A Sopron nyelvi környezete pályázat eredményhirdetése

A Soproni Kálvin Kör legutóbbi ülésén az év elején kiírt Sopron nyelvi környezete témájú pályázat nyertes pályaművét mutatta be a díjazott, Vörös Viola, a Széchenyi István Gimnázium tanulója.
Vörös Violát pályaművének elkészítésében Holpár Gabriella magyartanár segítette.
 

Vörös Viola diák és tanára, Holpár Gabriella

A következőkben közzétesszük a pályaművet, azzal a - mindenképp elgondolkoztató - megjegyzéssel, hogy a kiírásra - a számos közzététel és kihirdetés ellenére - ez az egyetlen pályázat érkezett elbírálásra a Kálvin Kör vezetőségéhez.
Mindezek tudatában akár úgy is vehetnénk, hogy máris adott a következő pályázati kiírás témája. Sajnos.
 
 

 Meglehetősen nehéz egy ilyen pályázatot elkezdeni. Hiszen az adott téma annyira közismert, illetve inkább közérdekű, benne él mindennapjainkban, az ember észre sem veszi, ő maga is áldozatául esik ennek a bizonyos "elnémetesedési" folyamatnak. Én elsősorban erről a folyamatról, a szórakozóhelyek, üzletek nevéről, feliratairól szeretnék írni, hiszen ma, itt Sopronban ez a legszembetűnőbb probléma. Egyáltalán elnémetesedésről lehet-e beszélni? Hiszen nem csak az osztrák ráhatásról, turistákról, átutazókról, az Ausztriából idelátogató rokonokról van itt szó. Ez egy határ menti városban mind természetes. Hanem inkább arról, ami Magyarországot kiszolgáltatottá, vagy inkább megalázkodóvá teszi. Miért van az, hogy Magyarország a turistákat istenként tiszteli? Ez bizony elég kemény kérdés, tudom; de azt hiszem, jogos. A legkézenfekvőbb válasz: az idegenforgalom igen fontos megélhetési forrás (Sopronban szinte a lakosok fele ebből él). Más választ is találhatunk rá, például a történelemből: ott volt István királyunk, aki Imre fiához intézett Intelmeiben azt is megfogalmazta, hogy az "idegeneket", vagyis a külföldieket mindig szeretettel és tisztelettel kell fogadnunk, hiszen más népek és nyelvek ismeretével saját tudásunkat is bővíthetjük. Azonban István aligha gondolhatott arra, hogy ezzel együtt saját kultúránkat és nyelvünket felejtsük el, és szinte behízelgő módon csak az "idegenek" érdekeit nézzük.

Talán túl erősre sikerült a kezdés, de sokszor bizony kiábrándító tapasztalatokkal tér haza az ember, egy-egy bevásárlókörút, éttermi ebéd, vagy akár csak egy belvárosi séta után. És ezt nem csak a soproni lakosok - sőt, a megszokás miatt talán ők a legkevésbé - veszik észre, hanem nagyon sok más magyar városból érkező vendégünknek is feltűnt már. És most nézzük a konkrét eseteket.

Én Sopron belvárosát, azon belül is főként a Várkerületet vettem figyelembe, hiszen csupán ezt kiemelve is rámutathatunk a Sopront, de sajnos az egész országot is érintő problémára: Magyarországon szinte egyáltalán nincs magyar nevű bár, étterem, szórakozóhely. Rendszerint sokkal inkább kedveltek a jól hangzó - ez esetben főleg angol - nevek, mint az egyszerűbb, de mégis "magyarabb", hazai elnevezések. Csak pár példát említek a rengeteg közül: Free Style, Blue Ranch Oldies Dance Pub, Blue Tropical, Dancing Café stb. Azonban szerencsére legalább az eredeti magyar borozók, borospincék, kiskocsmák érthető, magyar nevet kaptak (pl. Kiskapu, Kishordó, András pince, Tokaji borozó). És lám, ennek ellenére mégis közkedvelt és a külföldiek által is látogatott helyek.

Aztán itt vannak a "Tschardák"! Úgy érzem, ezek a magyar falusi turizmust kedvelő, de magyarul cseppet sem tudó osztrák vagy német turistákat csalogató módszerek tipikus esetei. A német nyelvben ugyan létezik az a szó, hogy "die Tscharda", így az írásmódba nem köthetek bele, abba viszont igen, hogy ha már "tschardázunk", akkor írjuk ki azt is: Csárda. Magyart még a "Piroschka Tscharda" névben sem találunk, elvégre Piroschka nem Piroska! Na persze, úgyis mindenki tudja, hogy ilyen helyre kizárólag külföldiek (németek, osztrákok) járnak. Ilyen kiírást látva ugyanis a magyar ember nem szívesen megy be a "Tscharda"-ba, így aztán méginkább indokolttá válik a "tsch" és nem a "cs" használata. Ördögi kör!

A vendáglátó helyek elnevezései után áttérek Sopron másik jellegzetességére, a kb. a Balaton-parti "Zimmer frei - szindrómával" azonos "Zahnarzt - szindrómára". Pontos adattal sajnos nem rendelkezem, de ha nincs 2-300 fogorvos Sopronban, akkor egy sem. És ők nem is igazán fogorvosok, hanem "Zahnarzt"-ok, hiszen az árakat, a kiszolgálást és a rendelő feliratát szinte csakis az "osztrák fogaknak" szánták. A hatalmas "Zahnartzpraxis" feliratok mellett egyedül a fogorvos nevét látjuk magyar nyelven. Az azonban még "Zahnartz-körben" is megdöbbentő, hogy magát a fogorvos nevét is "német módra" írják ki, vagyis a keresztnév áll elöl, a vezetéknév pedig a második helyen .

Ezután jöjjenek az egészen egyszerű feliratok. Nem címek, nem üzletnevek, csupán feliratok. Mindenki nagyon jól ismeri ezeket: Geldwechsel, Lebensmittel, Tabakladen, Obst und Gemüse stb. Ismét az a helyzet, hogy a magyar vevőközönséget sokszor meg sem tisztelik azzal, hogy magyarul is kiírják a szóban forgó áru, szolgáltatás nevét. Gondolják, a magyar úgyis látja, mi van a kirakatban. Például a Várkerület Galéria igen színvonalas, meglehetősen közismert hely, ahol művészeti könyvek, kellékek, festmények nagy számban megtalálhatóak. Azonban a feliratozása sajnos szintén remek példa a témára. A Galerie, Kunstgewerbe szavak mellett valaha még ott állt a magyar GALÉRIA, MŰVÉSZETI KELLÉKEK felirat is, ezek azonban mára teljesen lekoptak, és csak a ragasztott betűk helye látható. Ha a kirakatba nézünk, akkor sem jegyzettömböt, hanem "Skizzenblock"-ot látunk.

Hasonló eset a szintén a Várkerületen található Corso diszkont. Itt a "Tokajer Wein", a "Salami" feliratok mellett a magyar nevek is fel vannak tüntetve, azonban valami más a zavaró. Mégpedig az, hogy a magyar "akció" szó után németül sorolták fel az áruk nevét (Honig, Salami, Gänseleberblock). Így tehát még egy feliraton belül sincs összhang, egységesen német szöveg. Hasonlóképpen néz ki az a Színház utcai ruhaüzlet, amely előbb nagy betűkkel, magyarul hirdeti: a bolt MEGNYÍLT, azonban más magyar feliratot nem, csupán annyit látunk, hogy itt "handgestrickte Pullis" (kézikötésű pulóverek) kaphatók.

Egyik belvárosi sétám során pedig a következő, a problémát rendkívül jól illusztráló feliratot láttam: egy üzlet és egy étterem ablakai mellett a "jól ismert" szavak: Restaurant, Süssigkeiten ... stb. voltak láthatók, szép, messziről is jól észrevehető betűkkel, természetesen a magyar nyelvű megfelelők nélkül. Egyetlen egy magyar kiírást láttam csupán a festett és gyönyörűen diszített német szavak mellett; egy A4 -es papírlapon tollal, kézírással, a kapura biggyesztve a következőt olvastam: "Mosogatót felveszünk" .... Ebből arra merek következtetni, hogy kizárólag magyar születésű mosogatóról lesz itt szó, hiszen a német nyelven való értesítésről - hogy, hogy nem - megfeledkezett az étterem vagy üzlet tulajdonosa. De komolyra fordítva a szót, úgy tűnik, ide vendégként csak német vagy osztrák embert várnak, alkalmazottnak viszont megfelel a magyar is.

Ide tartoznak még a cukrászdák, az a rengeteg "Konditorei", melyek vezetői talán elképzelhetetlennek tartják, hogy a magyar ember is szeresse a süteményt, édességet, tortát. Például a Lenck-átjárón áthaladva a "Lucullus Konditorei"-hez érünk. Jobbról-balról, minden módon, felirat és tábla jelzi, mi minden kapható itt: Linzerkipferl, Nusskipferl, heisse Schokolade, Tee stb. Azonban a magyar vendégeket csupán a képek tájékoztatják a cukrászda kínálatáról. Tény, hogy a képek rendkívül csábítóak, és az is, hogy az átlagember eljut arra a szintre, ahol a "heisse Schokolade" magyarra fordítása nem okoz gondot. Hiszen nem is arról van szó, hogy a hazaiak nem értik meg a kiírásokat, hanem arról a gesztusról, amely olyan alapvető lenne: magyarul is kiírni a kínált áruk nevét.

Másik példám pedig az "Angel Shop". Több, mint valószínű, hogy az eredeti cél a "horgászbolt" német megfelelője lett volna - legalábbis a kirakat és a bolt kínálata alapján erre a logikusnak tűnő következtetésre jutunk. Eredetileg a német "angeln" - horgászni - szóból indult ki a névadó. A baj csupán az, hogy e német szó mellé valahogyan odakeveredett a "shop" angol szó is. Ezzel az elnevezéssel pedig "magasabb szférákba szállunk" - és ez talán főleg a németül nem, csak angolul tudóknak tűnik fel. Mondhatjuk úgy is, hogy "az angyalok közé repülünk". Ugyanis ha már az angol "shop" -ot használtuk, akkor az "angel"-t is mint angol szót kellene kezelnünk. Így tehát nem a német "horgászni" szóhoz jutunk el, hanem az angol "angyal" (angel = angyal) jelentéshez. Ezek szerint a kirakatban található horgászbotok, szákok és haleledelek csupán szegény vevők megtévesztését szolgálják. Ebben a boltban ugyanis nem horgászfelszerelések, hanem angyalok kaphatók. Rendkívül praktikus - főleg úgy karácsony idején. (Ha nagyon szőrszálhasogatók vagyunk, hasonlóképpen gondolkodhatunk a "Reiter Shop"-ról is. Hiszen elvileg a német nyelvben a "shop" szó nem létezik - természetes persze, hogy mindenki megérti, mit jelent - de ha itt is angol szóként kezeljük, akkor a "reiter"-hez is angol jelentését kellene kapcsolnunk, vagyis: német zsoldos lovaskatona. Szintén nem valószínű, hogy az üzletvezetőnek az lett volna a célja, hogy lószerszámok helyett német zsoldosokat árusító boltot nyisson.)

Ám félre kellene tennünk az iróniát ahhoz, hogy ezt a gondot megoldjuk. És azt is nagyon jól tudom, hogy én, átlagos soproni diák e cél érdekében nem tehetek sokat. S elismerem, ellenérzést váltott ki belőlem az is, amikor hallottam, hogy Sopron nyolc utcáját ill. terét német nyelven is feltüntetik. A rám jellemző rosszmájúsággal felhördültem: "persze, ez is az osztrákok miatt van!" Amikor azonban megtudtam, hogy nem a "külső", hanem a "belső idegenek", azaz a Sopronban élő német kisebbség érdekében történt ez a dolog, megváltozott a véleményem. Megértettem, nem felejthetjük el, hogy Magyarországon vagyunk, de tiszteletben kell tartanunk a történelem során más nemzetekből hozzánk csatlakozottak óhaját is. Ahogyan Ausztriában, a volt őrségi területek magyar eredetijei is ott vannak a helységnevet jelző táblán. A tér -, az utcanevek persze megmaradtak német nyelven, de nekem már az is szívet melengető, ha Oberwart neve mellett azt is kiírva látom: Felsőőr.

Azonban ahhoz, hogy a határmenti városoknak és lakóiknak ne kelljen egyrészt magukat, nyelvüket és kultúrájukat elhanyagoltnak érezni, másrészt szégyenkezni ezen nyelvtani visszásságok miatt, ehhez törvényes erővel kellene fellépni. Ahogyan Franciaországban, úgy Magyarországon is nyelvvédelmi törvényeket kell hozni, amint ezt pár éve Magyarország egy városának polgármestere saját hatáskörében meg is tette, hiszen megtiltotta a nem magyar nevű vendéglátóipari egységek és üzletek megnyitását. Azt is tudjuk, hogy - noha a gyakorlatban erre ritkán látható példa - a meghatározott betűméretek is segíthetnek a probléma megoldásában. Azaz az anyanyelvű feliratok betűinél nem lehetne nagyobb a nem magyar nyelvű szavak betűmérete. Egyszerű, mégis célravezető módszer. Az idegen nyelvű feliratok hibáinak és visszásságainak elkerülése érdekében pedig olyan bizottságokat kellene létrehozni, amelyek cenzúrázzák, adott esetben kijavítják a boltok, szórakozóhelyek német vagy akár más nyelvű feliratozásait, még mielőtt azok közszemlére kerülnének.

Tudjuk, hogy a városnak az idegenforgalomból gazdasági és pénzügyi téren csak haszna származik, azonban ha emellett háttérbe szorul a magyar nyelv és kultúra, akkor vajon mi lesz 10-20-50 év múlva Sopronból, a Hűség Városából? Mihez lesz hű? A magyarsághoz, vagy a pénzhez?