Ezt követően Gáborjáni Szabó Péter c. egyetemi tanár, a kiállító fia adott át Rónai Juditnak, a Németh László Népfőiskola vezetőjének adományozó levelet, amely szerint jelentős számú mű került édesapja alkotásaiból a Népfőiskolához.

Az ünnepség első felét a két unoka Gáborjáni Szabó Kinga és Gáborjáni Szabó Orsolya gordonkán és furulyán adott elő két tételt egy Handel szonátából.

A második részben pódium-beszélgetés hangzott el a Gáborjáni Szabó családról: a jelenlevők a "Második nemzedék"-et hallhatták A beszélgetőtársak Gáborjáni Szabó Péter és vendégei voltak.

Nehéz feladatot vállal az magára, aki egy ízig-vérig polgári család életébe mer belenyúlni esetleg avatatlan szavakkal. Hiszen nyilván több nemzedék verejtékkel és szívós munkával megteremtett teljes életéről lehet az egyik oldalról beszélni, akik a művészet művelését az átlagosnál jóval magasabb fokon végezték. Éppen Sopronban kellene erről beszélni, ahol a Stornók ugyanezt tették, ugyanezt tartották fontosnak - néha még műfajban is? Itt elemezzük, Sterbenz városában az Ex Libriseket, amelyek annyira egyéniségre szabottan, a könyvek tiszta szeretetében és becsülésében fogantak? Kérdés, hogy a félszélességű leporello-papíron tálalás ugyanígy megbecsüli-e a néhai alkotót és a tárlat nézőit?

Merjük-e venni a bátorságot, hogy a festmények sorát, mely az akadémikus stílustól az impressziók világáig húzódik, nagyító alá vegyük és kritizáljuk? Nem hiszem, hogy ez lenne a cél, miként az sem lehet cél, hogy a felhangzó zenedarab amatőr előadásmódját kritikai megjegyzéssel illessük. A megnyitón megjelentek (akik elég kevesen voltak), úgy gondolom, az élet teljességének elérésére tett kísérletet láthattak.

Miért aktuális ez a kiállítás éppen most, ez az előadás és beszélgetés éppen Sopron polgárjelöltjei előtt? Úgy gondolom, azért, mert mindazon teendők közé, melyekkel a polgár a szorosan vett megélhetés biztosításán túl foglalkozik, hozzá tartozik az is, hogy foglalkoznia kell olyan értékteremtéssel, mint ahogy azt a múlt nagy polgárcsaládjai tették. Foglalkoznia kell a politikával, a közösség, a polisz jóléte feltételével és foglalkoznia kell adományozással, mellyel a társadalom szegényeit segíti és mindenek előtt foglalkoznia kell mindazzal, ami ezt a közösségre nézve hasznos cselekvést motiválja, az érték- és szépségigény felkeltésével önmagában. Ilyen értelemben autodidakta a valódi polgári család.

Azon lehet vitatkozni, hogy egy olyan "polgári-jelölt" városban, mint Sopron, ahol éppen a polgárok jóvoltából már léteznek erre a célra sokkal jobban megfelelő, háttérrel is rendelkező kiállítóhelyiségek, sőt létezik valódi polgári szalon is, vajon a legmegfelelőbb-e a Festőterem használata. Persze, ha ott mást nem sikerül kiállítani és az élő Munkácsy díjasok és halott klasszikusok ebből a városból vidékre szorulnak lehetőség híján, a cél itt is nemes, de az eszköz nem biztos, hogy arányaiban hatékony.