|
KultúrVáros |
|
Nem is olyan nehéz űberolni
Nem is olyan nehéz
űberolni
Voltunk...
"Hol voltatok idén?"
Hű, de nehéz kérdés! A magyar társadalom polarizáltsága már csak
réteges érdeklődést enged meg. Akinek egy csepp jóérzése maradt még,
az nem kérdezi meg a lakásfelújításra vállalkozóktól, még kevésbé az
építkezőktől. Ha megkérdezi, nyílt gyanúsítgatás szintjén mozog már a
dolog.
A fiatalok valamiképpen mindig kilógtak a sorból. Az ő kedvükre
talán csak a berlini eksztazin-koktéllal lehet százezreket
odacsábítani, vagy a németeket az Atlanti-óceáni szigetcsoportok
"nappal sör, éjjel szex, de soha egy ép pillanat" ígéretével, míg
itthon a "sziget szabadságával". Ez a magyarban az, mint kártyában a
bridzs helyett az alsós.
Talán így egységesítő mégis társadalmi szinten a kérdés:
kockalakó
kérdi kockalakótól, alkalmazott kérdi alkalmazottól, szinten levő
kérdi a hasonló szinten levőt. Így megvan a kérdés éle, mert ugye,
akinek egy balatoni hét jutott, annak már úgyis annyi, kicsinálták az
idegeit a bóvli-árusok, étkezdések, parti büfék, sörárak. Ezt már
csak
a tulajdon értéke tudja a "kívánt" szintre emelni. Horvátország
divat,
olyan alsó-középosztálynak felel meg, csökkenti az értékét az elő-és
utószezon, lehet kicsit emelni a nívót, ha ugyanez "görögben"
történik, kombinálódik hajóval, búvárkodással, vitorlással.
(Szerencsés esetben légikatasztrófa és földi eltérítés nélkül.)
Hasonló szint az olasz túra, természetesen a tengerpartra, mert
máshol
azt "úgysem lehet kibírni". Emeli a család vállalkozókedvét és
társadalmi helyzetét, ha spanyol-portugál területre orientálódtunk
(marad viszont szigorúan a tengerpart).
 Mindig voltak, akiket a választás kényszere (értsd
tengerparti nyaraló vagy sátor, ellátás vagy camping, monokini és
szárnyas betét vagy Szárnyas Niké) az antikvitásokhoz és fárasztó
gyaloglásokhoz vezetett. Ebben az évben a Jubileumi év vallási
zarándoklatai még megkeverték a már-már kristályosodó sávok
szuper-egyenes választóvonalait.
További sávok a külföldi ingatlantulajdonnal és a távolság,
költségek növelésével alakíthatók ki, melyet felül lehet múlni egy
jól
megérdemelt plusz téli nyaralással vagy nyári teleléssel (utóbbi
enyhe
változatában részesülhettek a júliusban itthon maradók is) vagy
adrenalin-túrával.
Ameddig a sávok birtokosait a nyaralás, mint a birtokolt
társadalmi hely szimbóluma vigasztalja, addig minden szinten pusztít
a
családi disszonancia a fürdőruhától a csalinkázások legfelső fokáig.
Amit bearanyozhatna a szépség és harmónia, melyet távol keresünk,
maradék örömünket is keserű szájízzel csócsáljuk: semmi másra nem jó,
csak a másik űberolására.
Amíg a magyarság-öntudat növelésének a kormány által alkalmazott
PR módszerét pellengérezem, egy pillanatig sem tagadom, hogy a saját
múltunk tárgyi emlékeinek ismerete nélkül minden kísérlet hiábavaló.
Mondok néhány példát szűk pátriánkra (a tavaly fotózott és már a
Képindexbe feltett szépségeket kihagyom). Ha valaki valahol megakad,
akkor annak ott lehet továbblépnie, különösen akkor, ha már volt ott,
de nem értette. Nem azért, mert másképpen mást kell az országhatárra
vagy a megyehatárra kiírni, de azért, mert jó tudni, hogy itt olyan
múlt is várja az érkezőt (a traffipaxon kívül), aminek hatását semmi
más sáv csodája nem pótolja.
Kőszeg, Velem (Szent Vid Templom), Velemér, Őriszentpéter, Pápoc,
Böde.
Ugye, hogy valahol csak elakadtunk?
- DI -
2000. augusztus 02., szerda 00:00
|
|
|
