Ünnep Sopronban
A Hűség Napja
December 14-én Sopron Napját, a Hűség Napját, a Millennium Napját ünnepelte
Sopron.
Az 1921. évi népszavazás évfordulóján délelőtt 10 órakor Sopron Megyei
Jogú Város polgármestere, alpolgármesterei, a környék polgármesterei koszorút
helyeztek el a Hűségkapunál és Thurner Mihály szobránál.
A megemlékezés a Széchenyi téri Hűségzászlónál folytatódott, ahol a
népszavazásban résztvevő községek - Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos,
Harka, Kópháza, Nagycenk, Sopronbánfalva - képviselőinek zászlós felvonulását
Tengerdi Antal alpolgármester ünnepi beszéde követte:
Tisztelt Polgártársaim!
A soproni népszavazás 79. évfordulójának tiszteletére gyűltünk össze
a felkelőharcok emlékére állított emlékmű előtt – a Hűségzászló tövében.
Az évforduló alkalmából forgassuk vissza néhány percre az idő kerekét,
hogy lássuk, miképp is jutottunk el akkor – 1921-ben – a velencei egyezmény
révén a soproni népszavazáshoz.
A trianoni békediktátum állapította meg Csonka-Magyarország új határait.
A szerződésben Magyarországot lemondatták Ausztria javára több mint ötezer
négyzetkilométer nagyságú területről.
Ebben – az első világháborús összeomlás után – a nagyhatalmak önkénye
jutott kifejezésre, azoké a politikusoké, akik Machiavelli tanítványaiként,
a diadal mámorától elvakultan megfeledkeztek Wilson ígéretéről, miszerint
a népeket és országokat nem lehet többé úgy terelgetni a térképeken, mint
ahogy a csordákat hajtják a mezőn, vagy a figurákat tologatják a sakktáblán.
Sopron akkori polgármestere, a múlhatatlan érdemű Thurner Mihály így
jellemezte a tragikus történelmi helyzetet: “Vitték Szent István birodalmának
részeit a szélrózsa minden irányába. Vitték a szent rögöket a győzelmi
mámortól elvakult nagyhatalmak biztatására, és azok engedelmével…
A magyar állam katonai ereje pedig gúzsba volt kötve.” Ezért vihették
a csehek, a románok és a szerb-horvátok a maguk prédáját.
Nyugat-Magyarország átadására a Nagykövetek Tanácsa tábornoki bizottságot
küldött ki Sopronba.
A tábornoki bizottság kidolgozta az átadás technikai részleteit.
Eszerint az átadásnak 1921. augusztus 29-én du. 4 órakor kellett volna
megtörténnie. Az elszakításra ítélt Nyugat-Magyarországot két zónára osztották.
Az A-zónát 28-án, a B-zónát 29-én kellett volna kiüríteni.
Küszöbön állt az ősi magyar végvár, Sopron városának átadása…
És akkor – augusztus 28-án – mintegy válaszul a Szent Mihály-templomban
könyörgő nép énekére és imádságára, Ágfalvánál eldördültek a felkelők fegyverei,
megálljt parancsolva a betörő osztrák csendőralakulatoknak.
Kecskeméti gazdalegények, magyaróvári gazdászok, pesti műegyetemisták,
veterán frontkatonák és Selmecről menekült soproni főiskolások, szombathelyi,
győri, kőszegi és sárvári gimnazisták rohamoztak vállvetve a Lajta mentén…
Baracsi László, Losonczy Antal, Machatsek Gyula, Pehm Ferenc, Szechányi
Elemér, Vámossy Tibor, Held Károly, Zorkóczky Károly – és sok-sok ismeretlen
felkelő – az élete árán állította meg az osztrák csapatokat.
És a felkelők vérével írták meg végül a velencei egyezményt is,
amely Sopronnak és nyolc községnek megadta a jogot, hogy népszavazással
választhasson hazát magának. Ne hagyjuk említés nélkül – hőseinké mellett
– fényes eszű, magyar szívű politikusaink nevét sem. Gróf Bethlen István
miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszter és gróf Sigrai Antal nyugat-magyarországi
kormánybiztos helyzetfelismerése és diplomáciai felkészültsége sokban hozzájárult,
hogy a felkelők vére nem hullott hiába…
1921. október 13-án írták alá a velencei jegyzőkönyvet.
A jegyzőkönyv előírta, hogy Burgenland pacifikálása után nyolc napon
belül Sopronban, Ágfalván, Bánfalván, Fertőrákoson, Harkán, Bozon, Balfon,
Kópházán és Nagycenken meg kell tartani a népszavazást.
És végre felvirradt “nagyszerda” napja: december 14-e!
A főiskolás ifjúság volt a nagy napon a jó ügy lelke és motorja.
A fiatalok mint “nemzetközi rendőrök” ügyeltek a választások tisztaságára.
A várost az antant nyolc kerületre osztotta. Az antant missziók minden
utcának egy-két házát rajtaütésszerűen ellenőrizték, hogy a névlajstrom megfelel-e
a tényleges valóságnak. Hiába volt az idegenek mesterkedése – a népszavazás
tisztaságához nem férhetett kétség.
December 17-én reggel 8 órakor a tiszti leánynevelő intézet földszinti
ebédlőjében megkezdődött a szavazatok összeszámlálása. A végleges jegyzőkönyvet
a bizottság minden tagja hitelesítette. Eszerint
Magyarországra szavazott: 15 334 fő 65 %,
Ausztriára szavazott: 8 227 fő 35 %.
Az antant bizottság még együtt volt, amikor Schober osztrák kancellár
telefonon felhívta a delegációnál lévő olasz tiszt ismerősét és a népszavazás
eredménye felől érdeklődött. Az olasz tiszt válaszul kinyitotta a terem
ablakát, a telefonkagylót pedig kitartotta az utcára, ahol a város minden
templomának harangzúgása röpítette világgá Sopron ujjongó üzenetét: Magyarok
maradtunk!
Városunk megtette kötelességét. Jutalmat nem várt, de mégis kapott.
Jutalma az a megbecsülés, amellyel a nemzet Sopront azóta megtiszteli.
Jutalma a Hűségkapu felbecsülhetetlen erkölcsi tőkéje és az a szalag,
amit Hungária örök időkre tűzött a város címerébe: Civitas Fidelissima.
Kinek az érdeme a soproni népszavazás eredménye? Az érdem személy
szerint senkié, mégis sokaké – nagyon sokaké. Az ismeretlen kisembereknek,
a névtelen hősök ezreinek köszönhetjük az eredményt. Ahogy Sopronyi Thurner
Mihály fogalmazott: “Ágfalva, Velence és Sopron hármas harcterén a vas,
a szellem és az erkölcs fegyverével vívott harcok eredménye Sopron megmentése.”
Az 1921. évi népszavazás sikerén érzett örömünket és a belőle máig
is fakadó, kifogyhatatlan reményünket hirdeti ez a nemzeti zászló, amelyet
jó elődeink – Sopron szabad királyi város és a hajdani vármegye magyarsága
– állított fel itt, a Széchenyi téren.
Tisztelt Polgártársaim!
Elődeink hűsége bennünket is kötelez. Itt, most, a visszavívott
ősi földön – Európa kapujában – éljünk és dolgozzunk úgy, hogy méltók maradhassunk
őseink és hőseink példájához!
A Szent Orsolya Római Katolikus Iskola és Gimnázium tanulói közreműködésével
tartott ünnepség koszorúzással, majd a Szózattal ért véget.
A soproni Millenniumi Nap az Orsolya téri Lábasházban az ISTEN
VELED XX. Század című kiállítás megnyitásával folytatódott.
A Soproni Petőfi Színházban tartott Díjátadó ünnepségen adták át Sopron
leghűségesebb polgárainak az önkormányzat által adományozott legrangosabb
díjakat.
Sopron város Közgyűlése rendeletben határozta meg, hogy azon személyek
kaphatják meg e rangos kitüntetéseket, akik Sopron városáért, történelmének,
hagyományainak, kultúrájának ápolásáért és megőrzéséért maradandót alkottak,
alkotnak.
Ezek szellemében Sopron Sportjáért díjban részesült Sift Antal sportszakember
és Tóth Antalné testnevelő tanár. Sopron Kiváló Pedagógusa-díjat Kalmár
Istvánné pedagógus és Várkuti János nyugdíjas középiskolai tanár kapott.
Dr. Király Jenő díjat adományozott a képviselőtestület dr. Szlávik
Lajos orvosnak.
A továbbiakban Walder József díjat Harsányiné Vladár Ágnes Ybl díjas
tervező, Sopronért díjat Alois Schwarz, Kismarton polgármestere, Sopron
Kultúrájáért díjat Soltra E. Tamás szobrász-éremművész kapott.
Az idén tragikus hirtelenséggel elhunyt dr. Környei Attila múzeumigazgató
Pro Urbe Sopron poszthumusz díjban részesült.
Több évtizedet felölelő zeneszerzői-zenepedagógiai munkásságáért, Sopron
Város szellemi-művészeti életéért végzett tevékenységéért Soproni József
zeneszerzőt Sopron Megyei Jogú Város Közgyűlése Sopron Város díszpolgárává
avatta.
Az ünnepségen közreműködött a Tóth Antal Általános iskola akrobatikus
csoportja, a Fidelissima Vegyeskar, valamint a soproni zenészekből alakult
Kamarazenekar Arany János karnagy vezényletével.
Fotók: Pluzsik Tamás és té
Szöveg: té
2000. december 15., péntek 01:46
|