Irodalmi játék, amelyet Závada hősei maguk írnak

Az Ünnepi Könyvhéten a Széchenyi István Soproni Városi Könyvtár vendége a Pannonia Med Hotel előadótermében Závada Pál volt.
A Jadviga Párnája című sikerkönyvében feltárt világ szolgáltatta a közös beszélgetés alapját, amelyben Holpár Gabriella középiskolai tanár volt az író felkészült beszélgetőpartnere.
Závada Pál, aki már egyetemista korától, később munkájához kötődően sok interjút készített, addig, mígnem a mások gondolata által összeállított kérdéssortól csömört nem kapott, jó interjúalany.
Mikor író-olvasó találkozóra hívják, szívesen megy, hiszen ott őrá kíváncsiak; ellenben újságoknak nincs kedve interjút adni, mert - úgy véli - ez utóbbi esetben bárkivel helyettesíthető.

Závada Pál sikeres író. A sikerre azonban nem nagyon szeret gondolni, mert - mint mondja - az ember gyarló, hozzászokhat a sikerhez, és idővel azt hiheti, hogy ez neki jár. Ha valaki írásra adja a fejét, akkor természetesen örvend, ha alkotására kíváncsiak, azt veszik, olvassák, lefordítják, ám mindezzel együtt arra gondol, hogy vannak olyan kollégák, akik ugyanúgy teszik a dolgukat, mint ő maga, tehát ugyanúgy megérdemelnék a több figyelmet, a sikert.
Amikor elkezdett szépprózát írni és otthagyta jó bevált szakmáját - a szociográfiát - akkor elhatározta, hogy egyáltalán nem fog azzal törődni, ha kudarcok is érik, hiszen a művészetben sokkal kiélezettebben jelen van a tetszés - nem tetszés kérdése, mint a tudományokban. A sikernél fontosabb a folyamatos munka: az elkészült mű után neki kell fogni a következőnek.
Jadviga párnája naplóregénye kapcsán az író elmondta, hogy ő maga soha nem írna naplót. A regény hőseit aberráltnak is tartja emiatt. A Jadviga párnája egy irodalmi játék, amelyet Závada hősei maguk írnak. A napló a legőszintébb, legbensőségesebben kitárulkozó műfaj, amelyet az ember úgy ír magának, hogy azt valakinek szánja. Alapvető ellentmondást hordoz már a műfaj maga is. Álságok és élethazugságok, úgy elrejtve, hogy a - lelkileg súlyosan sérült - szereplők már úgy élnek teljesen önálló életet, hogy sok esetben maga az író sem tudja eldönteni, mikor mondanak igazat.
Mai kérdésekkel telített a regény, abba a múltba visszavetítve, amelynek a mai ember ugyan nem lehetett tanúja, ám az együttélésre Závada Pál által leírt, pontosabban talált képlet örök érvényű törvényt modellez.

Szöveg Tóth Éva