• A Magyar Kultúra Napja közeledtével hogyan éli meg egy színház-vezető színész 1999-ben a Magyar Kultúra gyökereit, jelenét és jövőjét?

A médiák, és főleg a televízió hatására a színész központi szerepe megszűnt. Vannak még autogramm-kérések, főleg a médiákban látott személyeknél. Nagyon sajnálom egy-egy kollégámat, akinek nincsen olyan szerencséje, mint annak idején nekünk volt, akiknek a televízió adott egy országos ismertséget, nyilvánosságot. Nem a szappanoperák nyilvánosságára gondolok, mert az is ad egy bizonyos fajta ismertséget, de ott már a színészt összekeverik a szerepével.Sajnos most médiasztárok vannak, műsorvezetők, kvízjátékok, politikusok és azokba a stúdiókba, műtermekbe, ahol annak idején tévéjátékokon és darabokon magam is nagyon sokat dolgoztam, most betesznek két széket és beszélnek, vitatkoznak, megvitatják az életünket. Igen, kell ez is. De ilyen arányban? Persze nincs pénz, nem is fordítanak erre. Most én szerencsés helyzetben vagyok, mert egy olyan városban dolgozom, amely komolyan veszi a kultúrát és támogatja is a mi szerteágazó tevékenységünket, ami ugye nemcsak a színház, de Liszt Ferenc Művelődési Ház, az Ünnepi Hetek, a Fertőrákosi Barlangszínház, és a Festőterem is. Azt mondják erre, hogy pestiek vezetik Sopron kulturális életét? Csak én és a gazdasági igazgatóm pesti. Hogy csak egy soproni színészem van, Varga Szabi barátom? Erről sem én tehetek. Ő van, többet nem is tudnék szerződtetni!

Az pedig, hogy mikor mit ünnepelünk az egy dolog. Én általában nem szeretem az ünnepeket, de igenis vannak olyan pillanatok, amikor meg kell állni, amit meg kell ünnepelni, komolyan kell venni és itt is vannak olyan dolgok, amelyek jelzés értékűek. Ilyen a Magyar Kultúra Napja. Mi bármilyen darabot is játszunk, magyarul tesszük ezt, anyanyelvünkön, ami a színpadon néha másképpen hat, sokkal erőteljesebben, mint pl. az élő beszédben. Néha sokkal fontosabb dolgok történnek kinagyítva a színpadon, aminek segítségével jobban magunkba tudunk fordulni, akár jó, akár rossz példát állít elénk. Megállni, tudatosítani mindezt magunkban, néha mindenképpen fontos - most hol tartunk? Régóta vagyunk Sopronban, mégsem lehet azt mondani, hogy itt mindent ismernénk és bennünket sem ismer mindenki, bármely sok barátság és jó ismeretség szövődött is közöttünk. A színház, amikor ünnepel, erre is gondol és a soproni vagy soproni kötődésű irók műveiből készítünk egy kis összeállítást. Drámarészlet, vers és próza.

• Amikor készültem erre a beszélgetésre, azon gondolkodtam, mi az, amit a legegyszerűbb színházba járó polgár is megkérdezne és ami egy kicsit vidám, anekdotázó "véget" kölcsönözhetne ennek a beszélgetésnek. Most már két darabban is bizony látszatra tekintélyes mennyiségű sört fogyaszt el a színpadon...

A Svejk és a Sörgyári capriccio. Igen.Én sem bírok sok sört meginni. Talán azért a "kapacitásom" is több egy átlagos embernél - talán más a "szerkezetem", nagyobb a hólyagom...? hol is állhat meg az ital addig, amíg odaér? Talán a gyomrom nagy? Talán technika? De persze vannak trükkök is. Ugye létezik alkoholmentes sör és lehet manipulálni a poharat is, ami talán a valóságban mégsem akkora űrtartalmú, mint amilyennek látszik.De ha csak három deci fél liter helyett, az ötször három deci, az is másfél liter...."Baleset" is történhet mindkét irányban és ami megtörténhet, az meg is történik. Eltörik mondjuk a "kamu-pohár" és a látszatot akkor is meg kell tartani. Az alkoholmentes sörtől pedig nem rúg be az ember, de az íze azért nem olyan! Megtörtént az is, hogy a kollégám, aki töltötte az alkoholmentes sört, összecserélte a maga alkoholos (ő csak egy pohárral ivott a darabban) sörét az én alkohol-mentesemmel. "Lehúzom" az első pohárral egy száraz nap után, mondom de jól fog esni! Hű, mondom magamban, de fáradt vagyok ma! Már egy korsótól is! A másodiknál meg már alig bírtam beszélni! Végülis néggyel ittam meg az első részben. Szédültem, lassabban forgott a nyelvem, aztán a szünetben derült ki a dolog, mit is adott a kolléga. Megijedtem, mert kocsival voltam, szerencsére barátaim ültek a nézőtéren, őket kértem meg, hogy az előadás után az én kocsimat is és persze benne engem, hazaszállítsanak. Aztán jött a kolléga, hogy mi legyen a második részben? Alkoholmentes sör? Mondom erre neki: MOST MÁR? ISTEN ŐRIZZ! Hát, mi tagadás, aznap a hangulat a tetőfokára hágott...

Kedves Igazgató úr! Köszönöm az interjút!