CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Pártházból palotába

Közönségtalálkozó Lengyel Lászlóval


A rekkenő hőség sem tudott visszatartani vagy háromtucatnyi lelkes érdeklődőt attól, hogy pénteken délután meghallgassák Lengyel László politológust a Széchenyi István Városi Könyvtárban, aki az Ünnepi Könyvhétre Pártházakból palotákba címmel megjelent könyvének bemutatójára érkezett Sopronba.


Lengyel Lászlótól jobbra Weisz Ferenc, a találkozó házigazdája, és Müller Imréné könyvtárigazgató

Weisz Ferenc bevezető kérdéseire - mi is a dolga a politológusnak, miben különbözik a politikustól, és milyen a szerzőnek 1988-as MSZMP-ből való kizárása óta a különböző pártokkal a kapcsolata - Lengyel László elmondta, hogy a politológus megfigyeli, elemzi, hogyan viselkednek a politikai élet szereplői, sőt, alkalmanként - pl. választások idején - "jósol" is; utóbbi a "legveszélyesebb" politológusi feladat, ebbe szokott a legtöbb bicska beletörni. A politológus-politikus párhuzamra egy hasonlattal válaszolt: a sportriporter nagyon jól tudja, hogyan kéne az adott helyzetet értékesíteni, mégsem lenne célszerű mondjuk Vitray Tamást a focipályára küldeni.
- Én a '80-as évek végére sorban mindegyik pártról írtam, s akikről írtam, ugyanilyen sorrendben "kiutáltak." 1988-ban megírtam az MSZMP-ről - no, ez nem volt valami különleges szellemi teljesítmény -, hogy el fogja veszíteni a hatalmát. Erre ők kikiáltottak ellenzékinek. Aztán megírtam az MDF-ről, hogy egy "nagyranőtt kamasz", akinek még túl nagy "zakó" a kormányzati felelősség. Erre az MDF-esek elmondtak mindenféle SZDSZ-esnek. No, akkor az SZDSZ-ről megírtam, hogy a "tojásfejű értelmiségiek" pártja, akik jobban tennék, ha a "kaptafánál" maradnának - erre természetesen a szadeszesek fideszesnek kiáltottak ki. Aztán írtam a Fidesz-ről is..., szóval '89 végére elértem, hogy már egyik párt sem szeretett.
A most megjelent tanulmánykötet az elmúlt 8-10 év politikai történéseit, egyszerűbben a rendszerváltás óta egymást váltó kormányok tevékenységét elemzi, különböző szemszögekből. Mint azt a szerző megvallotta: annyiban nehéz dolga volt, hogy a politikusoktól nehéz információkat szerezni, a hivatalok is zártak - ezért köszönte meg külön a kötet előszavában azon politikusoknak az őszinteségét ("már amennyire egy politikus őszinte tud lenni" - tette hozzá ironikusan Lengyel), akik szóba álltak vele.

Talán ez inspirálhatta a következő közönség-kérdést (itt kell megjegyeznem, hogy 2-3 történelem-, ugyanennyi magyar-tanár, néhány egyetemi oktató és gazdasági vezető mellett egyetlen önkormányzati képviselő, vagy helyi pártpolitikus sem volt kíváncsi Lengyel László előadására), mely azt firtatta, van-e olyan politikus a mai közélet palettáján, akit becsül, ill. aki közel áll hozzá.
Lengyel Tölgyessy Pétert nevezte meg, mint olyan valakit, akinek éleslátása, tisztessége, felkészültsége elvitathatatlan. "Nem is lesz előtérben a Fidesz-ben" - jósolta maliciózusan a szerző. Másik hozzá közelálló politikusként Kovács Lászlót, az MSZP frissen megválasztott frakcióvezetőjét nevezte meg, akinek - pláne ha a pártelnöki tisztséget is elnyeri - most, hogy "kihúzták a Horn nevű répát a földből" (persze ez nem végleges, tette hozzá Lengyel: "háromszor fog ő még visszajönni: nem úgy van az elvtársak!") lenne esélye egy modern szociáldemokrata párttá alakítani az MSZP-t. A mostani szocialista párti politikusok Lengyel szerint még "erőteljesen balkáni vonásokat mutatnak".
Természetesen nem mulasztották el feltenni a kérdés ellentettjét sem: ki kapna citromdíjat Lengyeltől? Rövid "indoklás" mellett a politológus Csurka Istvánt, Lezsák Sándort, Szekeres Imrét, Für Lajost, Torgyán Józsefet nevezte meg, hozzátéve, hogy némi citromdíj azért Antall Józsefnek és Horn Gyulának is kijárna, az általuk "el nem végzettekért".
Érkeztek aztán még kérdések a NATO-csatlakozásról, a női politikusokról, és arról, milyen lesz az új kormánykoalíció, beváltja-e a Fidesz a választási ígéreteit?
- Orbán Viktornak meg kell különböztetnünk egy "Németország előtti" és egy "Németország utáni" arcát. A Kohl-kancellárnál tett látogatása előtt a leendő miniszterelnök nyakló nélkül beszélt a közüzemi szolgáltató vállalatok privatizációjának felülvizsgálatáról, a tb-önkormányzatok megszüntetéséről stb. Látnivaló, hogy a "Németország utáni" Orbán ezeket már nem hozza szóba, sőt, mintha külön stábot alkalmaznának arra, hogy reggelenként napi rendszerességgel szívják vissza a választási ígéreteket. Most már a gazdasági növekedés sem annyi, mint a programjukban volt, a tb-járulékot sem fogják annyival csökkenteni, mint megígérték, az árfolyampolitikáról is gyökeresen mást vallanak, mint a programjukban, és így tovább. Tudomásul kell venni, hogy a nyugati demokráciákban az a játékszabály, hogy a választási győzelemkor a leendő miniszterelnök NÉGY alapvető bejelentést tesz: 1. az eddigi kötelezettségeinket, szerződéseinket továbbra is érvényesnek ismerjük el; 2. az árfolyampolitikán nem változtatunk; 3. a pénzügyi szférát békén hagyjuk; és 4. pénzügyminiszternek X.Y. szakértőt kérjük fel. Ez olyan "etikett", aminek felrúgása pl. a tőzsdepánikban bosszulta meg magát.
- De hát érdekes, izgalmas ország ez; unatkozni nem fogunk a következő négy évben sem. - fejezte be a majd' kétórásra sikeredett közönségtalálkozót Lengyel László.
És ezzel a megállapítással minden jelenlévő egyetértett. Pedig ismerjük a régi kínai átkot: "Élj mozgalmas időket, barátom!"
- SZS -
Fotó: Németh Péter



1998. június 08., hétfő 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület