A Szent György Templomot  először hivatalosan   IX.Bonifác pápai bullájában említik 1398.május 14-én, mint felépített templomot. Ezt megelőzően építési szándékról már 1368-ból tudunk:az első zsidó-kitelepítés idején javasolják a királynak, hogy a zsidó ingatlanok árából emeljék a kápolna falait. Ez végül is nem következett be: a nagy "lobbizás" ellenére Nagy Lajos nem engedélyezte az ingatlanokból származó jövedelmek ilyen irányú felhasználását.
A Nagy Testvérület vagy Nagy Társaság, mely a város papjait és patríciusait fogta egybe, a XIV. század utolsó harmadában fogott bele az építkezésbe, mely 1400. tájékára be is fejeződött. Valószínűleg egyhajós, magas nyugati oromfalas épület lehetett, melyet két oldalán és sarkain támpillérek öveztek. Ekkor még a jelenlegi Szent György utca felől volt található a nyolcszögletű torony, melynek a két oldalán nyíló csúcsíves kapuk tympanonjainak dombormű-diszítése ma is látható. A templom-benső ma is a középkori szerkezetét – hat boltozattal tagolt gótikus keresztboltozat, egymást metsző oszlopok – mutatja.
                  (A város második plébániatemplomának története egybefonódik a Katolikus Egyház helyi történetével. A  lelki gondozás mellett az Egyház "közéletiségét" is képviselte, a kultúrába való bekapcsolódása révén. Szt. György Plébánia a Városplébánia mellett a mélyebb lelkiség, a Karitász és a népiesebb hitgyakorlás középpontja.  Ezen szerepe a jezsuiták megtelepedésének ideje alatt csak fokozódott.)
                  A XVI. Század végén a protestánsok kapták meg az épületet, akik a városi fenntartás mellett is romló állag mellett kisebb javításokat végeztettek, karzatot építettek, új orgonát vásároltak.
                 A rekatolizáció 1674-ben érte el Sopront. Kollonich Lipót győri püspök a jezsuitáknak adta a templomot. A rend igényeinek megfelelő felújítás az 1676-os tűzvész után kezdődött a tetőszerkezet átépítésével, az oldalkápolna-sor megépítésével és a templomfal stukkó-díszítésével. Ekkor készültek a szentély ablakai is.
A templombenső a XVIII. századra nyeri el mai formáját. Ennek a századnak a végén, 1780-ban hagyják el a jezsuiták Sopront és lett a soproni káptalan temploma - ettől kezdve nevezik Dómtemplomnak is.1882-ben építették újra a barokk, keleti falhoz épült, volt hagymasisakos tornyot. Utolsó hivatalos renoválása 1961-ben történt, az utóbbi években a plébánia saját pénzéből az oldalkápolnák újrafestésére tellett.
 Az orgona  Magyarország legrégibb, de Közép-Európának is egyik legöregebb orgonája. A Payr-krónika szerint 1633-ban állították fel, valószínűleg bécsi mester műve. A mechanikus csúszkaládás hangszert 1734-ben javíthatták, erről egy rajta található évszám tudósít. Eredetileg egy manuálos és tíz változatos (regiszteres) volt. 1957-ben az eredeti részek megőrzésével helyreállították és két manuálon 18 regiszteresre bővítették. Külsőleg XVIII. századi, aranyozott fafaragásos díszítésű. Utolsó renoválása csak ideiglenes feljavításra szorítkozott, hogy elkészülhessenek a 60-as években a ma is a legautentikusabb Bach orgona interpretáció sorozatának lemezfelvételei Lehotka Gábor ma is etalonnak tekinthető csodálatos előadásában. Az orgona ma csaknem használhatatlan.
A helyreállítására létrejött Alapítvány  neve: Soproni Szent György Templom Orgonájáért Alapítvány (9400 Sopron, Fegyvertár u.2.) Számlaszám: AGROBANK Sopron, 339-98918 18529210-70040010.       VISSZA
 Foto: Pluzsik Tamás
- DI -