CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

A hófoltok világában csak másnak látszik minden

Jelentem az Alpok alacsonyabb tájairól, hogy ott is fel-felkúszik a dombok derekáig a reggeli köd, és pasztell-hálóban tartja egyben a völgyek idényt tévesztett virágainak szirmait.
Jelentem, hogy feljebb, az árnyékban még a fagy honol, míg a napsütötte domboldalon, hova a lassan kapaszkodó nap melegen tekint, könnyezik a hófolt, és a szoborszerűen megálló sár is olvadásnak indul: tovább nem érdemes menni, már minden süppedős.
Jelentem, hogy az apró templomok tovább őrzik a vidéket, mint várfokon álló őr: először a sötétben, majd árnyékukat az alant húzódó kis házakon végigjártatva, messzenéző, gótikus ablakszemeikkel pásztázzák a vidéket. Alattuk néha átjáró nyílik, hová csak az érdeklődők húzódnak, és a távol homályában várakat ringat a felszálló pára.
Egyszerre világos lesz, egyben vakító, mert a téli tavasz megtartja élesen vágó sugarát. Az igen-igen és a nem-nem választóvonalát mind meredekebben húzza meg a házak falain.
A dombra épült erődtemplomokból hozzák a népek a virágot és nem viszik: melegházi csokrokat küld a lépcsőző népeknek az ég, miközben benn csak a zöld látszik a falak mentén.
Még kihaltak a domboldalak, a kásás hóval nem fedett zöldet széles hátú, hosszúszőrű sörényes-patás lovak bóklásszák.
A délelőtti sugarak mindenből szaunát varázsolnak: gőzölögnek a szabadban a háztetők és a földek egyaránt. Ha más nem, a dombtetők szélkerekeinek mozgása fékezi a ki-be szaladgáló szél-garabonciások energiáját.
Az emberek egyhelyütt gyülekeznek vasárnap délelőtt: a templomok körül terepjárók hada, majd mise után rövid beszélgetésre kínálja a lehetőséget. A trágyaszagot a kisvárosi jelleget utánzó falusi utcák flaszterján húzza maga után a csalóka tavasz. Az emberek megsüvegelik az arra járót és köszöntik, akár ismerős, akár ismeretlen.
Aztán dél lesz, és kihalnak az utcák: a városokban is messze hallik a léptek kopogása. Egy automata játékló himbál kintorna-zene kíséretében egy szellemi fogyatékost, miközben családja szurkol: le ne essen! Az utca fordulóján betekint a rend őre, a templomokban összeszedik a könyveket, utolsót nyílik aznapra a bronzkapu a Dóm-téren. Fényben szikráznak a szentek glóriái, és a tavaszi mélykék égen repülők húznak kondenzcsíkot.
Az autópályán többen igyekeznek hazafelé: érezhető ingerültséggel veszik tudomásul, hogy a téli szünet véget ért. Az autók többségének tetején sífelszerelést és meleg ruhát rejtő műanyagdobozok. A határon is szabad a forgalom, a vasárnap délután álmossága nehezen múlik.
Nem volt hideg, nem volt hó, mégiscsak egy megelőlegezett, hamis tavaszban jártunk, ahol jutott ebből is, abból is.
Csak egy kis csokor ez abból a makro- és mikrokozmoszból, ahová gyönyörködni, csodálni és magunkba szívni érkeztünk az életet, hogy holnaptól általa talán kicsit mások legyünk.
- DI -



2001. február 12., hétfő 22:37


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület