A március 23-i előadás közönsége vérbő vígjátékot láthatott. A közönség hálás volt megnevettetőinek és minden poénra derültséggel, a harsányabb helyeken egyéniségtől függően kacagással, visítozással, a szereplők egy-egy kivonulására a színpadról spontán tapssal reagált. A gyanútlan néző avval a megingathatatlan meggyőződéssel távozott a színházból, hogy tulajdonképpen minden rendben is van. Nem hagyott különösebb nyomot benne a második felvonás veszekedés-jelenete, a cím kulcsmondatának igazi jelentése, hiszen erre a darabban - egyéb eszközök híján - a sarokban elmondott két és fél mondat jutott.

Nem a rendezői elképzelés, hanem a nagyon jó színészi alakítások teszik emlékezetessé ezt az estét. Lesznek Tibor tudatosan formált, a színpadon jól mutató,valamint Horesnyi László egy szó nélkül eljátszott brilliáns epizódszerepe és a főszereplők humorral teli, saját maguk által is láthatóan élvezettel tolmácsolt játéka. Benedek Miklós hálás szerepe és sajátos, egyéni, fanyar humorral telített alakítása, Almási Évának az özvegy, kedvesen együgyű anya megformálása, Cseke Péter érett színészi eszközöket és hangot igénybe vevő játéka emlékezetes lesz. Für Anikó láthatóan jól teljesítette a rendezői instrukciókat. Talán csak a néző egyéni érzése, hogy a mutáló hangon oktáv-váltással végigskálázó szerep néha kevesebb hanggal jobban és talán hitelesebben hangzott volna.

Az egy házasság első heteiről és első, megoldódó válságáról szóló darab tartalma nem lehet ismeretlen a mozit szeretőknek. Minden nagy film árnyékában újraszülető színházi előadás, így a ma este látott is magával hozza az összehasonlítás kockázatát. A Madách Kamaraszínház vendégjátéka sok tekintetben méltó utóda, egyenrangú alkotása a celluloid varázsának és szereplő gárdájának köszönhetően szívünkhöz is közel áll.