|
SzínházVilág |
|
Káin és Ábel
A soproni Civitas Pinceszínház társulata június 26-27-én igazi
csemegét kínált közönségének, amikor színre állították Káin és
Ábel című, kétszereplős pantomim-előadásukat. Ez alkalomból a
legfeljebb 30 vendég befogadására képes egykori légópince teljesen
átalakult, nyoma sem maradt az általam addig tapasztalt
szórakozóhely-jellegnek. Eltűnt a vendégektől elválasztott színpad,
helyette a helyiséget behálózó díszlet indái mögül - szinte
kukkolóként - élhettem meg az eseményeket, és eddigi színházi
tapasztalataimat meghazudtolva nem tudtam kívülálló nézőként szemlélni
a történteket. Az UV-lámpák fényének derengésében a játékszín
emberkéz-szőtte pókhálója furcsán irreálissá vált. Lent voltunk
valahol mélyen a világ zsigereiben, ahol az ember már többre vár,
többet lát, mint egy előadás kezdete... Újrakezdődött egy jól ismert
történet: élet született, magában hordozva a végletek esélyét - jót és
rosszat, életet és halált, bűnöst és áldozatát... A bibliai
forgatókönyv kiteljesedett, túllépett az eredeti sorok időkorlátain.
Az első bűn beleivódott az eredendő bűn miatt fájdalmak közepette
születő emberiség génjeibe, továbbgyűrűzött bennük, és ki-kitört
onnan. Olyan volt, mint valamiféle kivonatos világtörténelem:
hierarchia, harc, ellenállás és elnyomás...
Két színész - két ellentétes karakter. Egy férfi és egy nő, nemüket
elhagyva játszottak szülő asszonyt, születő utódot, testvérpárt,
helyzettől függően hidegvérű agresszort illetve áldozatát. Mimikájuk,
rezdüléseik, mozdulataik tánca többet beszélt minden kimondott szónál.
S ahogy az egyéni értelmezés szárnyakat adott a fantáziának: egyetlen
történet kapcsán ahány néző, annyi variáció játszódott le a fejekben.
Hogy a zene kísérte mozdulataikat, vagy épp fordítva, azóta sem tudom.
Nem találtam közöttük az ok és a következmény viszonyát, éppúgy
lehetett a zene a játék hallható kifejeződése, mint utóbbi a zene
hangulatainak tárgyiasulása. Azt hiszem, ezt nevezik profizmusnak.
Mindent összevetve - gondolom ez az eddigiekből ki is derült - nagyon
tetszett az előadás. Színvonalas, elgondolkoztató produkció született
Ulrich Judit és Kövesi György megformálásában.
Amennyiben a társulat egyéb - főleg kabaré-jellegű - bemutatói is
hasonlóan élvezetesek, a színház megérdemli, hogy a soproniak végre
igazán felfedezzék maguknak, és ne csak az eddigi törzsvendégek
látogassák.
Go + Ga
| | |
