CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Ünnep Sopronban
A Hűség Napja

December 14-én Sopron Napját, a Hűség Napját, a Millennium Napját ünnepelte Sopron.
Az 1921. évi népszavazás évfordulóján délelőtt 10 órakor Sopron Megyei Jogú Város polgármestere, alpolgármesterei, a környék polgármesterei koszorút helyeztek el a Hűségkapunál és Thurner Mihály szobránál.
A megemlékezés a Széchenyi téri Hűségzászlónál folytatódott, ahol a népszavazásban résztvevő községek - Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk, Sopronbánfalva - képviselőinek zászlós felvonulását Tengerdi Antal alpolgármester ünnepi beszéde követte:

Tisztelt Polgártársaim!

A soproni népszavazás 79. évfordulójának tiszteletére gyűltünk össze a felkelőharcok emlékére állított emlékmű előtt – a Hűségzászló tövében.
Az évforduló alkalmából forgassuk vissza néhány percre az idő kerekét, hogy lássuk, miképp is jutottunk el akkor – 1921-ben – a velencei egyezmény révén a soproni népszavazáshoz.
A trianoni békediktátum állapította meg Csonka-Magyarország új határait. A szerződésben Magyarországot lemondatták Ausztria javára több mint ötezer négyzetkilométer nagyságú területről.
Ebben – az első világháborús összeomlás után – a nagyhatalmak önkénye jutott kifejezésre, azoké a politikusoké, akik Machiavelli tanítványaiként, a diadal mámorától elvakultan megfeledkeztek Wilson ígéretéről, miszerint a népeket és országokat nem lehet többé úgy terelgetni a térképeken, mint ahogy a csordákat hajtják a mezőn, vagy a figurákat tologatják a sakktáblán.

Sopron akkori polgármestere, a múlhatatlan érdemű Thurner Mihály így jellemezte a tragikus történelmi helyzetet: “Vitték Szent István birodalmának részeit a szélrózsa minden irányába. Vitték a szent rögöket a győzelmi mámortól elvakult nagyhatalmak biztatására, és azok engedelmével…
A magyar állam katonai ereje pedig gúzsba volt kötve.” Ezért vihették a csehek, a románok és a szerb-horvátok a maguk prédáját.
Nyugat-Magyarország átadására a Nagykövetek Tanácsa tábornoki bizottságot küldött ki Sopronba.
A tábornoki bizottság kidolgozta az átadás technikai részleteit. Eszerint az átadásnak 1921. augusztus 29-én du. 4 órakor kellett volna megtörténnie. Az elszakításra ítélt Nyugat-Magyarországot két zónára osztották. Az A-zónát 28-án, a B-zónát 29-én kellett volna kiüríteni.
Küszöbön állt az ősi magyar végvár, Sopron városának átadása…
És akkor – augusztus 28-án – mintegy válaszul a Szent Mihály-templomban könyörgő nép énekére és imádságára, Ágfalvánál eldördültek a felkelők fegyverei, megálljt parancsolva a betörő osztrák csendőralakulatoknak.
Kecskeméti gazdalegények, magyaróvári gazdászok, pesti műegyetemisták, veterán frontkatonák és Selmecről menekült soproni főiskolások, szombathelyi, győri, kőszegi és sárvári gimnazisták rohamoztak vállvetve a Lajta mentén…
Baracsi László, Losonczy Antal, Machatsek Gyula, Pehm Ferenc, Szechányi Elemér, Vámossy Tibor, Held Károly, Zorkóczky Károly – és sok-sok ismeretlen felkelő – az élete árán állította meg az osztrák csapatokat.
És a felkelők vérével írták meg végül a velencei egyezményt is, amely Sopronnak és nyolc községnek megadta a jogot, hogy népszavazással választhasson hazát magának. Ne hagyjuk említés nélkül – hőseinké mellett – fényes eszű, magyar szívű politikusaink nevét sem. Gróf Bethlen István miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszter és gróf Sigrai Antal nyugat-magyarországi kormánybiztos helyzetfelismerése és diplomáciai felkészültsége sokban hozzájárult, hogy a felkelők vére nem hullott hiába…

1921. október 13-án írták alá a velencei jegyzőkönyvet.

A jegyzőkönyv előírta, hogy Burgenland pacifikálása után nyolc napon belül Sopronban, Ágfalván, Bánfalván, Fertőrákoson, Harkán, Bozon, Balfon, Kópházán és Nagycenken meg kell tartani a népszavazást.
És végre felvirradt “nagyszerda” napja: december 14-e!
A főiskolás ifjúság volt a nagy napon a jó ügy lelke és motorja. A fiatalok mint “nemzetközi rendőrök” ügyeltek a választások tisztaságára. A várost az antant nyolc kerületre osztotta. Az antant missziók minden utcának egy-két házát rajtaütésszerűen ellenőrizték, hogy a névlajstrom megfelel-e a tényleges valóságnak. Hiába volt az idegenek mesterkedése – a népszavazás tisztaságához nem férhetett kétség.
December 17-én reggel 8 órakor a tiszti leánynevelő intézet földszinti ebédlőjében megkezdődött a szavazatok összeszámlálása. A végleges jegyzőkönyvet a bizottság minden tagja hitelesítette. Eszerint
Magyarországra szavazott: 15 334 fő  65 %,
Ausztriára szavazott: 8 227 fő  35 %.
Az antant bizottság még együtt volt, amikor Schober osztrák kancellár telefonon felhívta a delegációnál lévő olasz tiszt ismerősét és a népszavazás eredménye felől érdeklődött. Az olasz tiszt válaszul kinyitotta a terem ablakát, a telefonkagylót pedig kitartotta az utcára, ahol a város minden templomának harangzúgása röpítette világgá Sopron ujjongó üzenetét: Magyarok maradtunk!
Városunk megtette kötelességét. Jutalmat nem várt, de mégis kapott. Jutalma az a megbecsülés, amellyel a nemzet Sopront azóta megtiszteli.
Jutalma a Hűségkapu felbecsülhetetlen erkölcsi tőkéje és az a szalag, amit Hungária örök időkre tűzött a város címerébe: Civitas Fidelissima.
Kinek az érdeme a soproni népszavazás eredménye? Az érdem személy szerint senkié, mégis sokaké – nagyon sokaké. Az ismeretlen kisembereknek, a névtelen hősök ezreinek köszönhetjük az eredményt. Ahogy Sopronyi Thurner Mihály fogalmazott: “Ágfalva, Velence és Sopron hármas harcterén a vas, a szellem és az erkölcs fegyverével vívott harcok eredménye Sopron megmentése.”
Az 1921. évi népszavazás sikerén érzett örömünket és a belőle máig is fakadó, kifogyhatatlan reményünket hirdeti ez a nemzeti zászló, amelyet jó elődeink – Sopron szabad királyi város és a hajdani vármegye magyarsága – állított fel itt, a Széchenyi téren.

Tisztelt Polgártársaim!
Elődeink hűsége bennünket is kötelez. Itt, most, a visszavívott ősi földön – Európa kapujában – éljünk és dolgozzunk úgy, hogy méltók maradhassunk őseink és hőseink példájához!

A Szent Orsolya Római Katolikus Iskola és Gimnázium tanulói közreműködésével tartott ünnepség koszorúzással, majd a Szózattal ért véget.
A soproni Millenniumi Nap az Orsolya téri Lábasházban az ISTEN VELED XX. Század című kiállítás megnyitásával folytatódott.
A Soproni Petőfi Színházban tartott Díjátadó ünnepségen adták át Sopron leghűségesebb polgárainak az önkormányzat által adományozott legrangosabb díjakat.
Sopron város Közgyűlése rendeletben határozta meg, hogy azon személyek kaphatják meg e rangos kitüntetéseket, akik Sopron városáért, történelmének, hagyományainak, kultúrájának ápolásáért és megőrzéséért maradandót alkottak, alkotnak.
Ezek szellemében Sopron Sportjáért díjban részesült Sift Antal sportszakember és Tóth Antalné testnevelő tanár. Sopron Kiváló Pedagógusa-díjat Kalmár Istvánné pedagógus és Várkuti János nyugdíjas középiskolai tanár kapott.
Dr. Király Jenő díjat adományozott a képviselőtestület dr. Szlávik Lajos orvosnak.
A továbbiakban Walder József díjat Harsányiné Vladár Ágnes Ybl díjas tervező, Sopronért díjat Alois Schwarz, Kismarton polgármestere, Sopron Kultúrájáért díjat Soltra E. Tamás szobrász-éremművész kapott.
Az idén tragikus hirtelenséggel elhunyt dr. Környei Attila múzeumigazgató Pro Urbe Sopron poszthumusz díjban részesült.
Több évtizedet felölelő zeneszerzői-zenepedagógiai munkásságáért, Sopron Város szellemi-művészeti életéért végzett tevékenységéért Soproni József zeneszerzőt Sopron Megyei Jogú Város Közgyűlése Sopron Város díszpolgárává avatta.
Az ünnepségen közreműködött a Tóth Antal Általános iskola akrobatikus csoportja, a Fidelissima Vegyeskar, valamint a soproni zenészekből alakult Kamarazenekar Arany János karnagy vezényletével.
Fotók: Pluzsik Tamás és té
Szöveg: té



2000. december 15., péntek 01:46


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület