Séta kamerával, ceruzával és unokával...

Ősz az Erzsébet-kertben                 

Jártam a kertben, ahol a nyarak múlnak ,             ha a fák összetett kézként meghajolnak,

               

ha a színek palettája kiegészül -                        sírtam, mikor az ég is könnyezni készül

              

Nevetni, fény alatt ülőkére mászni;                  fényes zöld pirosában Adventig látni

               

Támolygó szél hátán cigaretta-illat,                   rajta kutya pihen, csak szagokon vizslat.

              

Piros deszkák között levél hull nyakadra,           mint elkésett pillangó ráül a padra.

       

Vágott törzsön állva bogarat csodálni ,                       frissen hullott avar csodájára járni,

                     

míg levél-tenger hull, ázik és kiszárad ...                  egyedül, ősszel, ...és indultam utánad.

   
- DI -