|
Minden színdarab sorsa attól gyönyörű...
Minden színdarab sorsa attól
gyönyörű...
Interjú Székhelyi József színművésszel,
az Üvegfigurák rendezőjével
Szeretném először is személyesen megköszönni az
Üvegfigurák előadásait a magam és a soproni közönség nevében. Magam
csak jót hallottam minden ismerőstől, akik látták a darabot, sőt
fiataloktól is, akik a történelmi előzményeket nem is nagyon
ismerhetik.
Milyen a közönség reakciója a Tennessee darabra a színpad
felől?
Először is én köszönöm neked és az Internettonak, hogy
foglalkoztatok az előadással. Nagyon bízom benne, hogy úgy van,
ahogyan az első kiállásban írod, hogy általában nagyon jó a közönség
részéről a fogadtatás. A jegyszedő nénik is, - akik nagyon szeretnek
engem, örülnek, ha látnak, ha találkoznak velem, - megerősítenek
abban, hogy nagyon szépet csináltunk. Osztatlan a közönség véleménye,
még nem fordult elő, hogy valaki a szünetben elment volna, sőt…
Hogyan történik egy színen levő darab "karbantartása"?
Történt-e rendezői, dramaturgiai változás az előadások során?
A darabban rejlő mély-értékek természetesen a rendező
szempontjából folyamatosan kontroll alatt tartandóak! Lehet, hogy én
rosszat gondolok mély-értéknek vagy nem úgy van, ahogyan én azt
gondolom. Egyelőre az előadások azt igazolták vissza, hogy pontosan
azok a neuralgikus pontjai a leghatékonyabbak, amikről én is azt
gondoltam, hogy azok. Ilyen módon ezeknek a karbantartása nagyon
egyszerű, mert négy, nagyon fegyelmezett kolléga játssza, akik nagyon
korrektül és fegyelmezetten mennek végig azon a "kűrön", amiben
megállapodtunk, tehát csak nagyon kis finomítások történhetnek
"karbantartás" közben. Arról nem is beszélve, hogy minden színdarab
sorsa attól gyönyörű, hogy egy ponton túl a játszó személyek többet
tudnak már, - ezerszer többet nálam - a történetről. Itt az az én
nagy
"mázlim", hogy hosszú-hosszú évtizedek óta cipeltem magammal ezt a
darabot, hogy szeretném megcsinálni. Így a darabnak ők pontosan
ugyanazokat a mély rétegeit fedezik fel a játék során, amelyeket én
megpróbáltam injektálni beléjük a próbák során.
Hová sorolod életed munkájában ezt a rendezést?
Előre..legelőre. Egyrészt minden megrendezett darab egyben a
gyermekem is, ahogyan az eljátszott szerepek is azok. De ez a
rendezés
talán a legérettebb…
Tudom, hogy sokáig hordoztad magadban ennek a darabnak a
megrendezési vágyát. Milyen kedvenceid vannak még a tarsolyodban?
Rengeteg magyar darab. Nagyon szeretném megcsinálni egyszer egy
briliáns színész - párossal Karinthy Cini Négykezesét, a Dunakanyart
és a Bösendorfert, Szomory Dezső Takáts Alice-át, nagyon szeretnék
egy
pazar Dürrenmatt-Capek vegyes estet csinálni, amely állna a Szamár
árnyékáért-ból és egy Capek egyfelvonásosból, melynek címe A végzetes
szerelem játékai. Persze vannak még kedvencek, természetesen: pl. egy
igazi Éjjeli menedékhely… meg egy Cseresznyéskert…Vannak a fejemben
olyan tervek, amelyeket bármikor, bárhol, de ha lehet, leginkább itt
szeretnék megcsinálni.
Mi foglalkoztat most színészként?
Színészként most a Nemzeti Színház soros premierje foglalkoztat:
ez Herczeg Ferenc Majomszínháza, amelyben egy részeges, mondhatni
delírium tremens-es ezredest játszom.
Milyen minőségben látunk legközelebb Sopronban?
Nem tudom…Nagyon szeretném, ha ezt a darabot, melyet ma zsűrizhet
a győri elektor, beválogatja az országos találkozóra, és szeretnék
Sopronban olyan minőségemben büszkélkedni valamikor a szezon végén,
hogy megnyertük az Országos Színházi Találkozó Fesztiválját az
általam
rendezett Üvegfigurákkal.
Köszönöm az interjút és további sok hasonló, nagy sikert
kívánok!
- DI -
Foto:Pluzsik Tamás
1999. március 03., szerda 00:00
|
