A július második vasárnapján megrendezett fesztivál előtt alig fél órával már szépszámú közönség próbál átverekedni a Barlangszínház bejáratán. Sokan idegesen az órájukat nézik, miközben a jegyszedőknek nyújtják jegyüket, hogy vajon nem fogják-e lekésni a futball-világbajnokság döntőjét. (Akik végig ottmaradtak, lekésték.) Esélylatolgatással telt az idő, "a brazilok nyernek" - hangzott el néhány szájból. "Majd meglátjuk” - jött a válasz. Úgy jó félház előtt indult a muzsika.

Elsőként a hat fúvósból és egy dobosból álló, Macedón Braka Kadrievi lépett színpadra. Ők cigányzenét játszanak, megspékelve balkáni dallamokkal. Mindezt két szaxofonnal, négy tubával és egy dobbal adták elő. Az első kompozícióban sikerült a közönség figyelmét lekötniük, de a végén már nagyon egyértelmű volt, hogy egy szaxofonszóló után mi következik...Sajnos a felállás adta lehetőségek miatt zenéjük egy idő után elég unalmas. Műsoruk vége felé sokan már órájukat nézték - már csak két óra a döntőig! - úgyhogy nyugodtan el lehet róluk mondani, hogy jó kezdés után visszaestek...

A Kolinda zenekar már-már fogalom a magyar folkzenében. Eme fellépésükön is megtapasztalhattuk, hogy miért nyilatkozik róluk rengeteg zenész úgy, mint, akik megszeretették vele a népzenét. Igaz, ők már jó néhány éve leálltak, mígnem idén arra az elhatározásra nem jutottak, hogy felelevenítik a régi dalokat. Zenéjük elég nehezen behatárolható, de a folkzene és a jazz talán a legmarkánsabb. Tündérzene? Igen, valószínűleg ez a megfelelő jelző. Az ő dalaikra igaz az, ami tulajdonképpen minden művészeti ág feladata: hangulatos, elgondolkodtató, felkavaró, de ugyanakkor megnyugtató, picit lebegő. Tíz lemezük jelent meg külföldön. Ők is azok közé a zenekarok közé tartoznak, akik hazájukban kevésbé népszerűek, mint Nyugaton. Mint például a rövid szünet után következő Kalyi Jag...

Akiknek igazán sikerült jó hangulatot teremteniük. Nemcsak zenével, hanem a zenekarvezető Varga Gusztáv felkonferáló szövegével is. Pillanatok alatt elvarázsolták a közönséget, megvolt az a bizonyos "íz". S bár a közönség nagy része nem tudott ezen a nyelven, s a roma zene talán nem is tartozott eddig kedvencei közé, mégis értették, hogy miről is van szó az éppen aktuális szerzeményben. Vagyis létrejött a zene legnagyobb szerepe: segítségével a különböző nemzetiségűek is megértették egymást.

Az utolsó fellépő Trojca, oroszul köszöntötte az egybegyűlteket, de hiába: azért, mert sok évig kötelező volt eme nyelv tanulása, még nem biztos, hogy tudnak is a jelenlévők. Műsoruk időnként nagyon unalmas volt, de néhány pillanatban, dalban megvillantották tehetségüket. Csakhogy utolsó fellépők voltak, sokan már elmentek műsoruk alatt, meg utolsó fellépőnek valami sokkal vidámabb produkciót is lehetett volna szerepeltetni. Például a Kalyi Jagot.

Na, de nem baj, a franciák győztek, örüljenek ennek az igazi európai emberek. Világzenei Vándorfesztivál meg lesz jövőre is, s akkor nem lesz VB - az emberek jobban tudnak a zenére összpontosítani.

Mert az idén ez nem jött össze.

1998. július 24., péntek 00:00