginkább igei központú, a társaságon és a hangulaton kívül Istentől is sokat kaptam... nagyon jó volt a cím- és a támaválasztás, sokat lehetett épülni a bibliakörökben, fantasztikus volt az énekszolgálat... nagyon jól sikerült a bibliaelemzés, a témaválasztás nagyon eltalált és sokat kaptam...”

Hálásak vagyunk Istenek, hogy gazdagon megáldotta tervezésünket, és az idén is egy tartalmas hétvégét tölthettünk el csodálatos környezetben.

Végül, de nem utolsó sorban szeretnénk megköszönni mindazoknak a hozzájárulását, akik anyagiakban is támogattak bennünket. Hisszük, hogy velünk együtt ők is vallják: Soli Deo Gloria - Egyedül Istené a Dicsőség!

Tönkő Levente
egyetemi lelkész
(Sopron)