A barátság értékfakasztás minden körülmények között!

József Attila
ISTEN

Láttam, Uram, a hegyeidet
S olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy küszöbödre ülhessek, Uram.
Odatenném a szívemet,
De apró szívem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
Elvész ő gyönge dadogása
S ágyam alatt hál meg a bánat:
Mért nem tudom hát sokkal szebben?
Mint a hegyek és mint a füvek,
Szívükben szép zöld tüzek égnek
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik,
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott állsz az útjuk végén
Meg nem zavarlak, én Uram,
Elnézel kis virágaink fölött.

1925 ősze

A kiállítókról:
Dr. Korzenszky Richárd: Csorna, 1941. Pannonhalma, Bencés Gimnázium. Bencés pappá szentelik 1964. ELTE, Bölcsészettudományi Kar, magyar-orosz szakos középiskolai tanár - Pannonhalmán tanár, majd a gimnázium igazgatója, főapáti titkár, majd perjel. 1991-94. miniszteri biztos a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban. Ezt követően a Tihanyi Bencés Apátság házfőnöke, majd perjele. Sok-száz előadás itthon és külföldön. Előadássorozatok szervezése (pl. Tetőtéri esték Tihanyban), szerkesztőbizottsági tagság, közel háromszáz folyóirati és na-pilapi közlemény, könyvek sora, pl. "Páternoszter" 1994, "Maradj velünk" 1997,"A Te szavadra" 1999, és "Uram, hogy lássak" 2000. Fotózni diákkorában kezdett, képeinek többsége a táj, a természet gazdagságát, változatosságát adja vissza. "Visszatérő témái között ott vannak az arcok, a bogarak, a virág" - mondja a Természet Világa 2000. decemberi számában megjelent riportban, melyhez nyolc színes fotója kapcsolódik. Több alkalommal vezettek együtt túrát a Tátrában a másik kiállítóval. (Kék alapon jelölt képaláírás a kiállításon)
Andrássy Péter: Nyírbátor 1932. Tata, Piarista Gimnázium. ELTE Természettudományi Kar, biológia-kémia szakos középiskolai tanár. 1955-től tanár a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban, majd 1957-től "népgazdasági érdekből" általános iskolában, 1959-től pedig Nagybátonyban tanít. Az egri Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozatán konzultáció-vezető tanára. Megyei, majd pályázat alapján országos szakfelügyelő. 1973-tól a Művelődési Minisztérium főelőadója. Meghívással Sopronba, a Berzsenyi Dániel Gimnáziumba megyei szakfelügyelő, 1991-től regionális szaktanácsadó. Több civil szervezet elnökségi tagja. Pl. TIT, Biológiai választmány, Magyar Természettudományi Társulat, Péterfy Sándor megyei pedagógiai díj. Tizennégy könyv szerzője, társszerzője, tankönyvek, segédkönyvek. Legutóbb "A soproni Erzsébet Kórház kertje" 1999, és "25 éves a Kitaibel verseny" 2000. Több, mint 200 folyóirati közlemény. Eddig 250 fotója jelent meg könyvekben, folyóiratokban. (Zöld alapon jelölt képaláírás a kiállításon)

Történeti adalék, de nem csak történelmi adoma a Bán János Katolikus Közösségi Házban (Sopron, Halász u.38.) látható fotókiállítás. A tárlatot Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, egyetemi tanár nyitotta meg. Anyagát Dr. Korzenszky Richárd OSB, tihanyi perjel és Andrássy Péter tanár fotói adják. A megnyitó után a szerzők előadásait hallgathatták meg a megnyitó résztvevői. (Andrássy Péter tanár: "Az elérhető elérhetetlen", Dr. Korzenszky Richárd OSB, a Tihanyi Bencés Apátság perjele: "Láttam, Uram!" (diaporáma).
Sokan nagyon keveset tudunk a képek, és egyáltalán annak a környezetnek a kialakulásáról, ahol a képek születtek. 40 évet fog át a képek története, de mindennek elfogadása a felvetett téma alapjának megértéséhez nehezen nélkülözhető.
Ellentétek halmozása és határozott irányú szimbolikus tartalom jellemez minden egyes képet. Ha "csak" ennyi lenne a befogadnivaló, már megérte volna megrendezni a kiállítást. Múlt és jövő találkozik a jelenben, hogy nyitottá váljon a szemlélő a végtelenre.

A képek esztétikai értéke egyenként is nagy, jól megkomponáltak, mások számára talán érthetetlenül egységes szemléletűek annak ellenére, hogy kettő kivételével mindegyik két fotós "munkája" (kék és zöld alapú címes lappal ellátva). Pedig az egyik a több köbkilométernyi sziklát veszi célba, a másik az alig 3 cm-es kis virágot nagyítja fel, az egyik a kígyózó embersort ábrázolja, a másik egy embert a magányban. Az egyiken meglett korú férfiak kapaszkodnak embert próbáló tájakon, gleccseren (ahogyan ők mondták, a lenini úton: kettőt előre, négyet hátra), a másikon alig három éves gyermek tart a szeme elé gukkert, a harmadikon az apa vezeti kisfiát a magaslatok felé, kézen fogva, ahogyan kell. Mind-mind szimbólum, mindegyikhez történet tartozik, mely nem feltétele a kép befogadásának, de a körülményeket jól illusztrálja. A virágok képei között Európa-szerte keresett felvételek találhatók, ritkaságuk (titkoltságuk) miatt. A mormota képéhez annak etetője kapcsolódik és egy rendőrségi kihallgatás, a csoportképhez a beépített, a "tégla", aki ártani nem tudott, de kellemetlenséget szerezni igen. A képbe nyúló, kézen fogott kézhez a messziről kísérők anekdotája kapcsolódik, önmagában pedig védelem a mellette tátongó 400 méteres szakadékhoz. Az egymás mellé kerülő képek valóban szervesen kapcsolódnak egymáshoz, közös alapjuk van. Talán még az sem véletlen, hogy a terem falán függő kereszt alatt harang, haragvirág látható. Mindenki elérheti azt a megértési szintet, ami elindíthatja a hegy felé, ami a csoportot, az egyént utánzásra, erőkifejtésre, tisztulásra, töltekezésre késztetheti.
Itt többről, sokkal többről van szó, mint a megszokott tájábrázolásról. A Cél látszik rajtuk, amit olyan jól megfogalmazott József Attila 1925 őszén kelt versében, az "Isten" első sorában, amit a kiállítás címéül kijelöltek. Nem véletlenül. Iránytű a képeken látható kereszt, de ugyanaz a felhő, a hegyre felsikló és lehűlő levegő, a hegyi kápolna emberekkel, a kötéllel bajlódó, akkor még "kiszabaduló" szerzetes. Jelképpé válik a hegy lépcsője és a rajta lezúduló vízesés ("Égi vízlépcső").
Ezeken a kirándulásokon rendszeresen hangzottak el versek és történetek, ismertetések és egyéni beszámolók, vallomások. Mindenki tanult valami mást a másiktól. Biológust megszégyenítő növényismeretet, történelmet, irodalmat, humán ismereteket a reál érdeklődésű, és vica versa. Élnek-e még emberek, akik ebben az eszközrendszerben a ön- és ifjúságnevelés bevált módjait felismerik?
1962-től számítható az idő, amitől kezdve évi rendszerességgel elindult a részben folyamatosan változó összetételű, de állandó maggal rendelkező társaság. Máig összlétszámuk ezer körül van. Nyitott volt mindenki számára, mégis nagyon határozott irányultsággal rendelkezett. Megjárták az Alpok, a Tátra és a Kárpátok vidékeit, mindig a hegyet keresve, a magaslatot, ahol az ég egybeér a földdel. Az a felismerés hajtotta őket, mint annyi mást, akik a természet szépségein keresztül szerettek volna eljutni az Istenhez. Látták, hogy amit alkotott, az jó, és nem nyúltak hozzá, csak leképezték azt a természetes kompozíciót, melybe belehelyeztetett a mini nyírfa, vagy a vízcseppeket hordozó levéltömeg ("Mária könnye"). Így szép. Láttak réteket, feliratos kereszteket ("Ne hagyd elveszni Erdélyt!") tengerszemeket, sír nélküli temetőt (Kitaibel Pál története kapcsolódik ugyanúgy hozzá, mint a csoport már járóképtelen vagy eltávozott tagjai), és a hegybe simuló kápolnát (Csíksomlyó, Megváltó kápolna), a találkozáskor "rendeltetésszerűen" használva azt. De oltár volt a szikla és minden, amit Isten ennek alkotott, formált.
Nem nélkülözik a képek a humort, mely ugyanolyan velejárója volt az együttlétnek, mint az emlékhagyás az emlék-fosztotta tájon. Látszik ez az emberábrázolásokon, a vidám arcokon.
A társaság, a közösség az emberben való találkozást hozta magával, míg a magányos útszakasz, a cipő alól a mélybe zuhanó kövek zajától megtört csend, a társas magány a Találkozás lehetőségét jelentette legtöbbjük számára. Töltekezni mentek; akik maguktól elfáradtak és kiüresedettek - a mindenséggel feltöltve érkeztek vissza. Arányérzetet kaptak ajándékba. Mindig feljutottak, majd visszafordultak, és hoztak magukkal valamit: a vágyat, hogy újra feljussanak. Edzettek. Testben és lélekben. Valamit tudnak. Egyikőjük, aki nem érte meg a mai napot, ezt nyomatta halotti cédulájára: "Felértem!"
- DI -
A kiállítást jan.13-febr.11-ig szerdán, csütörtökön és pénteken du.14-16 óráig, egyének és csoportok előzetes bejelentés után máskor is megtekinthetik.
2001.január 20-án, szombaton 16 órakor Bindes Ferenc kanonok-plébános előadása lesz "A hegyek és a Biblia" címmel, február 3-án, szombaton 14.30-tól kerekasztal beszélgetés. Témája: "A hegyek és a hit".