Senki nem születik hülyének vagy gonosznak. Nyitottnak születünk, fogékonynak mindenre, ami körülvesz bennünket. Környezetünk és saját döntésünk tesz olyanná, amilyenek vagyunk.
Szilveszter átmulatott éjszakáján Sopronban valaki a belvárosban tiltott és rosszemlékű jelképeket, valamint nemkívánatos feliratokat, jelszavakat pingált fel az ismert szórófestékes doboz segítségével, piros színben, a vér színében a műemlék házak falára.
Nem a cikkíró feladata, hogy kiderítse, kik voltak, egyáltalán soproniak voltak-e a "művészlelkek", és főleg nem feladata, hogy ennek alapján bármilyen szentenciát kimondjon. A feliratok azonban ott éktelenkednek a frissen renovált épületek falain. Annyi csaknem bizonyosra vehető, hogy nem az "eredeti" rendszer egykori hívei keltek ki sírjaikból, hogy elcsúfítsák a látványt, és fintort mutassanak a megoldásra kulturáltan törekvő politikusoknak és embereknek.
Még politikai erőket sem emlegethetünk megalapozottan, hiszen a politikában a lejáratás egyik eszköze a provokáció, a nyilvános megjelenítése annak, amit el akarunk hitetni, amit leutánzunk.
Olyan emberek fújták a falra a festéket, akik talán nincsenek is tisztában azzal, mit is műveltek. Esetleg a borvirággőzös éjszakán a tudatalattijukból a legrosszabb tört a felszínre (nem minden alapozás nélkül).
Akár így, akár úgy, az elmúlt ezredévnek nem a legjobb szellemei éledtek újra Sopron utcáin. Hozzá kell szoknunk, hogy mindig és mindenütt akadnak emberek, akiknek a célja egy közösség lejáratása - és ez azok szemében, akik a hírt a Fegyvertár utcából viszik Nyugatra, sikerül is. Tanulságos a falfestés azért is, mert mindenkit megtanít arra, hogy a rossz nem tűnik el a Földről, kevés hozzá egy emberöltő, kevés hozzá egy ezredév-forduló. Lehetőségünk pedig itt nincs arra, hogy az örökkévalóság örömeit gondtalanul élvezzük. Egyetlen lehetőség, hogy a palackba zárt szellemet megakadályozzuk abban, hogy ártson nekünk. Itt pedig egyaránt kell arra gondolni, hogy kinek a sajátja a gondolat és qui potest, vagyis kinek az érdeke az alantas érzelmek felszítása provokációval?
A cikkíró pedig nem tehet mást, mint idézi Babitsot, aki prófétai tehetséggel, előre leírta Jónás könyvében a címadó mondatot, hogy meghatározza minden ember kötelességét, hangjának felemelését, "...mert vétkesek közt cinkos, aki néma." - DI -
Nem a cikkíró feladata, hogy kiderítse, kik voltak, egyáltalán soproniak voltak-e a "művészlelkek", és főleg nem feladata, hogy ennek alapján bármilyen szentenciát kimondjon. A feliratok azonban ott éktelenkednek a frissen renovált épületek falain. Annyi csaknem bizonyosra vehető, hogy nem az "eredeti" rendszer egykori hívei keltek ki sírjaikból, hogy elcsúfítsák a látványt, és fintort mutassanak a megoldásra kulturáltan törekvő politikusoknak és embereknek.
Akár így, akár úgy, az elmúlt ezredévnek nem a legjobb szellemei éledtek újra Sopron utcáin. Hozzá kell szoknunk, hogy mindig és mindenütt akadnak emberek, akiknek a célja egy közösség lejáratása - és ez azok szemében, akik a hírt a Fegyvertár utcából viszik Nyugatra, sikerül is. Tanulságos a falfestés azért is, mert mindenkit megtanít arra, hogy a rossz nem tűnik el a Földről, kevés hozzá egy emberöltő, kevés hozzá egy ezredév-forduló. Lehetőségünk pedig itt nincs arra, hogy az örökkévalóság örömeit gondtalanul élvezzük. Egyetlen lehetőség, hogy a palackba zárt szellemet megakadályozzuk abban, hogy ártson nekünk. Itt pedig egyaránt kell arra gondolni, hogy kinek a sajátja a gondolat és qui potest, vagyis kinek az érdeke az alantas érzelmek felszítása provokációval?