A harmadik évezred - földi perspektívából

Az új évezred közeledte mire másra adna okot az emberiségnek, mint vitára. Globálisra.
Mert a - Greenwich-i nulladik délkörhöz képest éppen 180 fokkal szemben elhelyezkedő - Fidzsi sziget lakói rájöttek, hogy ők éppen egy fél nappal Greenwich előtt járnak, tehát így bárki, aki elsőre szeretné megpillantani az új évezred első napját, csakis ott teheti meg.
Ezek után jött be a képbe az az amerikai szigettulajdonos, akinek szigetén a Fidzsi-hez képest is egy órával előbb jár az idő, merthogy ő maga állította azt így be. Tette mindezt a Columbia Pictures forgatásán, a jobb fényviszonyok kihasználása végett, állítólag nem kevés haszonért; végül is az övé a sziget, vagy nem?
Aztán ott nyomakodik a harmadik évezred felkelő napsugara megpillantásának elsőségéért küzdők sorában Tonga szigete, az Új Zélandhoz tartozó Pitt-sziget és Tomawa.
Az ember nem mehet a végtelenségig keletre, ezért a szigetek - jobb híján - a dátumválasztó vonal tologatásával próbálnak millenniumi időbeli elsőséghez jutni, érdekes, ám nem meglepő, hogy érveik legvégén mindig millió fontokról esik szó.
A vitatkozókat a legkevésbé azon szakemberek számításainak eredménye érdekli, amelyek szerint az új évezred első napfelkeltéjét bizony 2001. január első perceiben a Déli Sark közelében, a Dibble-nek nevezett gleccseren lehet majd megpillantani. Jellemző, hogy ennek a helyszínnek a megállapításánál a Greenwich-Velence távolságnak megfelelő kezdeti eltérést illetően a két tudós szakember - a számítások kölcsönös ellenőrzése után - elég gyorsan egyezségre jutott, anélkül, hogy egyetlen font is gazdát cserélt volna.

Most akkor mi lesz velünk, magyarokkal, kérdezhetnénk. Hiszen a jelenlegi, Csendes-óceánon áthaladó dátum-választóvonalat, az eddigi tények ismeretében, akár magunkhoz is áthelyeztethettük volna. Mindössze az áthelyezésről döntő bizottságot kellett volna időben megkeresni, ám erről már megint lemaradtunk.
S míg mások szenzációként adják el azt a tényt, hogy az időzónáknak köszönhetően számos olyan hely van a világon, ahol a konyhában még december 31. van, miközben a nappaliban már rég beköszöntött az új évezred, arra kevesen gondolnak, hogy a Kárpát-medence magyarságának is megvan a maga dátumválasztó vonala.
Erdély számos településén évszázados hagyományt követve óesztendő utolsó estéjén még most is magyarok ezrei úgy vonulnak templomba, hogy az egyik évből a másikba istentiszteletet tartva, harangzúgással - múltra emlékezve és a jövendőt várva - mennek át.
Aztán meg, hazatérvén, ottani idő szerint 1 órakor - a magyarországi hivatalos idő szerinti éjjel 12-kor - a rádióból, az utóbbi évtizedben már a tévéből a magyar Himnusz meghallgatását, eléneklését, a magyar államfő hivatalos köszöntőjét követően - érzik úgy, hogy számukra - másodszorra(?) és most már visszavonhatatlanul - elérkezett az újév.
Mindezen újévköszöntésnek kényszerű "hagyománya" pár évtizedes ugyan, ám érzelmi tartalma és üzenete - az ezredvégi globális veszekedések közepette - a magyarság számára legalább annyira fontos kellene, hogy legyen, mint az új évezred kezdetének pontos tér- és időbeli meghatározása.

A Csendes-óceáni szigetvilág évezredkezdő vitájához visszatérve, a vitát moderálandó érvnek is tűnhet - bár az üzleti szempontok mellett nagyon gyengének -, hogy bármilyen új nap - így az évezred első napja is - nulla órakor kezdődik és nem a napfelkeltével.
Ám ha az emberiség ezredkezdő vitáit elkezdjük alaposabban kielemezni, sokkal inkább az az kellemetlen érzésünk támad, hogy talán a mindenbe beleavatkozó, mindent kizsákmányolni és irányítani akaró, ám egyedül az idő múlását megakadályozni és az idő feletti hatalmat megszerezni képtelen emberiség globális tehetetlenségét próbálja imígyen kompenzálni.
Vagy csak annyiról lenne szó, hogy az emberi létet és időt sem a Csendes-óceánon, sem Magyarországon nem a földi perspektívából kellene szemlélni?
Akkor meg honnan?
Hát ez az!

té