|
KultúrVáros |
|
Futóhomok
avagy Cakó Ferenc grafikusművész Sopronban
A Soproni Tavaszi Napok egyik érdekes eseménye volt az 1998. március 21-én
megrendezésre került nem mindennapi homokanimációs bemutató, melyre a
sokunk által szeretett Zénó és Sebaj Tóbiás alkotója, Cakó Ferenc
hívta az érdeklődőket.
Aki az előadást megelőzően már járt a Magyar
Művelődés Házában, az megtekinthette a
"hogyancsináljunkegyszerűennagyszerűt" mesterfokon kezelő művész
illusztrációit és bábjait. Élmény volt látni "élőben" Zénót, és egy-két,
nem gyakran látható mesefigurát, mint például Hurut királyt és Teknős
Bélát.
A kiállítással párhuzamosan működött egy videó is; itt az
érdeklődő bepillanthatott a művész által készített filmekbe,
homokanimációkba és ha volt elég ideje, kivárhatta azt az Hamu című
filmet, melyet Oscar díjra is jelöltek.
A spanyol útját megszakító
művész csupán egyetlen napig volt a városban, de az időt kihasználva két
előadást is tartott délelőtt a gyermekeknek és este a felnőttek számára.
Az esti időpont közeledtével egyre sokasodtak az érdeklődők a
Művelődési házban. A jól sikerült reklámozásnak köszönhetően - a műsort
beharangozó plakátok már elég korán kikerültek a város utcáira, s a
városban bolyongó lépten-nyomon "Cakó"-ba botlott - megtelt a nézőtér.
A kamaraszínház erre az alkalomra átalakult: a színpadon egy
kifeszített vászon, egy kamera és egy kivetítő készülék szolgált arra,
hogy közvetítse majd az átvilágítható asztalon dolgozó művész minden
mozdulatát.
A műsor során a közönséges építkezési homokból
fantasztikus világ bontakozott ki. A folyton változó zenei aláfestés
hatására újabb és újabb alakzatokat hozott létre a kéz és a homok
összjátéka. Bevezetőként Vivaldi: Négy évszakának "tele" csendült
fel, mely során nem mindennapi metamorfózis szemtanúja lehetett a néző: a
homokból egy téli táj, majd abból hófödte csúcsok, ezekből házak és fenyők
bontakoztak ki.
Ezt követően, a már említett videófilmekből láthatott
részleteket a közönség: Zénó, Ab ovo, Sebaj Tóbiás.
Ha a filmek
nézése közben az emberben felmerült a kérdés, hogy milyen is lehet
homokkal dolgozni, mókás figurákat gyúrni, erre meg is volt a lehetősége,
amikor Cakó Ferenc a színpadra hívta a vállalkozó kedvűeket: homokozzanak
együtt. Aki tehát újra akarta élni gyermekkorát, itt volt az alkalom. Nem
úgy tűnt azonban, hogy a nézők közül bárki is él a lehetőséggel. Élmény
volt nézni, hogy a hallgatóság miként próbálja kikerülni, elütni az
ajánlatot, mert egyre nőtt a cipőfűzőjükkel, zsebkendőjükkel babrálók
száma. Ki akar nevetségessé válni, esetleg leégni a nézők előtt azzal,
hogy esetlenül odaáll az asztalhoz és mórickát rajzol?
Két kisgyerek
szerencsére megmentette a nézők becsületét, mert felkapaszkodva a
színpadra rávetették magukat a homokra.
Ezen felbátorodva megjelent
néhány kósza felnőtt és egyetemista is az asztal előtt, hogy felmérje
tudását... különböző eredménnyel.
A kis kitérő után újra a szakavatott
mester állt az asztal elé, és bemutatta az egyes, homokanimációban
használatos fogásokat.
A műsor elején bemutatott könnyedebb
animációkat a bemutató végére felváltották a melankólikus hangvételű,
mélyebb értelmű munkák. Ilyenek voltak az Ab ovo és a Hamu
című, egy-két perces alkotások. A történetek a szeretet, az átváltozás, a
lebegés, az öregedés témáit járták körül.
A homokanimációs bemutató
sikerén felbuzdulva talán nem kell jövőbelátónak lenni ahhoz, hogy
megjósoljuk: látunk még "futóhomokot" Sopronban.
G.O.-G.A.
1998. április 06., hétfő 00:00
|
|
|
