A húsvéti örömhír lényege:Krisztus feltámadt!

Olvasmány az Apostolok Cselekedeteinek könyvéből (10,37-43.)
Abban az időben Péter Kornáliusz házában szólásra nyitotta ajkát, és ezeket mondta: Ti tudjátok, mik történtek a Jánostól hirdetett keresztség után Galileától kezdve egész Júdeában. Miképp kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. S ő ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten. Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Aztán megölték, keresztre feszítették, de harmadnap feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmutatta, igaz, nem az egész népnek, hanem csak az Istentől előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik ettünk és ittunk vele halálából való feltámadása után. Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tanúsítsuk, hogy ő az, akit az Isten az élők és holtak bírájául rendelt. A próféták mind tanúságot tesznek arról, hogy aki hisz benne, elnyeri nevében bűnei bocsánatát.”

SzentleckeSzent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből (3,1-4.)
Testvéreim! Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek tehát azt, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Az égiekre legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen.

EvangéliumSzent János apostol könyvéből (20,1-9.)

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: “Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból.

A mai szentmise olvasmányaihoz fűzött gondolatainkat három kérdés köré csoportosítjuk:
Mit tudunk az örök életről? Ki vezet el az örök életre? Honnan tudjuk, hogy Jézus Krisztus feltámadt?

Mit tudunk az örök életről?

Sok embernek gyerekes fogalmai vannak az örök életről, a mennyországról, mintha a meseviláguknak lenne része. A halál után feltámadás és örök élet kérdése nem lehet emberi természettudományos vizsgálódásunk tárgya, hiszen a kérdést közvetlenül nem vizsgálhatjuk, nem kísérletezhetünk vele. Akkor mégis mire juthatunk pusztán józan eszünkkel?

Fontoljunk meg egy példát: Egy apa így szólt a fiához: "Fiam, neked van eszed, csak az a baj, hogy nem szeretsz tanulni. Van egy javaslatom, fogj neki a tanulásnak, és ha a tanév végére tiszta jeles lesz a bizonyítványod, akkor kapsz tőlem egy kerékpárt." A gyereknek megtetszett az ötlet, és hozzáfogott a tanuláshoz. Amikor egymás után kapta a jó jegyeket, még szorgalmasabban tanult, és sosem kockáztatta meg, hogy mulasztással rossz jegyet szerezzen magának. A tanév végén örömmel vitte apjának a tiszta jeles bizonyítványt és kérte az ígéret teljesítését. Mire az apja így válaszolt: "Eszemben sincs, csak azért mondtam, hogy tanulj." - Ha egy apa így tesz gyermekével, aligha nevezhetjük becsületes embernek.

A mindennapi élet tapasztalata bizonyítja, hogy minden ember boldog akar lenni. Ha tehát Isten, aki minket teremtett, mindnyájunkat olyannak teremtett, hogy keressük a boldogságot, és azt a földi életben nem találhatjuk meg, akkor nyilván van valami szándéka velünk halálunk után, különben miért teremtett minket ilyennek.

Nincs egyetlen olyan ember sem, aki azt mondja, nekem már elég volt a boldogságból, köszönöm, nem kérek többet. Végül a földi élet senkit sem tesz maradéktalanul boldoggá, mégis meg kell halnunk. Ő nem tehet úgy, mint a példabeli apa. Így következtetünk arra, hogy az örök élet valóság és nem a képzelet játéka.

Ki vezet el az örök életre?

A választ egy példával kezdem.
Hegymászók érkeztek egy magas hegy lábához. Tanakodtak, merre induljanak. Van, aki az egyik irányba, van aki az ellenkező irányba indulna, s van aki ismét más irányba. Tapasztalt hegymászók, de ezt a hegyet még nem ismerik, térképük sincs róla, útjelzést pedig nem találnak. Mindegyik a maga elképzelése szerint akar nekivágni, hogy feljusson a csúcsra. Erre közéjük lép egy ember, és így szól: "Én ismerem ezt a hegyet. Éppen most jöttem a csúcsról. Nézzétek, ezt a havasi gyopárt hoztam magammal. Jöjjetek utánam, én felvezetek mindenkit a csúcsra! Másfelé kár elindulni, mert mindenfelé szakadékok vannak." És akkor mindnyájan elindultak a nyomában. Amióta ember él a földön, azóta keresi, hogyan juthat el Istenhez. Minden nép a saját elképzeléseinek megfelelően kereste az Isten felé vezető utat. Ezért van annyiféle vallás a világon.

Mennyei Atyánk nem hagyott magunkra az útkeresésben. Elküldte hozzánk Jézust, aki feltámadásával igazolta, hogy Isten szeret minket, és azért jött ő közénk, hogy minket elvezessen az örök életre. Őt kell tehát követnünk!

Honnan tudjuk, hogy Jézus Krisztus feltámadt?

Az apostolok és a tanítványok feltámadása után találkoztak Jézussal. Feltámadásának bizonyosságáról életük feláldozásával, vérükkel tanúskodtak. Jézus feltámadásával bizonyította: Valóban él! Ő az Isten Fia, Megváltónk és Üdvözítőnk! Jézus feltámadása igazolja az örömhírt is: Mennyei Atyánk végtelenül szeret, és örök életre hív minket. Jézus tanítása válasz az élet nagy kérdéseire minden nép számára. Ő maga mondta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat az Atyához, csak énáltalam." (Jn 14,6.) Út, amely célhoz vezet; igazság, amely biztonságot ad; élet, amely boldogít. Jézus feltámadása hitünk alapja. (Vö. 1Kor 15,1-11.)
Jézus evangéliumát, tanítását és feltámadásának örömhírét nemcsak Péterrel és apostoltársaival akarta közölni, nemcsak néhány ezer hallgatóval, hanem minden emberrel. Ezért mondotta apostolainak, amikor elbúcsúzott tőlük: "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek..." (Mk 16,15.) "... tegyetek tanítványommá minden népet." (Mt 28,19.) Ezért közösségbe gyűjtötte tanítványait, és rájuk bízta örömhírének terjesztését. Ez az Egyház Isten népének közössége, a világban továbbélő Krisztus. Az Egyház kétezer év óta Jézus Krisztus feltámadásának élő tanúja, az üdvösség jó hírének, Isten üdvözítő szeretetének jele és közvetítője a világban.
Ma is ez keresztény hitünk alapja: Jézus Krisztus, aki értünk szenvedett és meghalt a kereszten feltámadt, s vele együtt majd mi is feltámadunk.
Ebben a hitben kívánok minden kedves hallgatónknak Isten kegyelmével megáldott, boldog húsvéti ünnepet!

Dr. Rédly Elemér
városplébános