|
Hat egyházközség templomának rövid története
Pókakeresztur
Dombok és erdők koszorúzta keskeny völgyben fekszik a Maros jobb partján
Pókakeresztur. A polgári közösség keletkezésének ideje ismeretlen, de feltevések
alapján megállapítható, hogy a római települések előtti időkben is mint
lakott terület szerepelhetett. Bizonyíték erre nézve az, hogy a Fazakas
patakból őskori edények töredéke mellett, mamut és ősmedve csont- és fogmaradványai
közösen kerülnek elő.
Pókakeresztur a nevét, a hagyomány szerint, középkori keresztes lovagoktól
nyerte, neve a reformáció előtti időkből ered.
Az eredetileg katolikus templom és egyházközség az erdélyi reformáció
terjedése alkalmával már református gyülekezetté lett. Régi gótstílű templomának
kis hajója erre a bizonyíték, melynek északi oldalában elfalazva megvan
még a régi sekrestyébe nyíló, terméskőből kifaragott kőajtó. A templomban
ma is látható a szószék mellé beépítve a régi, kőből faragott keresztelő
medence.
Minden időkben kemény küzdelmet követelt Pókakeresztur lakóitól az élet.
A győzedelmes tatár hordák a mezőség felégetése után Pókakereszturra
is megérkeztek. A lakosság a templom körül védte magát. Mikor a védők elhullottak,
az öregek, asszonyok és gyerekek a templom kemény kőfalai között találtak
védelmet. A támadó hordák a templomot felégették, de a templom belsejébe
behatolni mégsem tudtak.
A Básta korszakban, a mezőség pusztulása alkalmával, Pókakerszturank
igen nehéz megpróbáltatás jutott.
A pusztítás és a pusztulás felett Pókakerszturon mindig diadalmaskodni
tudott a hívő és áldozatot hozni tudó emberi lélek. Temploma újból felépült,
és szebb lett mint azelőtt volt.
Beresztelke
A község eredete visszanyúlik a XIII. századba, vagy még mélyebbre. Határaival
együtt részese volt egy nagykiterjedésű birtoktömbnek, melynek akkor Simon
bán volt az ura. Ez a terület a hozzá tartozó falvakkal, uradalmakkal együtt
gazdát cserélt akkor, amikor a Gertrudisz királyné ellen szőtt összeesküvés
révén Simon bán is gyanúba került, kegyveszetté lett, s birtokaitól megfosztották.
Uradalmai, falvak, erdők, földek a Tomaj nemzetség losonci
ágának egyik tagjára szállottak, akit Istvánnak hívtak, és akinek apja szintén
bán, tehát magas méltóságot viselő férfiú volt. Ez a Bánffy család uralta
aztán ezt a vidéket a trianoni döntés utáni 1920-as években bekövetkezett
romániai agrárreformig.
Latin nyelvű birtoklevelek a községet “Berysteluke” néven emlegetik. Ebből
lett és alakult ki az idők során a falu mai neve: Beresztelke. Ez alakban
találjuk a helységnevet a református egyház tulajdonában levő úrvacsorai
kenyérosztó tányérok peremén, melyeknek egyike 1771-ből, másika pedig 1731-ből
való.
A templom valószínűleg a XIV. században épült, eredetileg katolikus
templom volt. Bizonyíték erre az utolsó renováláskor napfényre került sekrestyeajtó. Hogy az egyházközösség mikor kerülhetett a reformáció hatása alá,
sajnos erről adataink nincsenek. Stiláris szempontból késő gótika. Jellegéből
keveset őrzött meg, minthogy a XVII. század folyamán háromszor is leégett.
A visszaállítás, újraépítés során azonban mindig vesztett stiláris jellegéből.
A templom legszembetűnőbb ékessége a kehely alakú, márványból készült
szószék, fölötte aranyozott szószékkoronával, a Bánffy patrónus család
ajándéka. Hogy a patrónus család melyikétől származik e főúri ajándék,
arra nézve adataink nincsenek.
A templom belseje is jelentős változáson megy át, amidőn 1854-ben karzatot
emelnek beléje. 1867-ben marosvásárhelyi orgonakészítőtől orgonát vásárolnak.
Az 1894-ben esedékessé váló templomrenováláskor bővítették a templomot,
és tornyot építenek hozzá.
A harangokat többször, legutoljára 1867-ben Bánffy Kristóf és Farkas
Margit költségén, újraöntették. Volt egy kisebb harang is 1664-ből, mely
az 1914-18-as háború idején elrekviráltatott. Helyette öntetett a gyülekezet
másikat a régiek mellé 1922-ben.
Nagyfülpös
A mezőség kapujában fekvő, s az ősi Kóródi család ősi várárról először
Kóródfülpös, aztán évszázadokig Magyarfülpös, s ma Nagyfülpösnek nevezett
református egyház temploma, építési éve, ismeretlen. Az első adatok 1319-ből
valók, de csak a községet említik.
Egy 1332-37 évi pápai tizedjegyzék viszont már említi a fülpösi papot,
tehát akkor már temploma is kellett,hogy legyen. Eszerint a templom a XIV. században
épülhetett gótikus stílusban.
A középkori keresztény templomoknál szokásos kelet-nyugati tengelyen
elhelyezett hajóból és szentélyből áll. A főépítményben két kor különböztethető
meg. A hajó régibb, legalábbis a XIV. században épült, míg a szentély
a XV. század derekán.
A századok folyamán kisebb-nagyobb átalakításokat szenvedett - eredetisége
és értéke kárára.
Jelentős ilyen átalakítás volt, amikor a szentély boltozatát leszedték, s
a köveket évszázadokig a cinterem feljárójához lépcsőnek használták. Ezek
a kövek az 1968. évi restauráláskor felszínre kerültek, s megőrzésre a
templom belsejében helyezték el azokat.
Fontos év a templom történetében az 1642-es esztendő, amikor I. Rákóczi
György erdélyi fejedelem és felesége, Lórántffy Zsuzsanna patronálása mellett,
restaurálták. Ekkor kapta a templom a fekete-vörös-fehér színekben tobzódó,
festett kazettás mennyezetet, a rajta ma is olvasható latin nyelvű szöveggel,
és a Tancs református templomához hasonló, magas csúpos fedelet, melyet
az 1912. évi tornádó összetört, a megrongált kazettákat pedig a budapesti
néprajzi múzeumba szállították, ahol ma is láthatók mint történelmi dokumentumok
az említett fejedelmi pár patronálásáról.
Ma is meglévő műrészletek.
Kőből faragott déli ajtó a XV. századból, eredeti vashúzóval ellátott
ajtószárnnyal. ritkaság a barokk korból
Ritkaság a barokk korból származó asztalos munka, belső oldallapján Rákóczi korabeli kardos vitéz
körvonalaival.
Diadalív, faragott bécsi kőből.
Sekrestyeajtó pálcamíves faragott kőkerettel a XV. századból
A nyugati karzatfeljáró oldallapja 1642-ből
Harangláb, népi faragó mesterek munkája
Cinterem kapu a XIX. századból
Portikusok szintén a XIX. századból.
Tancs
Az eredetileg római katolikus templom valószínűleg az 1300-as években
épült. Tornya félig épített.
A tancsi református egyházközség keletkezése Tancsi Földvári Ferenc
nevéhez fűződik, aki először Konstantinápolyban sok évig rezidensi hivatalt
viselt, majd hazatérve az akkori erdélyi fejedelem tanácsosa lett.
A Földváry Ferenc által eszközölt templom kiigazítása, valószínűleg
1606. évben történt, amire mutat a fedélszerkezet gerendáján a következő
felirat: “1606 S.K.”
A templomon 1676-ban újabb javítás történt, és valószínűleg ekkor készült
a mezőkre beosztott mennyezet is festéssel és felírásokkal. Egyik mezőn a
következő felírás olvasható: “Köblös András idejében Kiss Mihály és Orbán
Mártonnak egyházfiságokban építetett Ano Domini 1676 juni 18.”
A templomi szószék előrészén áll gr. Földváry Ferenc kettős címere. Zöld
mezőben egy fatuskón egy oroszlán és egy vadkan egymással szemben két lábon
állva, alatta e felirattal: “FERVENTE IN DEUM AMORE HOC ALT RE IN GLORIAM
NUMINIS ERIGI CURAVIT FRANCESCUS COMES FÖLDVÁRI DE TANTS ANNO 1785”
A templomban fellelhető műrészletek:
Egy gyönyörű indadísszel faragott pad, melynek oldallapját sárkányfejek
ékesítik.
A szószék feletti korona, párkányán e fölírással: Solt XIX. Az úrnak félelme
a jó kötelességek kezdete. Építette Tancsi gróf Földváry Ferenc 1769 esztendőben.
Az elöljárók részére készített 5 sor pad, előtte e felírással: “Készítette
id. Bartha András 1834-ben”
1851-ben készült a legények karja az orgonától a szószékig.
Nagyercse
Nagyercséről mint falusi közösségről nagyon keveset tudunk. Mindössze
a Tóldalaghy grófok birtokviszonyairól ismeretes néhány adat.
Feltételezés szerint a nagyercsei templom a XV. század elején épült
román stílusban. A templom szentélyből és hajóból áll. Különálló harangláb
tartozik hozzá, melynek szélessége 6 méter, magassága 15 méter.
A templom a hosszú évek alatt nagyon megrongálódott, azért 1762-ben
renoválták a Toldalaghy patrónus család adományaiból. Ezt bizonyítja az
a kőtábla, amely a templom belső falán található, latin nyelvű felirattal.
A templom fő értékei:
Gótikus stílusban épült volt főbejárat, ma téglával berakott.
Az 1772-ben készült kazettás plafon.
Barokk stílusban faragott padok és karzatdíszítés a XVIII. Sz. elejéről.
Az 1735-ben épült torony zsendely-fedéssel
4 darab úrvacsorai edény ismeretlen időkből.
Értékes múlt századi népi-hímzésű úrvacsorai asztalterítők.
Manapság már különálló nagyerecsei egyházközösség nem létezik. A Nagyfülpösi
egyházközösség leányegyháza. Ottjártunkkor már csak egyetlen egy református
magyar lélek élt a faluban, ő is közel járt a 70. életévhez. A Nagyercsén
található összes relikvia, egyháztörténeti dokumentum a parókián található,
melynek egy részében a falu román anyanyelvű rendőre lakik családjával.
Talán ennek köszönhető, hogy még léteznek.
Látogatásunk után sikerült megmozgatni, felrázni a környék reformátusait.
Adományokat gyűjtöttünk a templom renoválásához.
Egyházi kórustalálkozót rendeztünk a templomban, és megrendeztük a faluból
elszármazott reformátusok találkozóját. A templomot az adományokból restauráltattuk,
hogy ezt a gyönyörű műremeket pár évig, évtizedig, megmenthessük az utókornak.
Marosvécs
Az egyház keletkezésének legrégibb múltja a homályba vész. A XVII. század
közepétől vannak megbízható adataink, mikor a váruradalom 1648-ban a II.
Rákóczi György adományozása folytán Kemény János, a későbbi fejedelem,
birtokába került. Ebben az időben alakítanak át imaházzá egy kis kápolnát.
A jelenlegi templomot, alatta a családi kriptával, 1768-ban kezdte építeni
báró Kemény Simon és Wesselényi Polixénia. E kegyes úrnő időközben meghalt.
Így a báró második feleségével, gr. Wass Katával, végzi be a templom építését
1780-ban. Az építés idejét és körülményeit meghatóan örökíti meg két verses
felirat. Egyik a szószék lépcsőzetes oldalán, a Kemény és Wesselényi címerek
között elhelyezett sötétbarna márványlapon, jobbról szirén, balról dámvad
domborművű rajza alatt. A második a karzaton, az 1770-ből való, ma is használatban
lévő orgona előtt elhelyezett, különböző aranyos cirádákkal, s a Kemény
és Wass család címerével díszített márványtáblán található.
A barokk stílusban épült templom, csupa műkincs jellegű berendezésével,
ritkaságszámba megy. Valódi remekmű a templom kelet felőli ajtaja, barna
és fekete színű, késő gótikus berakással. A padlózat durvább, szürke négyszögű
márványlapokból van összeillesztve. A padok eredeti színű kőrisfából, homloktáblájuk
körtefából való, művészi kézi faragással ékesítve.
A berendezés fő ékessége a kékesszürke, finoman csiszolt, három darabból
álló márvány szószék, az Énekek Énekéből vett idézetekkel.
A szószékhez hasonló márványból készült a templom hajójának déli felében
álló karzat, az 1770-ből származó, díszes kivitelben épült orgonával.
Az úrasztala már későbbi keletű. Mike Lajos zsoboki pap készíttette
1877-ben zsoboki márványból.
A toronyépítés terve többször is felmerült, de különböző okok miatt,
végül is elmaradt. Tölgyfa gerendákból összerótt haranglábon áll ma is
a két harang, egyik 1886-ból való, a másikat 1922-ben állították, a kétszer
is elhasadt, régebbi harang helyébe.
Befejezésként újra felhangzik a harangszó és Dr. Aberle András előadásában
Kányádi Sándor “Halottak napja Bécsben” c. verséből egy részlet.
“Akarva nem akarva
itt meg kell állanunk
valami eltakarta
vezérlő csillagunk
pedig sehol egy felhő
nincs egy tenyérnyi folt
más csillag sincs ha feljő
egymaga lesz a hold
ormok és tornyok dőlnek
egymásra hangtalan
minden ránca a földnek
kisimul boldogan
……………………….
Ahogy a harangok a harangszót
Felejtem hamar minden örömöm”
Isten kegyelméből, a diktátor falurombolási terveinek véget vetettek
1989. decemberi események. Reméljük, ez az ördögi terv örökre feledésbe
merült, és nem engedi meg a világ, hogy még egyszer kormányprogrammá válhasson.
Dr. Úry Előd
2001. február 13., kedd 20:12
|
