Élni nagyon egészségtelen!

Ahogyan közelebb kerülünk az annyira áhított Nyugathoz (ki beszél itt Európáról?), úgy jönnek nap mint nap, bensőnket is érintve, a demokráciának mondott "legkevésbé rossz" következményei.
Most csak egyet emelek ki azon ellentmondások özönéből, melyeket az átállás produkál.
Egyik kereskedelmi adónk fontos feladatának érzi, hogy mindenkor tájékoztatást adjon valamiféle szerencsétlenségről, katasztrófáról. Tudomásul kell vennünk, hogy a hír ma a pozitív-negatív szenzációk felsorolását jelenti. Mi lehet döbbenetesebb, mint egy halott ember, hogy ne mondjam, halott kisgyermek. Akit ez sem rémít el, az már nem is mondható homo sapiensnek.
Évente több tucatnyi a járványos agyhártyagyulladás kórokozójával történt fertőzés következtében fellépő halál. Eddig így volt, a statisztika tudomásul vette, állam bácsi pedig mérlegelte a dolgot és úgy döntött, nem kell emiatt az általános védőoltást kötelezővé tenni. Ha ez az adó ügyesen beosztja a megbetegedések közlését, a tavalyi megbetegedések okán felfokozott érdeklődést minden héten ki tudja elégíteni, mert országosan ez a gyakoriság. Arra hivatkozik, hogy a demokráciában a tömegtájékoztatásnak objektívnek és hitelesnek kell lennie.
Egy csöppnyi túlzás nélkül el tudom képzelni, hogy egy kereskedelmi adó a nap 24 órájában tragédiákat közvetítsen és hitelesen. Előre veszi a dohányzás halottait, a tüdőrákosokat, az alkoholistákat, a májbetegeket, a drogosokat, AIDS-eseket. Miután az ok-okozati összefüggés világos következményeinek végére ér, folytatja a jelenleg beteg emberekkel, esetleg a teljes tájékoztatás jegyében csak kezdőbetűkkel, felsorolva, hogy a - mondjuk 25 leggyakoribb megbetegedésben - szenvedőnek még mennyi ideje van hátra. Személyi jogsértés nem következett be, folytathatja.
Noha a napnak már legalább 72 óráját így lekötötték, még maradnak a lehetőségek: közölni az újszülöttek megszületését, de elmondva azt is egyben, hogy mennyi az esélyük mondjuk a 40, 50, 60 éves kor megérésére. Közölni kell iskoláskortól az érett menedzser korig az első infarktus fellépését, a beteg jelenlegi állapotát, vérképét. Miért ne? Mennyivel van kevesebb jogom erre, mint a cseh elnöknek vagy a minisztereknek? A "Mors (halál) TV" működése beláthatatlan távlatokat nyit. Hatásosabb bármely óriásplakátnál.

Most nézzük meg, milyen nem kiszámított következményei vannak egy ilyen bejelentésnek, hírnek? A szülők megrohamozzák az orvost: mindegyik - jogosan - teljes tájékoztatást kap a betegségről, annak gyakoriságáról, az oltás lehetőségéről, annak szövődményeiről (mert ugyanez a tv közli, hogy az orvos nem tájékoztatta a beteget a szövődményekről, ezért az kártérítést követel), és ha bírja még nyállal, akkor arról, hogy hol és milyen oltóanyagot szerezhet be a szülő, hány téves diagnózis fut be az osztályokra, telefonálhat megyehatárokon át, hogy az tényleg az-e? Mindezt aközben, hogy kinn a váróban a valóban betegek órákat várnak. Ezután felírja az oltást receptre. A beteg végigfutja a gyógyszertárakat, majd visszaérkezik orvosához. Az orvos beadhatja az oltást, de előtte még döntenie kell: vállalja-e a felelősséget? Ha nem javasolta, de a szülő kéri, akkor nem munkaköri kötelessége annak beadása. Felírja-e az oltáshoz az egy db fecskendőt betegenként, a két db különböző méretű tűt ugyancsak betegenként (felszívás és beadás), amivel az ampullázott oltás beadható (ha szerencséje (?) van, kap egy összeállítható fecskendőt kész oltóanyaggal), utána már csak a vatta, fertőtlenítő és a veszélyes hulladékként kezelt szilárd maradványok megsemmisítése van hátra. Kérjen-e külön díjazást a betegtől a felvilágosítás után, miszerint neki csak akkor kell oltania, ha erre őt a Tisztiorvosi Szolgálat jogerősen kötelezi (így van ez a kötelező oltások előírásakor is évente) a Közlöny vagy közvetlen utasítás útján.
Tömeges oltásnál az egyszeri nevetséges költségek elvihetik az oltásra nem tekintő TB-finanszírozás jelentős részét. A TB pedig nem fog azért többet leosztani, amiért ő szorgalomból vagy betegei erőszakossága miatt azok nagyobb hányadát oltotta be.
Élni nagyon egészségtelen! Minden nap eggyel kevesebb lesz, de ennél sokkal jobban megrövidíthetjük egymást felelőtlen és megalapozatlan híreszteléssel. Márpedig vannak, akik a hírt és híresztelést nagyon a határmezsgyén kezelik. Ez egyedül neki hoz nézettséget, másoknak pedig korábbi halált. Mondják, már készül az ellen-tv, hogy nyilvánosságra hozza naponta, a híresztelésekkel hány embernek hány nappal lett rövidebb az élete. Az ügyvédek pedig már készülhetnek a kártérítési perekre.

- DI -