CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

"Jobb művészi cím nélkül művészit alkotni..."

Egy "vasárnapi festő" kiállítása a Várkerület galériában


...a név elsőre megfogott. "Asszúpataki". A jól csengő előnév azonnal felkeltette az érdeklődésemet egy újabb soproni kiállítás szemrevételezésére. Vasárnap, délelőtt 11.00 óra. A Soproni Képzőművészeti Társaság székhelye többé-kevésbé megtelt. Utat törve néhány – a falatozással elfoglalt, mindkét kezében tányért szorongató rutinos és főállású – bámészkodó között, a kezdés előtt néhány perccel megérkezem.
Első feladat: felkutatni a fotóst, aki majd arra hivatott, hogy a legjobb képek közül néhányat megőrizzen az utókornak. Meg is találom őt, de sietve a már megnyitóra a terembe összegyűltek után ered, mondván: "Kell egy-két protokoll kép..."

Az előtér kiürül, így megnézhetem az itt kiállított akvarelleket. Tájképek, csendéletek: ezen belül fű, ég, virág a vázában, kiegészítésként egy-két – a reneszánsz óta – már megszokott kellék: alma, vagy hevenyészetten a kancsó mellé dobott virág. Eddig nem sok újat bírok felfedezni sem kompozícióban, sem témaválasztásban. Többre nem is marad időm, mert elkezdődik a megnyitó. Igazán reprezentatívra sikerül: néhány percnyi hegedűjáték és vers után Sarkady Sándor méltatja az alkotót.

Beszédében külön kitér arra a bizonyos "Asszúpataki" előnévre is. Most már tudom, hogy nem szimpla művészi "mindenkitől különbözni akarás", hanem egy ősi családi név átvétele áll a háttérben. Az is kiderül – és ezt már az első akvarelleknél gyanítottam –, hogy nem hivatásszerűen festészettel foglalkozó – magát egyenesen vasárnapi festőnek tartó – soproniról van szó. Hasznos László már régóta jelen van a soproni kulturális közéletben, igaz nem mint alkotó, hanem mint szervező: a nevéhez fűződik sok festőtermi kiállítás szervezése, a Soproni Füzetek megindítása, diákszínjátszókör vezetése. Tagja a Soproni Képzőművészeti Körnek, így magától értetődő, hogy kiállítási helyet kapott a galériában.
Sarkady idéz Hasznos László egyik korábbi mondatából, mely valahogy úgy hangzik, hogy jobb művészi cím nélkül művészit alkotni, mint fordítva.
(Ezzel a megállapítással annak ellenére egyetértek, hogy erre a kiállításra szó szerint nem érvényes – magánvélemény). A megnyitó végén maga az alkotó is szót kér, megköszönve a segítséget barátainak, és a szervezőknek.
Ezután megindul a tatárjárással is felérő roham: a teremben lévők az étkekkel megrakott asztalokhoz nyomulnak, a kívül rekedtek pedig a terembe, hogy megnézzék a képek legjavát.
A kiállítótérben látható képek első ránézésre nem hoznak újat – sem témában, sem festői látásmódban. A tájképek szinte kivétel nélkül ugyanazokból a színekből épülnek fel; nem ritka a keveretlen, tiszta, ún. tubusszínek – sárga, zöld – erőteljes hatása, melyek nem igazán válnak a képek előnyére. A festő akvarellpapíron dolgozik, melyre jellemző, hogy a szokásosnál több vizet képes magába szívni; némely képeknél azonban inkább a "szárazon festés" érvényesül (Az ányási kanyar). A színek fakók, egyes helyeken – a sötétebb részeken – besültek. Néhány kivétel azonban akad: ilyen a Bazsarózsák című kép, ahol a virágok szirmai, levelei érzékenyen, mégis határozottan vannak megfestve. A rózsaszálak kusza, egymást keresztező szára, leveleinek attraktív megformálása lendületet visz a kompozícióba.
A nagyobb méretű festmények között megbúvó miniatúrákat azonban érdemes jobban szemügyre venni. A Harkát ábrázoló akvarell teljes egészében jól megformált, arányaiban, kompozíciójában jól eltalált mű. A színek visszafogottak, mégis elevenek. Ez a helyzet a Harangvirágok, és a Pipacsok című képekkel is. Valahogy úgy tűnik, hogy amíg a festőnek nem kell – vagy nem akarja – pontosan, részletekbe menően megfesteni a látvány alanyát, addig lendületes ecsetvonásokkal, virtuózan kezeli a festéket. Ahogy a körvonalak veszik át a szerepet, és – virágos csendéletek esetében – minden szirom a helyére kerül, a lényeg elveszik a képekből: fontosabb lesz, hogy milyen motívum van a vázán, mint a kép egysége.
Asszúpataki Hasznos László első önálló kiállítása még egy hétig látható a Várkerület 19. alatt.
Go-Ga
Fotó: Németh Péter



1998. jĂşnius 09., kedd 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület